Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

28. Fejezet

Levi teljesen lefagyott a hallottaktól. Szemei kistányér nagyságúra tágultak,a telefon pedig kis híján ki is esett a kezéből.

-Levi? Levi! Mi történt?-kérdeztem aggódóan,azonban nem reagált semmit,hiszen csak arra tudott koncentrálni,amit a vonal túlsó végén lévő személy mondott neki.

-Ez...Egészen biztos Erwin?-kérdezett vissza hitetlenül.

-Attól tartok,hogy igen...

-...Értem.-fújta ki idegesen eddig bent tartott levegőjét.-Azonnal indulok.-mondta,majd meg is bontotta a vonalat.

-Levi? Baj van?-próbálkoztam ismét,mire az említett férfi meggyötört arccal rám nézett,majd eleresztett egy hamis mosolyt.

-Nem,minden rendben...De most el kell mennem.-mondta nyugodtan,azonban nem voltam vak,ráadásul túl jól ismertem már ahhoz,hogy átlássak rajta.

-De hiszen...Ma szabadnapos vagy. Azt se tudom már,hogy mikor töltöttünk el utoljára egy nyugodt napot együtt,erre itt lenne az alkalom,és mégis itt hagysz?!-kérdeztem kissé kiakadva,és bár tisztában voltam vele,hogy valószínűleg ő sem szívesen hagy most itthon engem,de úgy gondoltam,hogy ha tényleg olyan sokat jelentek neki,akkor képes határozottan tudatni a többiekkel,hogy nem hajlandó egyedül hagyni. De mégis inkább a munkát választja helyettem...

-...Sajnálom.-mondta szomorúan,majd kezébe véve a slusszkulcsot,még egy utolsó pillantást vetett rám,és el is hagyta a lakást.

Levi

Amint beültem a kocsimba,az első dolgom az volt,hogy kitöltsem a bennem felgyülemlett feszültséget,ezért hangos káromkodás közepette elkezdtem a kormányt csapkodni.

-A kurva életbe is,ezt nem hiszem el...Kenny...Sejthettem volna,hogy a te mocskos kezed van a dologban. Egész életedben egy kibaszott zsivány voltál,de hogy ilyet tegyél...Mégis mi okod lenne erre, te szarházi?-kiabáltam hangosan,nem törődve azzal,hogy a hangom nagy valószínűséggel az utcára is kihallatszódik. Miután sikerült egy kissé lehiggadnom,úgy döntöttem,hogy ideje lesz elindulnom.

Az út során milliónyi kérdés nyugtalanított,amikre minél előbb válaszokat akartam kapni,ezért igyekeztem a lehető leggyorsabban a rendőrségre érni,azonban még mielőtt ez megtörténhetett volna,gyorsan felhívtam Hanjit,hogy ugorjon át hozzánk figyelni Hopera. A nagyjából háromnegyed órás utat 20 perc alatt tettem meg,és amint kiszálltam a kocsiból,rögtön Erwin irodája felé kezdtem el rohanni,ahová kopogtatás nélkül be is rontottam. A helységben már a csapatom összes tagja jelen volt.

-Ez aztán gyors volt.-mosolyodott el elégedetten bozontos szemöldök,mire válaszul csak egy rosszalló pillantást vetettem rá.

-Ők már tudják?-biccentettem a 4 fős társaság felé,mire Erwin csak bólintott egyet.

-Avass be a részletekbe.-mondtam akaratosan,miközben összefontam magam előtt karjaimat és várakozóan pillantottam az asztala mögött ülő óriásra.

-Rendben...A bizonyítékot tegnap délután egy elhagyatott ház udvarában találták meg,miközben a környéket vizsgálták át. A fegyver magában még nem is lett volna annyira érdekes,de furcsállták,hogy pont azon a környéken találták,ahonnan az összes eddigi áldozat való,ráadásul a fegyveren kisebb vérfoltok is voltak,amikről alapos kivizsgálás után rögtön kiderült,hogy az egyik áldozat vére található rajta. A többit pedig már te is tudod...

-...Indulás srácok!-intettem a többieknek,miszerint mennünk kell,azonban Erwin az ajtóból még utánam szólt.

-Várj egy kicsit Levi! Sejtem,hogy most mit érezhetsz,de ne hozz elhamarkodott döntéseket. Próbáld megőrizni a hidegvéred. Mindannyian ismerjük Kenny Ackerman-t,tudjuk,hogy milyen nagy hírnévnek örvendett hajdanán az ereje miatt,és ha tényleg ő a gyilkos,akkor...Mindannyian nagy veszélynek lesztek most kitéve. Nagyon óvatosnak kell lennetek.-figyelmeztetett Erwin,hangjából pedig tisztán kihallatszódott,hogy aggódik értünk.