Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯18.🔯

Nemsokára kiérkezett az állatorvos és megvizsgálta Lucyt.
-Hát hölgyeim,nem olyan jó a helyzet...
-Mi a baja doktorúr?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Megmérgezték...ahogy látom,patkányméreg lehet.De attól tartok már túl késő...csupán annyit tehetünk még hogy adok egy gyógyszert.Ezt óránként kéne neki beadni.De ez sem biztos hogy segít...-nyomta a lezembe a doki a gyógyszert.
-Köszönjük doktorúr,mennyivel tartozunk...-kísérte ki anya a dokit,engem pedig egyedül hagytak a cicámmal.
Idő közben egy puha takaróra tettem Lucyt és mellé telepedtem a földre.

Az egész estét végigvirrasztottam mellette és adagoltam neki a gyógyszert.Próbáltam neki egy kis vizet adni,de nem volt hajalndó inni.Én csak sírtam és sírtam egész este.Abbadon segítségét kértem,hátha megkönyörül Lucyn.De minden hiába...

Öt órányi folyamatos virrasztás utána kis szőrgombóc légzése hirtelen leállt,és a szíve sem vert tovább.Én kimerültségemben és bánatomban a földre borultam és bömbölve átkoztam az egész világot.Hogy történhetett ez?Honnan a fenéből ehetett Lucy patkánymérget?

Aztán egyszercsak szörnyű gondolatom támadt...
-Apa...-suttogtam dühösen és azonnal felpattantam.
Letrappoltam a lépcsőn egyenesen anyáék szobájába.
-Te ölted me tudom hogy te voltál!-fakadtam ki.
Anya azonnal levágta hogy mi van és gyorsan magához ölelt.
-Kicsim nyugodj meg,nincs semmi baj...
-De igenis van!Megölte a macskámat.Lucy volt a legjobb barátom és most őt is elvette tőlem.Nem elég hogy a többiekkel sem találkozhatok most a macskámat is elveszed?Miért nem hagysz élni,mondd!-üvöltöttem kikelve magamból.
Erre már bejött Rosier és Hornblas is.Értetlenül figyelték mi történik.Apa lassan feltápázkodott az ágyról és anya mellé lépett.
-Te velem így nem beszélhetsz...-felelte teljes higgadtsággal és kirángatott anya karjaiból és elindult velem az emeletre.
A többiek kétségbeesetten próbáltak segíteni,de már nem tudtak.Aznap este is hatalmas verést kaptam,ráadásnak pedig apa elvitte Lucy holttestét és nem is akarom tudni mit tett vele.Én összekuporodva az ágyamban próbáltam elaludni,mivel holnap még iskolába kellett mennem...

*Másnap*
Reggel borzalmasan letört és szomorú voltam.Tudtam hogy ma egyáltalán nem lehet,vagy nagyon nehéz lesz engem felvidítani.Elbattyogtam a suliba és mint amikor először sírtam itt,a terem sarkába kuporodva vártam az órakezdést.Bonnie valószínűleg megsejtette,hogy ha nem talál a kapuban akkor nincs minden rendben.Nemsokára benyitott a terembe és odarohant hozzám.
-Detka mi történt?-kérdezte ijedten.
-Lucy...-nyögtem fájdalmasan.
-Mi van vele?
Én csak könnyes szemmel néztem fel Bonniera,és ő azonnal megsejtette mi is a baj.
-Ugye nem?-kérdezte remegő hangon.
Én csak fájdalmasan bólogattam és a sírás teljesen kitört belőlem.
-Ó istenem!-ölelt meg Bonnie-De mi történt vele?
-Apám...megölte őt-feleltem lángoló szemekkel.
-Ezt most nem mondod komolyan?-nézett rám riadtan.
-De...megmérgezte...
-Basszus...-ölelt magához mégszorosabban Bonnie.

Nem sokkal később nyílt az ajtó és bejött két fiú.Andrew és egy másik fiú osztálytársunk,Zack voltak azok és amint meglátták hogy én a sarokban sírok,Bonnie pedig próbál vigasztalni,Zack megkérdezte:
-Mi a baj csajok?
-Apám...megölte a macskámat...-feleltem gyorsan hogy elkerüljük a kérdezősködést.
Andrew szeme hatalmasra tágult.Ő tudta egyedül hogy engem apa megvert ezért sokkolta le annyira,hogy a macskámat is elvette tőlem.
-Ú...az szar...-felelte Zack.
Láttam rajta hogy nagyon ő sem tud mit kezdeni a helyzettel.A fiúk leültek a helyükre és nemsokára elkezdődött az óra.Földrajzunk volt Bozonttal,így be tudtam ülni Bonnie mellé.Az egész órát végigbőgtem és konkrétan semmit nem érzékeltem a külvilágból.A többiek persze próbáltak vigasztalni,de nem nagyon sikerült nekik.

Óra után eljött a tízórai szünetünk.Van egy olyan szokása az osztályunknak,hogy mindig együtt tízóraizunk egy nagy asztalnál.Ez ma sem volt másképp.Leültünk a hosszú asztalhoz és mindenki elővette a kajáját.Én nem voltam éhes,ezért csak ledőltem az asztalra és gondolkodtam.Hirtelen bejött Gary,és megkérdezte.
-Deathlyn,mi volt a baj reggel?
Meglepett a kérdése,mert mi azért nem vagyunk olyan közeli baráti viszonyban,ezért nem értettem hogy miért érdekli hogy mi van velem.
-Az apám megölte a macskámat...-feleltem.
Meglepetésemre az összes ott ülő fiú teljesen felháborodott és hőbörögni kezdtek.
-Tényleg?Hogy lehet valaki ekkora barom?-kérdezte Bryan.
-De ehhez mekkora suttyónak kell valakinek lennie-mondta Zack.
-És nem lehetne feljelenteni?-kérdezte Gary.
-Hát nem tudom...-feleltem zavartan.
-Leszek én a tanú-mondta hirtelen vigyorogva Andrew.
Én is rá mosolyogtam és teljesen elfelejtettem hogy szomorú vagyok.A fiúk nagyon feldobták a napomat és nagyon jól esett hogy támogatnak.A következő órára már boldogabban mentem be...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm,hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙