Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

19. Fejezet

Az elkövetkezendő egy éjszakát az irodámban töltöttem. Természetesen egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam,de egyszerűen nem lett volna elég bátorságom hazamenni és Levi szemébe nézni a veszekedésünk után. A következő nap kora reggel Hanji volt az,aki egy papír után kutatva betoppant a kis helységembe,és azt hiszem mondanom sem kell,hogy mennyire meglepődött,amikor szembetalálta magát egy nyakig betakarózott,maga elé meredő Hope-al. Hanji előtt valamiért soha nem voltam képes megjátszani magam,mindig ő volt az első,akinek beszámoltam a problémáimról,amik nyomasztottak,mert tudtam,hogy ő a legalkalmasabb ember,akiben megbízhatok,és ez most sem volt másképp. Az egész reggel végigbeszélgettük,és neki hála,úgy éreztem,hogy sikerült egy kicsit megkönnyebbülnöm,ezért elhatároztam,hogy hazamegyek,viszont amint kiléphettem volna az irodám ajtaján,Levi aggódó és fáradt tekintetével találtam magam szembe.

"Ahogyan elnézem,ő sem aludt egy percet sem az éjjel...Az én hibámból..."

Nem szólt egy szót sem,csupán megragadta alkaromat,és egy erős ölelés formájában tudatta velem,hogy mennyire megbánta,amiért tegnap kiabált velem.

"Idióta...Ezt nekem kellett volna megtennem. Végtére is én voltam a hibás,és teljesen jogos volt a kiakadásod. De mint mindig,most is sikerült megelőznöd."

3 nappal később...

Erennel az elmúlt 3 napban a köszönésen kívül egy szót sem váltottunk egymással. Nem haragudtam rá,sőt,sajnáltam azért,amit tettem vele,de úgy gondoltam,hogy muszáj megértetnem vele,hogy köztünk a barátságon kívül soha nem lesz más kapcsolat. Levial sikerült kibékülnöm,viszont azt nem voltam neki képes bevallani,hogy Eren megcsókolt,és az a folt,ami a nyakamon volt,neki köszönhető. Abban reménykedtem,hogy több ilyen eset nem fog előfordulni,és majd idővel el fog felejtődni,de azért nem telt azóta egy nap sem úgy el,hogy ne éreztem volna lelkiismeretfurdalást, amiért hazudnom kellett neki. A mai napon viszont nem akartam a múlttal foglalkozni,hiszen ennél ezerszer fontosabb dolgunk is fog akadni.
A napokban sikerült beszélnünk Christaval és neki is felvázoltuk a tervünket. Nem volt szükség győzködésre,örömmel elvállalta a rá kiszabott feladatot,miszerint neki kell eljátszania a csali szerepét Armin segítségével. Sokat jelentett neki,hogy ennyire megbíztunk a képességeiben,és mindenáron bizonyítani akart nekünk. Ekkor találkoztam vele először,de már az első pillanatban bebizonyította,hogy jól döntöttem vele kapcsolatban,hiszen hihetetlenül elszántnak,energikusnak és megbízhatónak tűnt. Biztos voltam abban,hogy nem fog csalódást okozni.

Most kedd reggel van,ami azt jelenti,hogy Christa és Armin ma kezdik el a tervünk végrehajtását. "Fogalmam sincs,hogy ez mennyi időbe fog kerülni,de nem is számít. Akár hónapokat is képes vagyok feláldozni az életemből,ha így végre pontot tehetünk ennek az ügynek a végére."

Elég korán volt még,kb.7 óra lehetett,de én már legalább egy fél órája ébren voltam. Próbáltam még egy kicsit visszaaludni,azonban nem éreztem magam fáradtnak,így egy-két próbálkozás után föl is adtam. Velem ellentétben Levi még javában húzta a lóbőrt. Nem lett volna szívem felébreszteni,hiszen az utóbbi időben nagyon keveset pihent a rengeteg munkájának köszönhetően. Ahogyan végignéztem kissé elnyílt,szuszogó ajkain,és nyugalmat sugárzó arcán,ajkaimat egy lágy mosoly hagyta el. Óvatosan arcához hajoltam,majd elsimítottam szemeibe lógó fekete hajtincseit,és egy gyengéd puszit nyomtam homlokára. Kezdtem egy kissé megéhezni,amit a gyomrom korgása is jelzett,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek a konyhába és készítek valamilyen reggelit. Felkaptam magamra az ágy mellé ledobott köntösömet,majd lesétáltam a konyhába. Miután végiggondoltam,hogy melyik étellel okozhatnám a legkisebb lakástüzet,a gofri sütése mellett döntöttem. Előkészítettem a szükséges hozzávalókat,majd egy tálban kikevertem a tésztáját,ezután pedig a kész folyadékot beleöntöttem a gofrisütőbe,és vártam,hogy megsüljön. Mivel csak 2 személyre sütöttem,így kb.fél óra elteltével végeztem is mindennel. A kész gofrikat kiszedtem 2 tányérra,majd a sajátjaimra ízlés szerint tettem egy kis eperlekvárt és vágtam rá néhány karika gyümölcsöt,a Leviét pedig üresen hagytam,mert nem tudtam,hogy ő hogy szeretné majd megenni. Gyorsan elmosogattam a koszos edényeket,és mire ezzel elkészültem,meg is jelent a helységben Levi,azzal a tipikus unott és álmos fejével,amit reggelenként szokott vágni.