Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯35.🔯

A nagyszüleim idegesen néztek egymásra és végül a papám kezdett el beszélni.
-Üljetek le!Hosszú lesz és meglepő...-mutatott Bonniera és Royra akik a falnak támaszkodtak.
Ők egymásra néztek és leültek mellénk.
-Hát akkor...csapjunk bele a lecsóba...-könyökölt az asztalra a papám-Rég volt már...nagyon rég.Deathlyn,a te apukádnak nem anyukád volt az első szerelme.Pár évvel anyukád előtt,beleszeretett egy gyönyörű nőbe.Ilyen csodálatos teremtést addig még életemben nem láttam.Tele volt szeretettel,odaadással...csak egy probléma volt...Nem démon,hanem ember családból származott.Mi nyitottak lettünk volna erre a kapcsolatra és lány szülei is,így semmi akadálya nem volt hogy együtt legyenek.Össze is költöztek és született egy kisfiuk.A kisfiú viszont teljesen az édesapja génjeit örökölte és démon lett.Semmi emberi vonása nem volt.De egy nap...az édesanya elment,itthagyta apádat.Arra fogta hogy ő nem akar két démonnal együtt élni.Ráadásul össze is vesztek valamin.A kicsit viszont itthon hagyta,de apukád nem akarta egyedül felnevelni.Így hát nevelőszülökhöz adta és új családot alapított,és örök életre megutálta az embereket.Soha nem felejtett és valószínűleg még most sem bocsájtott meg nekik...
-És akkor ez azt jelenti hogy nekem van egy féltestvérem?-kérdeztem lesokkolva.
-Igen...-sóhajtott papa.
-És ő hol van most?
Papa csak felemelte a fejét és azt felelte.
-Itt ül melletted...Seth...te vagy Deathlyn testvére...
Megállt bennem az ütő.Levert a víz,elkezdtem remegni.Sokkolva fordítottam a fejem Sethre és az ő arcán is a teljes kétségbeesést vettem észre.A többiek is lefagytak és csak bámultak ránk.
-S...s...Seth-szólítottam meg remegő hangon és a könnyeim potyogni kezdtek.
-Ez...ez nem lehet igaz-csapott az asztalra idegesen-Miért nem tudtam erről?Miért nem szóltak hamarabb?-borult az asztalra.
Életemben először láttam sírni őt.A zord külső,amely eddig olyan erős volt mint egy szikla,most teljesen összetört.
Én lassan felemelkedtem a székről és mögé léptem.Átkaroltam és a vállára borultam.Én is vele sírtam...
Pár percig bőgtünk majd felegyenesedve rám emelte vörös szemeit.
-Akkor...mi testvérek vagyunk...
-Igen...-feleltem.
Ő felállt az asztaltól és elém lépett.
-Akkor mostantól húgomként foglak szeretni...és mindentől megvédelek!-szorosan magához ölelt és a könnyeket felváltotta egy dühtől és bosszúvágytól égő tekintet.
-Meg fogjuk keresni anyukádat...-feleltem mosolyogva.
Ő csak könnyes szemeivel rám nézett és arcán mosoly látszott.Nagyot sóhajtott,majd a nagyszüleimre nézett.
-Akkor..maguk a nagyszüleim?
Ők csak lassan bólintottak és Seth őket is megölelte.
-Jaj Seth ne haragudj hogy most kellett megtudnod!-szipogott mama.
-Semmi baj...az a lényeg hogy tudom...és most megkeresem az anyámat.Nem hiszem el hogy nem akart felnevelni...biztos szeretett...

Aznap már nem történt semmi.Mamáék felajánlották hogy aludjunk náluk és mi el is fogadtuk a meghívást.Amikor ledőltem Andrew mellé az ágyba,mosolyogva hajtottam a fejem a vállára.
-Mostmár nem kell Sethre féltékenykedned-vigyorogtam.
-Nagyon vicces vagy.De az tény,hogy most rettenetesen megnyugodtam.
-Tudtam én.Rád volt írva.Minden egyes pillanatban szemmel tartottad hogy hogyan viselkedik velem.Ne is tagadd!
-Az lehet...de féltelek csak ennyi az egész.Nem akarlak elveszíteni...
-Tudom...de nem fogsz soha...ígérem!-pusziltam meg az arcát és a vállába fúrtam a fejem.Hamar elaludtam és úgy éreztem,valami most beteljesedett az életemben...

*Reggel*
Másnap reggel a friss kávé illatára keltem ami már oda volt készítve a komódra.Felültem és a szobában már csak Dima és Serena voltak.Összebújva aludtak mellettünk és rettenetesen édesnek találtam őket.Mosolyogtam egyet,a kezembe vettem a bögrét és kimentem a konyhába.Kint összefutottam Bonnieval.
-Jó reggelt Bonnie!-ültem le mellé az asztalhoz.
-Neked is Detka!-ásított hatalmasat.
-Na hogy tetszik a pokol?-nevettem.
-Még meg kell szoknom hogy itt nem süt a Nap,kevés a fény...Szokatlan de tetszik.
-Ennek örülök.Én is nagyon imádom.Ha megszokod,igazán jó kis hely.
Nemsokára a többiek is felkeltek és Serena is csatlakozott hozzánk.Szőke haja tiszta kóc volt,és édesen ásított mikor mellénk ült.Megitta a kávéját és boldogan kérdezte.
-Hol vannak a többiek?
-Nem tudom.Rég nem láttam őket.
Ekkor berontott a három fiú Carlos,Seth és Adnrew.Seth egy levelet szorongatott a kezében és azonnal mellém csapódott a székre.Andrew a vállamhoz állt és figyelte Sethtet.
-Meg van az anyám neve...-lihegte Seth.
-Na mondd már!-sürgettem izgatottan.
-Lilith Dommiel.Anyámat Lilithnek hívják...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész a várva várt csattanóval.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙