Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯28.🔯

-Seth?-kiáltottam fel meglepődve.
Addigra már a többiek is leértek a szobából és Dima ingerülten rántotta fel a földről Sethet.
-Ki vagy és mi a faszt akarsz tőlünk?
-Seth vagyok...és Deathlynhez jöttem-nézett idegesen vörös szemeivel Dima szemébe.
Seth eltolta magától Dimát,aki ijdeten kezdett hátrálni.Seth leporolta a ruháját és hozzám lépett.
-Úgy örülök hogy látlak!-mondta és magához ölelt.
Én teljesen lesokkoltam és nem nagyon tudtam mit kezdjek most ezzel a helyzettel.
-Kik ezek a kretének?-mérte végig a többieket.
-Kikérem magamnak!-ugrott oda Bonnie,de Seth őt is megfélemlítette az alvilági tekintetével.
Sokkal erősebb volt mint én,magasabb mágiával rendelkezett és képes volt csupán a tekintetével is a lelkedbe bámulni.Ez persze minden emberi halandónak félelmetes látvány ezért nem tudták a többiek ezt hova tenni.Egyesek azt állítják,ha egy ilyen erős démon a szemedbe néz,hallod a gondolatait és ő is a tieidet.
-Ők a barátaim.Nagyon rendesek,nekik köszönhetem hogy elfogadnak az iskolában...-magyaráztam Sethnek.
-Értem.És mit is csináltok most?
-Csak egy bulit tartottunk.Tudod amolyan baráti összejövetel.Kis piával,zenével,kajával.Emlékszel?Nekünk is volt rengeteg ilyen mielőtt eljöttem.
-Aha.De ez akkor is sok egy kicsit,nemde?-kérdezte Seth és magához vette azt a rengeteg sörös dobozt és italos üveget amit az este folyamán kivégeztünk.
-Mi is sokan vagyunk-feleltem.
A többiek eközben ijedten figyeltek minket.
-Na mindegy.De hogyhogy itt vagy?-kérdeztem hirtelen.
-Megszöktem otthonról.Elegem lett a szülőkből.Meg aztán,te is rettenetesen hiányoztál-mosolygott rám megenyhült tekintettel.
-Ez kedves tőled.És képzeld,én is pontosan ebben a cipőben járok.Elszöktem apa elől és most itt lakom...Andrewnál...-álltam meg és pillantottam Andrewra.
Ő csak nyelt egyet és próbálta nem mutatni mennyire be van tojva.
-Ó,értem...Hát,mindenesetre erre már nem hiszem hogy szükségem lesz.Tudjátok,csak felkészült akartam lenni-vigyorodott el és az asztalba állította a kisbaltáját.
A többiek összerezzentek és egy kicsit távolabb léptek tőlünk.Én egyre feszültebb lettem,mert nem tudtam hogy most mi lesz.Először is az aggasztott,hogy vajon most Andrew mit gondolhat Sethről és Seth mit gondolhat Andrewról.
-Na de most mennem kell.Egy haveromnál fogok lakni és nemsokára ott kell lennem nála.Szóval...majd találkozunk még valamikor-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
A többiekre pillantott üres szemekkel és kiviharzott a házból.

Mi sokkos állapotban néztünk egymásra,míg Bonnie meg nem szólalt.
-Ez ki a fasz volt?
-Hát,ő...Seth...az otthoni legjobb barátom volt,amíg el nem jöttünk...és most úgy tűnik...hogy meglátogatott engem...-magyaráztam ingerülten.
-Nem tűnik valami barátságos alaknak-jegyezte meg Roy keresztbetett kézzel.
-Hát nem egy könnyű személyiség.Elég nehezen nyílik meg mások előtt és kicsit ellenséges is-vigyorodtam el zavartan.
-De ugye nem akar minket kinyírni?-kérdezte Steven.
-Hát...ha kihozod a sodrából még az is meglehet.Szóval ne nagyon szívózzatok vele légysz!-húztam ki a baltát az asztalból.
-De mostmár aludni kéne.Elég hosszú este volt ez...-javasolta Serena.

Fel is mentünk a szobákba és mielőtt már mentünk volna át a sajátunkba,Bonnie megkérdezte.
-Nem aludhatnék veletek srácok?Ezek után már nem nagyon szeretnék külön aludni.
-Ja,én sem-helyeselt Serena.
Én csak megvontam a vállam és én is bementem a srácokhoz.Bonnie és Roy aludtak a nagy ágyon,Serena és Dima a fotelben helyezkedtek el,Steven,Filiph és Carlos a földön aludtak,én pedig ledőltem a kis babzsákra a szoba sarkában.Andrew a szoba közepén állt és nézelődött hova feküdhetne le.Én egy hirtelen ötlettől vezérelve odébb csúsztam és megkérdeztem.
-Nem akarsz itt aludni?Ide férsz még.
Ő csak megvonta a vállát és ledőlt mellém a babzsákra.
-De ugye ezért nem fog a démon haverod cafatokra tépni,ugye?-kérdezte nevetve.
-Nem,miket gondolsz?-nevettem én is,bár azért nem voltam 100%-ban biztos a válaszomban.

Mindenki hamar elaludt.Bonnie hozzábújt Royhoz és mielőtt elaludtak volna,Roy jóéjszakát kívánt Bonneinak.
-Szép álmokat!-tette még hozzá,mire Bonnie elpirult és mosolyogva hajtotta fejét Roy vállára.
Serena gyorsan elaludt Dima vállán,ő pedig mosolyogva nézte,ahogy Seri lassan veszi a levegőt,majd nemsokára őt is elnyomta az álom.A fiúk is hamar kidőltek,mivel ők is rettenetesen fáradtak voltak már.
Én alig tudtam elaludni,kavarogtak a fejemben a ma történt dolgok.Andrew hamar kiszúrta ezt és megkérdezte.
-Nem tudsz aludni?
-Nem.Fogalmam sincs mi történik most...
-Gondolom...De kicsi azért örülj!Elvégre egy régi barátoddal találkozhattál újra.Ez ha úgy nézed egy jó dolog.
-Igen...igazad van-feleltem és lehajtottam a fejem Andrew vállára.
Ő lenézett rám és mosolyogva a fejemre hajtotta az övét.Az illata beleivódott az orromba és egész este éreztem.Ez segített elaludni,mivel teljesen lenyugtatott és mindent kivert a fejemből.Mély álomba zuhantam...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙