Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯07.🔯

Az egész teisórát végigkosaraztuk és rájöttem hogy tökre szeretek kosarazni.Régebben kézilabdáztam még az előző lakhelyünkön és ezeket a kézilabdás tapasztalatokat tudtam kamatoztatni a kosárban is.Viszont a dobással akadtak gondjaim,mivel a gyűrű klasszisokkal kisebb mint egy kézikapu és nekem nehezebb volt áttérni erre a technikára.De összességében jól éreztem magam.Tesi után visszaöltöztünk és felmentünk a következő óránkra ami földrajz volt.

A srácok sokat meséltek a tanárról és az órákról.Mr. Brown (a tanárunk) a többiek elmondása szerint a világ szerencsétlene aki nem nagyon bír az osztállya.Főleg egy lánnyal,aki eléggé kitűnik közülünk.Fiúsan öltözködik és viselkedik,ebből adódóan nagyon szereti megkeseríteni a tanárok életét.És mivel Mr. Brown új tanár volt,Joyce ezt előszeretettel ki is használja és rendre kihozza a sodrából a csávót.Sőt még saját becenevet is adott neki,mint a legtöbb tanárnak,így az egész osztály Bozontnak hívja a háta mögött Joyce jóvoltából.

Szóval visszamentünk a terembe és Bonnie mondta hogy üljek mellé mert ezen az órán úgy ülünk ahogy akarunk.Szóval átcuccoltam Bonnie mellé.Serena elénk ült és Bonnie vigyorogva mesélte nekem,hogy azért ülünk így hogy Steven Serena mellé üljön.Ez meg is történt mert pár másodperc sem telt belé és Steven ledobta a táskáját Serena mellé és leült a székre.Ők ketten azonnal beszélgetni kezdtek és onnantól mintha mi ott sem lettünk volna. Az előttük lévő padban Carlos és Dima ültek.Mögénk pedig Roy és Andrew huppant le.Amint megláttam Andrewt hogy mögém ül éreztem hogy ha most képes lennék rá azonnal elpirulnék.
-Roy hétvégén lemegyünk a játszótérre ökörködni egy kicsit.Nem akartok jönni?-kérdezte Bonnie a két fiútól és rám vigyorgott.
-De persze.Andrew?Eljössz te is?-kérdezte Roy.
-Hát nem tudom...ki lesz még ott?-kérdezte Andrew unott fejjel.
-Serena,Steven,Filiph,Carlos,ugye én és Deathlyn-pillantott rám Bonnie és azt sugallta a tekintetével hogy ne mondjak semmit,csak bólogassak.
Én aprót bólintottam és elmerültem a démonos könyvemben és eltakartam a vigyort,ami az arcomra telepedett.Csak hallgattam mit beszélnek a srácok.Fél szemmel láttam hogy Andrew rám pillant és azt mondja.
-Oké miért ne?Elmegyek én is.
A szívem hevesen verni kezdett és görcsösen szorítottam a könyvemet és próbáltam rezzenéstelen arcot vágni.
-Szuper!Akkor szombaton megyünk.Majd még dumálunk róla,oké Roy?-mondta Bonnie.
-Okés!-mosolygott Roy.

Nemsokára belépett az osztályba Mr. Brown,alias Bozont.Egy középmagas,világosbarna,göndör hajú csávó volt,szemüveggel az orrán és oldaltáskával az oldalán.Amikor belépett az ajtón akaratlanul is majdnem elnevettem magam,mert tényleg illett rá a Bozont név.

Hiába próbált fegyelmezni nem nagyon sikerült neki,mivel mindenki beszélgetett és leszarta a földrajzot.Én csak mosolyogva néztem ahogy fel-alá járkál és próbálja elhallgattatni az embereket.
-Látod nálunk így telnek el a föci órák.Most próbál fegyelmezni de nemsokára megunja és kiadja a feladatot.Aztán aki megcsinálja az megcsinálja aki nem az nem.Ha nem csinálod meg akkor egyest,ha megcsinálod pluszt kapsz.Ennyire egyszerű.Néha feladatonként is ad pluszt és ha 5 kigyűlik kapsz egy 5-öst.De monjuk ez máshol is így van.Szóval megéri megcsinálni a feladatokat és te is a kedvence leszel.Serena és én már azok vagyunk,mert mi dolgozunk az óráján-magyarázta Bonnie.

Igaza is volt mert nemsokára Bozont felírta a táblára a feladatot és duzzogva leült a tanári asztalhoz.Mi megcsinálgattuk a feladatokat,persze együttes erővel.
-Dethlyn!Mi a kettes feladatra a válasz?-szólt oda nekem Andrew.
-Franciaország-nevettem-Na mi az,hogyhogy megcsinálod a feladatokat?Azt hittem telibe leszarod hogy kész legyen.
-Le is szarom.De nem akarok egyest kapni-mondta nevetve és már kérdezte is a következő feladat válaszát.
Egész órán diktáltam neki a megoldásokat és néha,ha én nem tudtam valamit ő is segített.Sokat nevettem a hülyeségein és az óra nagyon hamar eltelt.

Kicsengettek és mi a szokásos módon kiültünk a mászókára.
-Jó volt ez a föci-mondtam és hátradőltem a mászókán.
Dima,Carlos és Steven szintén hátradőlve napoztak a jó levegőn.
-Azt le mertem volna fogadni hogy te élvezted-nevetett Serena-Andy ritkán vetemedik arra,hogy megcsinálja a feladatokat.De tőled kérdezi a választ,azokban a ritka pillanatokban,amikor mégis ahhoz folyamodik hogy megoldja őket.Ez érdekes.
-Mi érdekes van ebben?Most éppen én ültem előtte.De ha te,vagy Bonnie vagy bárki más ült volna ott,akkor biztos tőle kérte volna.
-Ezt már nem tudjuk meg-felelte Bonnie.
-És akkor mi is lesz ezzel a hétvégével?-ültem fel.
-Ja igen...a hétvége-vigyorgott Bonnie-Arra gondoltunk hogy elmehetnénk a kedvenc játszóterünkre.Oda szoktunk elmenni és néha előtte még pizzázunk is.Aztán zenét hallgatunk és elvagyunk a játszin.Mindenki ráér ugye?
-Én ráérek!-emelte fel a kezét Dima.
-Én is!-mondta Carlos és Filiph.
-Me too!-felelte Serena.
-Steven te akarsz jönni?-kérdezte Bonnie Steventől vigyorogva.
Serena arca felragyogott,de próbálta leplezni hogy mennyire örülne ha Steven is eljönne.
-Ja miért is ne?-felelte Steven egykedvűen.
-Szuper!Meghívtam Royt és Andrewt is ha nem baj-mondta Bonnie.
-Andrewt mégis minek?-kérdezte Dima.
-Majd elmeséljük-nevetett Bonnie és rám pillantott...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő részem.Remélem hogy tetszett nektek és találkozunk legközelebb!
Köszönöm hogy elolvastátok!

PEACE out!💙