Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

5. Fejezet

Levi

"A francba már. Csak tudnám miért van ilyen kibaszott nagy forgalom errefelé. Miért nem bírnak az emberek otthon ülni a seggükön? Gyűlölöm a tömeget."-háborogtam magamban, miközben egy újabb kocsisoron próbáltam meg valahogy átverekedni magam.

Már legalább 20 perce úton lehettünk, amikor szinte egyik percről a másikra halk szuszogás ütötte meg fülemet. Oldalra pillantottam és a lány békés, kisimult arcával találtam magam szembe.

"Tch, kölykök... Úgy tűnik, hogy sikerült elaludnia. Bár ez nem csoda, Hanji igencsak kifárasztotta a kérdezősködésével. Remek, most majd cipelhetem befelé."-sóhajtottam fel gondterhelten erre a gondolatra.

Kis idő múlva végre valahára megérkeztünk a ház elé. Miután leparkoltam a kocsival, kiszálltam, és igyekeztem a kölyköt is úgy kiemelni, hogy ne ébredjen fel.

"Milyen könnyű... Semmi erőfeszítésembe nem kerül felemelni."

Egyik kezemmel átnyúltam hóna alatt, míg a másikkal térdhajlatainál keresztül tartottam meg. Szerencsére nem ébredt fel, csupán néhány halk morgás hagyta el ajkait.

Miután sikeresen bevittem a hálószobába, lefektettem az ágyra, majd alaposan betakargattam.

Az elkövetkezendő egy órát pakolászással, teafőzéssel és zuhanyzással töltöttem el. Miután mindennel végeztem, egy bögre feketetea kíséretében a hálóba felé vettem az irányt. Volt néhány munkával kapcsolatos elintéznivalóm, tehát ezeknek láttam neki, mikor az egyik pillanatban halk nyöszörgésre lettem figyelmes. Reflexből a kölyök felé pillantottam, és az a látvány fogadott, hogy az eddig nyugodt arca átváltott szenvedőbe. Homlokán izzadtságcseppek jelentek meg, ujjaival pedig a takarót szorongatta.

Otthagyva laptopomat felálltam addigi helyemről és a lány mellé sétáltam, majd leültem az ágy szélére és arcát kezdtem tanulmányozni, aminek láttán arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg valami rosszat álmodhat.

-A-Anya... Ne...-kezdett el ismét nyöszörögni. Szemeiből könnyek folytak, nekem pedig fogalmam sem volt arról, hogy mit is kellene most tennem.

-Kölyök! Hé kölyök, ébredj fel!-kezdtem el rázogatni, de nem reagált rá. Egyre nyugtalanabbá vált, lábaival rúgkapálózott, fejét ide-oda mozgatta.

-Anya... Ne... Ne hagyj itt...-mondogatta kétségbeesetten.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve hajoltam fölé, és simítottam végig arcán kézfejemmel.

"Miért vagyok vele ilyen gyengéd? Eddig soha senkihez nem voltam képes ilyen szándékkal hozzáérni. Ez nagyon furcsa."

Figyelmem vöröses, kissé elnyílt ajkaira terelődött. Egyszerűen nem is értettem miért, de annyira csábítónak tűnt abban a pillanatban, hogy lassacskán elkezdtem azok felé közelíteni sajátommal, miközben összeszorított szemeit figyeltem.

"Mégis mit művel velem ez a kölyök?"

Mikor már csak néhány centi választott el minket, mintha villám csapott volna belém, olyan gyorsan húzódtam el tőle, majd egy erőteljes pofont mértem arcára, aminek hatására azon nyomban kipattantak a szemei és rögtön a fájó területhez érintette ujjait, miközben ledöbbent tekintettel meredt rám.