Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯42.🔯

-Hanem emberként élek tovább...
Kikerekedett szemekkel néztem Sethre.
-Akkor te most...
-Ember vagyok.Semmi varázserő,nincs többé vörös szem és hatalmas szemfog.Olyan vagyok mint ők-nézett fel mosolyogva Bonniera.
Ő pirulva mosolygott vissza rá,mi pedig Andrewval lepett pillantásokat vetettünk kettőjükre.
-És...miért pont kék szem?Miért pont ilyen színű bőr...
-Valószínűleg...anyám ilyen lehetett annó.Nem hiszed el...kezd a hajam is kicsit szőkülni...-nevetett fel.
-Neee-néztem rá ijedt szemekkel-Seth én...
-Ne is mondj semmit!Szívesen tettem.Legalább téged megmenthettelek ha anyámat már nem tudtam.
-Miért nem neki adtad az erőd?-kérdeztem és nagy csend telepedett a szobára.
Seth hallgatott egy darabig,majd beszélni kezdett.
-Mert...tudtam hogy ő már nem lehet a régi.És...megéreztem hogy még nagyobb szükség lehet rá.Nem tudom...egy sugallat volt csupán.Aztán beteljesedett...
-Anyukádat kellett volna megmentened.Hagynod kellett volna meghalni engem-feleltem.
-Miért mondod ezt?-nézett mélyen a szemembe.
-Én elbuktam.Elvesztettem egy párbajt.Megöltem két embert...Az anyád ártatlanul halt meg.
-Deathlyn...-fogta meg a kezem-Így döntöttem.És jó döntés volt.Anyámat már kihevertem,talán azért mert nem is ismertem soha.De ha téged elvesztetelek volna,azt az életben nem hevertem volna ki.És talán mások sem...-nézett fel mosolyogva Amdrewra-Amit tettél,megtetted.És nagyrészt ez is apukád hibája.Kérlek,ne foglalkozz ezzel!Minden a régi marad.És ne otromozd magad,főleg ne egy ilyen dolog miatt!Oké?
-Oké-erőltettem egy mosolyt az arcomra és megöleltem Sethtet.
Majd hirtelen valami az eszembe jutott .
-Seth...
-Mondd!
-Hol vannak anyámék?
Seth mosolyogva nézet fel a többiekre,akik szintén elmosolyodtak.
-Hát...-kezdte voln el,de ekkor hirtelen valaki kicsapta az ajtót.
-Horn!-kiáltottam amikor megláttam bátyámat az ajtóban.
Szorosan mögötte jött Rosier,és leghátul Serena segítségével,anya.Azonnal Horn nyakába ugrottam aki vidáman megpörgetett a levegőben,mint amikor még kisebb voltam.Rosi is hatalmas mosollyal ölelt át és egy pillantást vetett a többiekre.Aztán,jött anya.Először csak megálltunk egymás előtt és nevetni kezdtünk.Viszont mindkettőnk szemét az örömkönnyek áztatták.Aztán megöleltem anyát.Rettenetesen sírt.Nem is tudom elképzelni mit csinált vele apa.Bottal közlekedett,rengeteg seb tarkította a karját,az arcát.A haja csapzott volt,megviselt.Zokogva nézett végig rajtam és amikor meglátta a bekötött sebem mégjobban kiborult.Majd Sethez rohant és puszit nyomott a homlokára.
-Köszönöm!-motyogta halkan.
Én Andrew mellé álltam és boldog szemekkel pillantottam fel rá.Ő is visszamosolygott rám,majd ujjaink összekulcsoltuk.Majd a családomra pillantottam.Éreztem hogy itt az idő,nem titkolhatom tovább.Nagy levegőt vettem és belevágtam.
-Anya,Rosi,Horn.Valamit el kell mondanom nektek...-újra Andrewra pillantottam,majd folytattam-Ő itt Andrew...a barátom.
Anya elmosolyodott,Rosi próbálta visszafogni magát de tudtam hogy legszívesebben sikoltozva ugrálna,Horn pedig csak elismerően bólogatott.Majd odalépett hozzánk és kezet fogott Andrewwal.
-Üdv a családban haver!-modta mosolyogva Andrew pedig meghatódva bólintott.
Hát ez is megvan...Bemutattam a családomnak...

*Sokkal-sokkal később*

Reggel felkeltem az ébresztőmre.Hatalmasat ásítottam és lesétáltam a lépcsőn.Lent anya készítette a reggelit.Mosolygós volt,és vidám.Amikor leértem hatalmas puszit nyomott a homlokomra és elém tette a reggelit.Nem sokkal miután nekiláttam,Seth trappolt le a lépcsőn.Felkapott két bögrét és kávét töltött beléjük.Az egyikbe sok tejet,a sajátjába kevesebbet rakott,majd megállt egy pillanatra és rám pillantott.
-Bonnie három cukorral issza a kávét.Igazán megjegyezhetted volna már-feleltem mosolyogva.

Seth hozzánk költözött a történtek után és teljesértékű családtaggá vált.És mivel összejöttek Bonnieval nem sokkal ezek után,most Bonnie éppen nálunk aludt.
Seth köszönetként bólintott egyet,majd felrohant a kávéval.

Miután összekészülődtünk elköszöntünk anyától és hárman elindultunk az iskolába.Amikor odaértünk felmentünk a terembe és leültünk a padunkra.Nemsokára Dima és Serena érkeztek meg kézenfogva és miután köszöntöttek minket,ők is leültek.Nemsokára befutott Carlos és hatalmas vigyorral az arcán köszöntött minket.
-Carlos!Emlékszel mit ígértél?-nevetett fel Serena.
-Hmmm...nem.
-Odamégy végre Sophiehoz és beszélsz vele-rántotta meg a szemöldökét izgatottan Serena.
-Öhmm...nem-felelte Carlos vigyorogva.
-Öhmm...De!-feleltem nevetve.
De ekkor Andrew lépett be az ajtón és hatalmasat ásított.
-Késtél!-kiáltottam és rohanni kezdtem felé.
-Ne ne Deathlyn kérlek most keltem...-de nem tudta befejezni,mivel nekifutásból a nyakába ugrottam és kiborultunk az ajtón.
A többiek nevetése hallatszott bentről és mi is nevettünk.Miután felkászálódtunk Andrew a hátára vett és visszamentünk a többiekhez.
-Szóval Carlos!-folytattam a beszélgetést-Itt is van Sophie.
Carlos erőteljesen bólogatott hogy ő semmi pénzért nem fogja a seggét felemelni a padról.Erre Serenával és Bonnieval egymásra néztünk és egyszerre meglöktük Carlost.Ő odatántorodott Sophiehoz,akiről tudni kell hogy egy hónapja érkezett a suliba és Carlosnak azonnal elcsavarta a fejét.Viszont nem volt sok barátja,ezért úgy éreztük hogy a mi csapatunkhoz tartozhatna,mert egyébként egy nagyon rendes lányról volt szó.És mivel Carlosnak úgyis bejött összehoztuk a kettőt.
Szóval láttuk ahogy Carlos almavörös fejjel beszélget Sophieval.
-Szerintetek beválik?-néztem a többiekre akik mind elkapták hirtelen a tekintetüket róluk.
-Nagyon remélem.Csak félek hogy mivel Carlos egy elég visszahúzódó srác és Spohie sem egy nagyon ismerkedős fajta...-kezdte Serena
-Nem-e,odanézz!-szakította félbe Andrew,mire mind rájuk pillantottunk és meglepve tapasztaltuk,hogy nekiálltak smárolni.
Mi tágra nyílt szemekkel néztünk egymásra,majd mindenki nevetni kezdett.Felnéztem Andrewra és mosolyogva mondtam.
-Örülök hogy vége van...
-Én is-felelte.
-Szeretlek!-mondtam halkan.
-Én is szeretlek!-hajtotta fejét az enyémre...

...Memories
They cut me deep inside
Control me,no I don't feel alright
So many fears
Now I must find new light
Running to the dark,
I will not fall apart...

Sziasztok démonkáim!
Nos,elérkeztünk a végéhez a történetnek.Imádtam ezt a storyt írni és nagyon közel áll a szívemhez.Köszönöm hogy elolvastátok a nagy kihagyások ellenére is és kitartottatok a végéig. Remélem hogy elnyerte a tetszéseteket!
Találkozunk egy következő storyban!

PEACE OUT!💙💙