Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯19.🔯

A suli hamar eltelt.Nem csináltunk már olyan sok mindent,mivel ugye holnaptól kezdődik a tavaszi szünet.Kicsit tartottam tőle,mert nem nagyon akartam apával összezárva eltölteni egy egész hetet.De nincs mit tenni ez már most így lesz.Elköszöntem a többiektől és elindultam haza.Épp hogy kitettem a lábam a kapun,valaki elkapta a karomat.
-Most is hazakísérhetlek?-kérdezte Andrew mosolyogva.
Én is azonnal felderültem és boldogan feleltem.
-Persze menjünk!

Elindultunk a házunk felé.
-Nagyon megviselt a cica halála,igaz?-kérdezte Andrew.
-Eléggé...nem értem mi lett apával.Soha nem volt ilyen.Nem hittem volna hogy képes lesz idáig is elmenni.
-El tudom képzelni.És...azóta vert már meg?
-Persze.Tegnap is megvert csak mert kiakadtam hogy kinyírta a macskámat.
-Ez már beteges.Anyukád nem tesz ez ellen semmit?
-Fél...de meg is értem.Mind félünk.Nem tudom mi lenne ha nem sikerülne feljelenteni és ő megtudná.Akkor tényleg halálra verne.
-De ez akkor sem mehet így tovább...
-Megoldom valahogy...
-Nem akarom hogy bajod essen...
-Ez kedves tőled...-feleltem.
Nemsokára elértünk a házunkhoz és elköszöntem Andrewtól is.
-Kérlek vigyázz magadra!És ha bármi van...
-Mindenképp szólok...-feleltem mosolyogva.

Bementem a házba és ledobtam a cipőmet.Felmentem a szobámba és újra szomorú lettem,amikor rájöttem hogy Lucy már nem vár engem többet haza.Ekkor hangos léptek zaja csapta meg a fülem.
-Deathlyn!-kiáltott apa dühösen.

Megint meg akar verni.Ezt már nem fogom csendben tűrni.Felpattantam az ágyról és rápattintottam a zárat az ajtómra.Apa nemsokára felért és dörömbölni kezdett rajta.
-Deathlyn azonnal nyisd ki!-üvöltött.
Anya persze most sem tud időben hazaérni.Pedig most lenne rá a legnagyobb szükségem.Felkaptam a hátizsákom és belehajigáltam pár ruhát,vizet,a telefonomat és egy fejhallgatót.Kinyitottam az ablakot és felkaptam a csizmámat a kezembe.Nem vesztegethettem az időmet,mivel az ajtóm már a végét járta.Kimásztam az ablakon és becsuktam magam mögött.Amikor leértem hallottam hogy az ajtóm szilánkosra törik és apa ront be rajta a szobámba,ahol már nem talált senkit.Még annyi időm sem volt hogy a csizmámat felvegyem,így csak zokniban rohantam a sötét utcákon.

Amikor már legalább 2 km-re elhagytam a házunkat leültem egy ház tövébe kifújni magam.Felvettem a csizmám és a hátamra vettem a táskámat.Mi a fenét csináljak most?Hova menjek?Andrew...Ő itt lakik a szomszéd településen.Lehet hogy azt mondta hogy hozzá bármikor fordulhatok de azért még sem akarom ezzel fárasztani.De a csajok rohadt messze laknak.Csak ő maradt,nem tehetek mást...

Elbattyogtam a legközelebbi buszmegállóba és az első buszra felszálltam ami arra ment.Szerencsére ,mivel ez egy kis település,itt soha nincsenek ellenőrök.A busz csak haladt és haladt a sötét utcákon és egyre közeledtünk Andrew városához.Amikor elértük a végállomást gyorsan leszálltam és elindultam.Tudtam hogy Andrew hol lakik mert már egyszer elmesélte nekem.Szóval mentem az utcájuk felé,és szerencsémre gyorsan sikerült is megtalálnom.Végül kisebb keresgélés után a házra is rátaláltam és félénken csengettem be.Ekkor már a könnyeim is elindultak.Andrew nyitott ajtót és látszólag nagyon meglepte hogy engem látott a házuk előtt.
-De...Deathlyn mi történt?-kérdezte remegő hangon.
Én már nem tudtam magam tartani és zokogva megöleltem Andrewt.Hiányzott már egy kis szeretet és megértés és ezt szerencsére tőle meg is kaptam.
-Apa...megint meg akart verni...ne haragudj nem bírtam már tovább és azonnal te jutottál eszembe és nem tudtam hova máshova mehetnék...-hadartam sírva.
-Deathlyn semmi baj,oké?Nyugodj meg!Én nagyon örülök hogy végre elszöktél és szívesen segítek neked...-nyugtatott meg Andrew.
-Köszönöm...-néztem fel rá könnyes szemmel.
-Gyere be!Anyámék nincsenek itthon-vezetett be a házukba.

Nagy ház volt,modern bútorokkal.Emeletes volt,mint a miénk.
-Gyere,a szobámba lepakolhatsz-indult el a lépcsőhöz és én azonnal követtem.
Amikor felértünk,benyitott egy barna ajtós szobába és elém tárult a szobája.Nagy szoba volt,tipikus fiú szoba.Egy nagy francia ágy volt a középpontban,mellette egy hatalmas ablak,sötétkék sötétítőfüggönnyel eltakarva.A falak mellett két nagy szekrény,egy ruhás és egy polcos.Mellettük egy íróasztal,ami melett pedig Andrew gépe kapott helyet.Az egész szoba fekete és kék volt,ami kifejezetten tetszett.Andrew udvariasan elvette a táskámat és letette az ágyára.
-Gyere,kajáljunk valamit!-mondta és lementünk a konyhába...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙