Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

40. Fejezet

-Lassan a testtel,Kenny Ackerman!-visszhangzott a hatalmas,már-már tejesen üresnek mondható helységben a szigorúan dörrenő hang,akinek a tulajdonosát ezer közül is felismertem volna,majd ezzel egy időben eldördült egy lövés,egyenesen az ég irányába.

-Erwin!-kiáltottam fel meglepetten,amint megpillantottam a szőke óriást,ahogyan magabiztosan szegezi Kenny felé a pisztolyát. Aztán amikor a háta mögött megjelent Eren,Mikasa,Jean és Sasha,miközben az ő ujjaik között is ott volt az életet mentő,vagy éppen életet kioltó fegyver(attól függ,kinek a szemszögéből nézzük),szívemet hirtelen akkora megkönnyebbültség lepte el,mint még talán soha. Olyan volt számomra ez az egész szituáció,mintha egy izgalmas akciófilm kellős közepére kerültem volna,ahol éppen az a jelenet következik,amikor éppen az utolsó pillanatban megérkezik a felmentősereg,hogy megmentsék azt a szerencsétlen balfaszt,-jelen esetben engem-akit csupán egyetlen ujjmozdulat választ el a haláltól. Amikor pedig az 5 fős csapatot megkerülve Erwin mellé sétált az a hatodik személy is,akire jelen pillanatban a legkevésbé számítottam volna,szívemet vegyes érzések lepték el,ugyanis mindamellett,hogy mérhetetlen örömöt és boldogságot éreztem Hope arca láttán,egyúttal dühös is voltam rá,amiért a megbeszéltek ellenére sem hallgatott rám,és amiért önszántából képes volt eljönni ide,hogy feleslegesen veszélybe sodorja az életét.

-Ajjaj...Na, hát erre aztán a legvadabb álmaimban sem számítottam volna. Ti aztán tudjátok,hogy hogyan rontsátok el az ember jókedvét.-sóhajtott fel gondterhelten nagybátyám,miközben zavartan megvakarta tarkóját.

-Vége a játéknak Kenny! Teljesen körbe vagy véve,úgyhogy add fel végre! Dobd el a pisztolyt,különben lőni fogok.-mondta szigorúan Erwin,miközben lassú léptekkel elkezdett felénk közelíteni,szorosan tartva maga előtt fegyverét. Erre a kijelentésre a velem szemben álló fél először csak felvont szemöldökkel pillantott hátra válla fölött,majd széles mosolyra húzva száját gúnyosan elkacagta magát.

-Na ne nevettess "Parancsnok!" Még hogy lelőni engem? Ez vicc...Tudod te,hogy mégis kivel állsz szemben,hm?-fordított hátat nekem,így találkozhatott Erwin dühös íriszeivel,amik csupán a megölése után áhítoztak.

-Persze,Kenny Ackerman. Vagy ha jobban tetszik...Origami gyilkos.-szűrte ki fogai között cinikusan.-Le vagy tartóztatva! Nem mondom el még egyszer! Háromig számolok,addig vagy eldobod a fegyvert,vagy lelőlek!-jelentette ki dühösen,amitől egy pillanatra még engem is kirázott a hideg. Soha sem láttam még őt ennyire komolyan beszélni.

-Tch,micsoda pech.-pillantott félre egy másodpercre,miközben összeráncolta szemöldökeit.

-Egy...Kettő...-azonban Erwin nem volt elég gyors,ugyanis Kenny egy nem várt pillanatban hirtelen kabátzsebébe nyúlt,majd előhúzott egy füstbombának kinéző tárgyat,amit a földhöz csapva azonnal szétterjedt a helységben a már-már fullasztóan tömény szagú fekete füstfelhő,ami miatt az orrunkig se láttunk.

-A francba! Meg fog lépni a rohadék!-kiáltotta el magát ismételten Erwin,majd alkarját szája elé tartva próbálta szemeivel keresni nagybátyám alakját.

-Ott mászik!-ordított Eren,miközben a létra irányába tartva pisztolyát,elkezdett sorozatosan lövöldözni,azonban a távolság miatt nem tudta eltalálni.

-A rohadék! Így biztosan meg fog lépni! Nem hagyhatjuk,hogy elszökjön!-sétált vissza csapatom elé,miközben néhány köhögéssel próbálta meg helyrehozni légzését. -Sasha és Jean! Ti vigyétek biztonságos helyre a gyereket,utána pedig tartsátok magatokat ahhoz,amit még kint megbeszéltünk!-parancsolta határozottan.