Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯13.🔯

Reggel sajgó tagokkal keltem fel.Nem mertem felkelni az ágyamból,bár tudtam hogy apa már nincs itthon.Aztán mégis rávettem magam,felkeltem és felöltöztem.Hosszúujjut vettem fel,hogy ne látszódjanak a hegeim.Sapkát húztam mivel kicsit hűvösebb volt és megcsináltam a sminkem.Elindultam az iskolába és rettenetesen örültem hogy itt hagyhatom a házunkat.Amikor odaértem megálltam a kapuban és vártam Bonniet.Viszont valaki más lépett oda mellém.
-Szia Detka!-köszönt Andrew mosolyogva!
-Szia Andrew!-köszöntem neki,műmosolyt erőltetve az arcomra.
-Felemegyünk a terembe?-kérdezte és szerintem megérezte hogy valami baj van mert a mosoly eltűnt az arcáról.
Én csak bólintottam és elindultunk a terem felé.Kevesen voltak még a folyosókon,mivel elég korán érkeztünk.Ahogy betettük a lábunkat a terembe,nem volt itt még senki.Leültem az egyik padra és Andrew odaült mellém.
-Történt valami?-kérdezte aggódva.
-Nem,nem...-feleltem-Miből gondolod?
-Abból hogy 20 fok van odakint és te pulcsiban vagy...-mondta és fel akarta húzni a pulcsim ujját.
Én gyorsan odakaptam és a kezünk összeért.Eleredtek a könnyeim és keresztbetettem a karomat a mellkasom előtt.
-Nem akarsz róla beszélni?-kérdezte.
-Hát...nem tudom hogy szabad-e...
-Miért ne lenne szabad?-nézett rám riadt szemekkel.
-Hát csak...-kezdtem volna bele de valaki berontott az ajtón és én azonnal elharaptam a mondatot.
-Majd később elmondom...-mondtam gyorsan.
Serena volt az,és Steven.Letelepedtek mellénk és Serena nevetve kérdezte.
-Mi az már így összahaverkodtatok?
-Igen-feleltem határozottan.
Andrew elmosolyodott és egyenesen a szemembe nézett.

Nemsokára befutottak a többiek is.Senkinek nem mondtam egy szót sem arról,hogy apa megvert.Andrewnak is azért nem mertem elmondani,mert féltem hogy nagyobb baj lesz belőle.

A következő óránk tesi volt és ma is az udvaron kosarazhattunk.Éppen elkezdtük volna a csapatosztást,amikor Roy,Andrew és egy harmadik srác(mint később kiderült Bryan)csatlakozni szerettek volna hozzánk.Mi be is vettük őket és gyorsan felosztottuk a csapatokat.Úgy alakult,hogy Stevennel,Bonnieval,Royyal és Bryennel kerültem egy csapatba.A másik csapatban volt Dima,Serena,Andrew és a két nyomi gyerek David és Adam.El is kezdtük a játékot.

Jól szórakoztunk és nagyokat nevettük a fiúk baromkodásán.Pont mi vezettünk így nem volt nagyon miért izgulnunk.Úgy alakult,hogy Andrew mellett kötöttem ki és pont ők támadtak.Dima Andrewnak dobta a labdát,de én elé ugrottam és megpróbáltam elütni előle.Nos a labdát nem sikerült elütnőm,de mivel Andrew kicsit meglökött a levegőben elvesztettem az egyensúlyomat és ahogy estem le csak úgy úszhattam meg hogy ne baszódjak le a földre...hogy elkapom Andrew vállát.Belekapaszkodtam a vállába és így biztonságosan értem földet.Mondhtani megint ráéstem...Ezt már komolyan nem hiszem el.
-B..bocsi-nyögtem ki és gyorsan elengedtem és megálltam a saját lábamon.
-Nem baj...már megszokhattam volna-mondta oda,de csak nekem.
Én félénken elmosolyodtam és folytattuk a játékot.A meccs alatt még egyszer összetűzésbe keveredtem Andrewwal,amikor is a labdát akartam megszereznk tőle és elég nagyot küzdöttünk egymással hogy kié lesz a labda.Végül nagy kínkeserves hempergés és szenvedés után nekem sikerült megszereznem a labdát,amit utána már csak fekve tudtam tovább passzolni.Meglepetésemre Andrew mellém lépett és a kezét nyújtotta.Én elfogadtam a segítségét és felhúzott a földről.
-Mondták már hogy erőszakos vagy?-kérdezte nevetve.
-Hát őőő...előfordult már-nevettem én is.

Jól éreztem magam aznap a suliban és teljesen el is felejtettem a bajokat otthon.

Amikor az utolsó órámnak is vége lett és kijöttünk a teremből,elindultam volna haza,de valaki elkapta a karomat.
-Dethlyn...tudod én is arra mennék most amerre te laksz és gondoltam...nem zavarna ha elkísérnélek?-kérdezte Andrew csillogó szemekkel.
-Dehogy zavar!Legalább nem kell egyedül hazamennem-feleltem szintém mosolyogva és el is indultunk a házunk irányába.

-Akkor...elmondod mi a baj?-kérdezte félénken amikor már elhagytuk az iskolát.
-Igazából...apa eléggé megváltozott.Soha nem volt még ilyen.Elkezdett hirtelen rengeteget inni.És tegnap megverte anyámat,a bátyámat...és engem is...-nyögtem ki fulldokolva a könnyeimtől.
-Jézusom...ez komoly?-nézett rám ijedt fejjel.
-Igen...de lehet hogy azóta csitult a dolog.Majd most kiderül ha hazamegyek.
-Nagyon remélem.Nem jó téged így látni...-mondta lehajtott fejjel.
-Én is remélem...
Szótlanul haladtunk az utcán,de nekem Andrew hallgatása felért egy kiadós lelkizéssel.Jól esett a jelenléte és biztonságot nyújtott.Nemsokára elértük a házunkat és elköszöntem Andrewtól.
-Köszönöm hogy hazakísértél...-mondtam.
-Semmiség...holnap találkozunk!-mondta és integetett mielőtt elindult volna tovább.
Én mosolyogva visszaintettem neki és bementem a házba.

Meglepetésemre odabent már várt valaki...
-A...apa...te nem később érnél haza?
-Nem!Most hamarabb végeztem.És ne hidd hogy nem láttalak...-mondta sejtelmes hangon és megpillantottam a kezében a bőrszíjjat...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙