Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯12.🔯

A hétvégém nem telt túl izgalmasan.Csak heverésztem egész nap az ágyamban és nagy részét az időmnek a szobámban töltöttem.Beszélgettem a srácokkal,rajzoltam,zenét hallgattam és tanultam.Kicsit berágtam apára és ezért nem nagyon voltam hajlandó beszélgetni vele.Szombat reggel hazajött de ahogy láttam,ő sem nagyon akart velem beszélni.Volt benne valami furcsa,miután hazajött.Mintha megváltozott volna,de nem jó értelemben.A szemei beestek,az arca sötét lett,és áradt belőle az alkohol szag.Amikor hazajött,akkor is egy üveg pálinkát tartott a kezében és néha belekortyolt.Vasárnap elment a kocsmába és azóta nem láttam.Most este 9 van és kezdünk érte kicsit aggódni.Anya hiába hívogatta nem vette fel a telefont.

Aztán olyan 11 körül haza állított...Bűzlött az alkoholtól és teljesen nem is volt talán öntudatában.Félelmetes volt így látni őt.De nem akartam vele különösebben foglalkozni.

Éppen fogat mostam,amikor egy nagy csattanást és hirtelen sikoltást hallottam lentről.Kifutottam a fürdőből és ott találkoztam Hornnal aki a szobájából jött ki,ami a fürdő mellett volt.
-Detka mi volt ez?-kérdezte ijedten.
-Honnan tudjam és is azt akartam megnézni.
Hirtelen anya kétségbeesett kiáltását hallottuk lentről.Mindketten elkezdtünk eszeveszett tempóban letrappolni a lépcsőről.A nappaliban megtaláltuk anyát meg Rosiert.Rosier anyát támogatta fel,apa pedig velük szemben állt egy bőrszíjjal a kezében.Anya keservesen sírt és Rosier mellette sokkos fejet vágott.
-Apa ne csináld!-próbálta Horn lefogni.
Én csak ijedten hátráltam.
-Deathlyn menny vissza a szobádba!-kiáltott anya sírva.
Ekkor apa felém fordult és mielőtt elfuthattam volna elkapta a karomat.
-Nem megmondtam neked hogy nem mehetsz sehová?-üvöltött az arcomba.
Ekkor már az én könnyeim is megeredtek a félelemtől és nem tudtam válaszolni.
-A kocsmáros látott téged tegnap azokkal a kis vakarékokkal a játszótéren.Azt is elárulta hogy te igencsak jól elbeszélgettél egy fiúval-üvöltött tovább és egyre szorosabban szorította a karomat.
-Én engedtem el...-mondta anya.
-Igen?Te voltál?Hát neked nagyobb szenvedés lesz ha helyetted is őt verem meg!
Nem tudtam nagyon feldolgozni hogy mi történik csak pánikba esve bőgtem és a földre akartam rogyni,de nem hagyta.Horn megpróbált megmneteni,de apa behúzott neki egyet a szabad kezével és Horn ájultan terült el a földön.Anya sírva ugrott mellé és próbálta felkelteni.
Apa közben elkezdett felrángatni a lépcsőn az emeletre.
-Anyaa-üvöltöttem sírva.
-Hagyd békén Deathlynt engem verj meg helyette!-tápászkodott fel anya és próbált utánunk botorkálni.
Apa mintha meg sem hallotta volna,vonszolt tovább és akárhogy próbáltam a földre vetni magam,vagy ellenállni,sokkal erősebb volt nálam és úgy rángatott mint egy rongybabát.Én közben szüntelenül bőgtem és könyörögtem hogy ne bántson.Nem is figyelt rám csak benyitott a szobámba és azonnal kulcsra zárta az ajtót.Ledobott a földre és én nagyot koppantam a padlón.
Anya közben elért az ajtómhoz és sírva dörömbölni kezdett rajta.
-Hagyd békén a lányomat!-hallottam kétségbeesett kiáltásait.
-Majd most megtanulod,hogy velem nem szórakozhatsz-mondta és kezébe vette a bőrszijjat.
Én rettegve próbáltam elhúzódni előle,de a hátam a falnak ütközött.Csapdába estem...

Nem volt rajtam csak egy sportmelltartó,mivel ugye aludni készültem.Apa meglendítette a szíjat és hatalmasat vágott vele rám.Én sikoltva terültem el a földön.Éreztem a helyét ahogy lüktetett a hátamon.De nem állt meg itt.Rettenetesen megvert a szíjjal,nem is tudtam megszámolni hány ütést kaptam.Én csak bőgtem és bőgtem.Próbáltam védeni az arcomat a karommal,aminek az lett az eredménye,hogy oda is szereztem néhány heget.

Amikor apa eleget ütött és kicist lenyugodott,a nadrágjába csúsztatta a szíjat és kikiáltott az ajtón.
-Most mindenki visszamegy a szobájába és mire kimegyek senkit nem akarok a folyosón látni.Mert az is így jár.
Várt még pár másodpercet,majd kiment a szobámból és bebaszta maga mögött az ajtót.Én összekuporodva bőgtem a földön és nem mertem megmozdulni.
Féltem hogy a többiket,vagy akár engem is mégegyszer megver.De mit tettünk hogy ennyire elborult az agya?Ennyire azért szerintem nem súlyos amit tettem.

Hirtelen meghallottam anya kiáltásait és a szíj csattanásait.Most anya a következő áldozat.Rosier és Horn már nem mertek segíteni,ahogy én sem.Hallottam hogy kattannak a szobáik zárai,valószínűleg magukra zárták az ajtót.Én szipogva feltápázkodtam és én is elfordítottam a kulcsot a záramban.Visszabattyogtam az ágyamhoz és lefeküdtem aludni.Azt hittem ha gyorsan elalszok,akkor hamarabb vége lesz ennek a rémálomnak.Így magamra húztam a takarómat és sírás közepedte elaludtam...

Sziasztom démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel ami már kezd durvulni.Innentől beindulnak az események és most mégegyszer szeretnék megkérni mindenkit aki nem bírja ezeket,hogy ne olvassa tovább a storyt!Akik meg itt maradnak azoknak köszönöm hogy elolvasták és remélem hogy tetszett nektek!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙