Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

23. Fejezet

Hirtelen elváltam Levi puha ajkaitól,aki csak egy elégedetlen morgással reagált cselekedetemre,amit megmosolyogtam,majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt,hogy megnézzem,ki lehet az. Épp hogy csak elfordítottam a kulcsot a zárban,az ajtó szinte kivágódott,az ismerős arcok pedig úgy özönlöttek be a lakásba,akár csak az árvíz.

-Hellooo emberek!-száguldott be elsőként Hanji,aki mint mindig,most is sziporkázott a boldogságtól.-Nahát Hope,milyen kis csinos vagy! Nem kellett volna ennyire kicsípned magad miattunk. Tessék ezt neked hoztuk.-nyújtott át egy telepakolt kosarat,amiben az édességektől megkezdve a gyümölcsökig szinte minden volt.

-Kö-Köszönöm,de igazán nem kellett volna.-mondtam zavartan,majd letettem a kosarat az asztalra és odasiettem a barátaimhoz,hogy őket is üdvözölni tudjam. A sort Eren zárta,aki kifejezéstelen arccal nézett szemeimbe. Nagyon örültem annak,hogy itt van,hiszen azt hittem,hogy a történtek után nagy ívben el fog kerülni,de ennek ellenére mégis eljött.

-Levi,te pedig egyszerűen...Káprázatos vagy,mint mindig.-kezdett el incselkedni Levial,aki csak szúrós pillantásokkal illette az előtte vigyorgó nőt.

-Papaszem,és a mocskos cipődet mégis ki fogja levenni a büdös lábadról?-mutatott az említett dologra,mire Hanji csak homlokon csapta magát és gyorsan lerúgta lábairól a cipőit.

-Naa,ne legyél már ilyen durci,hát nem is örülsz,hogy mindannyian így együtt vagyunk,mint egy nagy család?-tárta ki karjait azzal a szándékkal,hogy egy kicsit meggyomrozza Levit,azonban ő csupán karba tett kezekkel,lesajnáló tekintettel kezdte el méregetni az előtte álló Hanjit.

-De,nagyon örülök. Főleg neked és a faszságaidnak.-mondta szarkasztikusan,miközben megforgatta szemeit,mire Hanji csak elkuncogta magát.-Inkább azt mondd meg,hogy bozontkirályt hol hagytad.

-Erwin parancsnoknak sürgős dolga akadt ezért nem tudott eljönni. De üdvözli önöket.-válaszolta helyette Armin.

-Tch,hogy ez is pont ilyenkor szervez magának programot.-mérgelődött az orra alatt,amit Hanjin kivül más nem hallott.

Miután lepakolták a cuccaikat,mindannyiukat beinvitáltam a nappaliba,ahol egy kis innivaló és néhány zacskó rágcsálnivaló társaságában elbeszélgettük az időt. Mindenki teljesen felszabadultan mesélte a jobbnál jobb sztorijait,Hanjival és Sashaval az élen,kivéve Erent,aki csak akkor szólalt meg,amikor konkrétan neki beszéltek,viszont akkor is csak tőmondatokban válaszolt. Armin és Mikasa próbálták meg egy kicsit jobb kedvre deríteni,de még velük sem volt hajlandó úgy viselkedni,mint ahogyan normális esetben szokott. Felelősnek éreztem magam a rossz hangulata miatt,ami konkrétan már hetek óta tartott,ezért úgy terveztem,hogy amint alkalmam lesz,félrehívom,hogy négyszemközt tudjak vele beszélni,azonban még mielőtt bármit is tehettem volna,Sasha felvetett egy ötletet,miszerint ideje lenne asztalhoz ülni,mert még az ebédet is kihagyta,csak azért,hogy az este telezabálhassa magát nálunk. Az ötletén felbuzdulva,mindenki a konyha felé vette az irányt,ahol a társalgásunk ugyanolyan jó hangulatban folytatódott tovább,viszont Eren és Levi között azért érezhető volt a fagyos hangulat,ami remélem,hogy csak nekem tűnt fel.

-Hope,isteni lett a vacsora. Hol tanultál te meg így főzni?-ámuldozott Sasha,miközben szedett magának még egy adag ételt.

-Hát,az az igazság,hogy ezt Levi csinálta,úgyhogy az ő érdeme.-mondtam mosolyogva,majd a mellettem ülő felé biccentettem.

-Levi,te tudsz főzni? Hát miért nem dicsekedtél eddig ezzel? Milyen jó kis háziasszony lenne belőled.-incselkedett Hanji,mire mindenki elkezdett nevetni.

-Kuss legyen.-rúgta bokán az említett személyt az asztal alatt,aki ettől csak alig hallhatóan felnyikkant és a fájó pontot kezdte el dörzsölgetni a másik lábával.