Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

Írói utószó

Nos,hát végül ehhez a pillanathoz is elérkeztünk. Nem gondoltam volna,hogy december 29-én,amikor elkezdtem ennek a sztorinak az írását,úgy fogom ezt az egészet lezárni,hogy közel 3k megtekintés és több mint 330 vote van ezen a könyvemen. Elképesztő,de komolyan. Nagyon nagyon köszönöm minden egyes embernek,akik itt voltak,és biztattak engem vote,vagy pedig hozzászólás formájában. Ti adtatok nekem minden egyes alkalommal erőt ahhoz,hogy ne adjam fel,és hogy igenis folytassam tovább,mert megéri. Tényleg nagyon hálás vagyok ezért és őszintén remélem,hogy nem csak az én könyveimnél,hanem másoknál is ennyire buzgók és segítőkészek vagytok,hiszen rengeteg olyan íróval találkoztam már itt Wattpad-on,akik olyan sztorikat írtak,hogy csak néztem magam elé,mivel nem tudtam felfogni,hogy az olyan választékos szókinccsel és tehetséggel rendelkező embereknek hogy a jó életbe lehet annyira kevés megtekintés a könyvükön. Na de ebbe ne is menjünk bele mélyebben,ezzel csak arra szerettem volna célozni,hogy kérlek értékeljétek azokat az írókat,akik tényleg szívüket-lelküket,igényességüket beleteszik az írásba,mert ők aztán tényleg bárkinél jobban megérdemlik,hogy felfigyeljünk rájuk.

Na de...Sokáig eszemben sem volt,hogy egy ilyen lezárás szerű dolgot írjak ide a sztori végére,de végül úgy döntöttem,hogy talán szükség van rá,és ha lesz legalább egy ember,akit érdekelni fognak az én élményeim,érzéseim,és gondolataim,amik ennek a történetnek az írása közben átfutottak a szívemen és a fejemben egyaránt,akkor már megérte. Előre szólok,hogy lehetséges,hogy kicsit összeszedetlenül fogom ezeket most leírni nektek,de minden,amit most olvastok,teljesen spontán pattantak ki a fejemből,szóval ezért előre is bocsánatot kérek.

Nos akkor kezdeném is...

Mivel ez volt életem első fanfictionje,amit megírtam,így hát eleinte nagyon vegyes érzelmek voltak bennem. Soha sem éreztem elég jónak,amit leírok,ráadásul féltem attól is,hogy azok a fanok,akik már sokkal régebb óta ismerik és követik az Attack on Titan-című animét,mint én,aki csupán még csak egy éve talált rá,azok sokkal jobban észre fogják venni a hibáimat,vagy például azt,ha egy karaktert rosszul személyesítek meg. Lehet,hogy ez tényleg így volt,lehet,hogy sikerült elkerülnöm,de szerencsére senki sem panaszkodott,hogy valamit esetleg rosszul csinálnék.

Aztán térjünk rá egy kicsit arra,hogy miért is kezdtem el ezt a történetet,és hogy a már meglévő kismillió Levi Ackerman fanfiction mellé miért írtam én magam is egy kismillió egyediket...Az okát igazából nem nagyon tudom,az írás előtt nagyon sok fanfictiont olvastam róla,és nagyon nagyon megtetszett ennek az egésznek a világa,ezért hát elkezdtem azon gondolkodni,hogy mi lenne akkor,ha én magam is belevágnék egybe. Nem telt el túlságosan sok idő,hirtelen be is ugrott néhány ötlet,amik köré a sztorimat szerettem volna fölépíteni,és tulajdonképpen így született meg a legelső fejezet:Teljesen spontán ötletekből és gondolatokból. Nem volt benne semmi különösebb felépítés vagy elrendezés,egyszerűen csak leírtam,ami az eszembe jutott,aztán pedig feltöltöttem. De ebbe a részébe annyira nem is szeretnék belemenni,mert szerintem senkit sem érdekelnek azok a fázisok,amik a nézettség és a jó visszajelzések növekvését mutatják,mert egy utószó nem erről szól...

Bevallom,nem egyszer sikerült magam elsírnom a részek írása közben. Ciki,nem ciki,hihető,vagy hihetetlen,de ez akkor is így történt. Azt tudni kell rólam,hogy én ha nagyon megszeretek egy karaktert,-legyen szó most animéről,vagy csak egy egyszerű filmes sorozatról-annak az életébe és az érzéseibe olyan szinten bele tudom magam élni,hogy szinte eggyé válok vele. És hát Levi Ackermanal is pontosan ez történt. Éppen emiatt volt az,hogy nagyon sokszor elsírtam magam,mert mindannyian tudjuk,hogy mennyire embert próbáló életet él,ismerjük a múltját,az összes rossz döntését,az elvesztett szeretteit,stb...