Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

11. Fejezet

Egy ideig csak lesokkolva meredtem az előttem álló férfire, azonban amint megláttam, hogy a vértől átázott kötését próbálja éppen leszedni magáról, rögtön észbe kaptam, és rohantam is keresni egy kis fertőtlenítőszert és valamilyen tiszta kötszert. A fürdőszobában az egyik fiókban szerencsére találtam, ami után visszasiettem Levi-hoz a nappaliba, aki ekkor már a kanapé egyik végében foglalt helyet.

-Mutasd a karod.-parancsoltam rá, majd miután feltűrtem kabátja ujját, elkezdtem megtisztítani a sebet. Szerencsére nem volt túlságosan mély, viszont rettenetesen csúnya volt, ami miatt szinte biztos voltam abban, hogy ennek bizony nyoma fog maradni. Miután elkészültem a fertőtlenítéssel, szorosan bekötöztem neki, hogy elállítsam a vérzést.

-Kész van.-mondtam megkönnyebbülve.

-Köszönöm.-sóhajtott fel gondterhelten. Először nem akartam rákérdezni, viszont az aggodalmam és a kíváncsiságom egyszerűen nem hagyott nyugodni, amire persze még rátett egy lapáttal az is, amit Eren-éktől hallottam nemrégiben.

-Mi történt? Hol voltál egész nap? Hogy szerezted azt a sérülést?-halmoztam el kérdéseimmel, miközben várakozóan arcára pillantottam. A szemei alatt húzódó sötét karikákból, valamint bőre sápadtságából könnyedén meg tudtam állapítani, hogy rettenetesen fáradt lehet.

-Dolgom volt.-válaszolta szűkszavúan, amivel sikerült elérnie, hogy idegességem tovább fokozódjon, azonban amikor már épp azon lettem volna, hogy jól kiosszam, hirtelen eszembe jutottak Hanji szavai.

"Türelem."

-Értem.-vettem végül egy mély levegőt, majd lassacskán nekiálltam összepakolni az előbb kihordott dolgokat, amit Levi meglepettséget tükröző arckifejezéssel nézett végig, ugyanis valószínűleg egyáltalán nem erre a reakcióra számított volna tőlem.-Ha bármire szükséged lenne, nyugodtan szólj.-mondtam nyugodt hangnemben, miközben hátrapillantottam rá vállaim fölött, majd kisétálva a helyiségből, magára hagytam őt a megválaszolatlan kérdéseivel.

Néhány héttel később...

A kapcsolatom Eren-ékkel napról-napra egyre barátibbá vált. Szinte minden nap találkoztam velük, és nem csak a rendőrségen, hanem az edzéseken kívül is. Igaz, nem telt el egyetlen olyan nap sem, hogy ő és Jean ne cirkuszoltak volna össze valami hülyeség miatt, de ettől eltekintve minden a lehető legnagyobb rendben volt... Legalábbis ami őket illeti, hiszen Levi-al már teljesen más volt a helyzet.

2 hét telt el azóta a bizonyos incidens óta, és a vele való kapcsolatom ezalatt az idő alatt olyanná vált, mint egy valóságos hullámvasút, hiszen míg az egyik pillanatban azt éreztem, hogy egész jól kijövünk egymással, addig a másikban kedvem lett volna őt megfojtani egy kanál vízben, de ezzel valószínűleg ő is pontosan ugyanígy volt.

Ami pedig a nyomozást illeti... Mivel tisztában voltam azzal, hogy hiába is próbálnék Levi-nál érdeklődni, úgysem lenne hajlandó az orromra kötni az ilyesfajta dolgokat, ezért kénytelen voltam egymagam kideríteni, hogy mi is folyik itt mostanság, tehát addig-addig gyűjtögettem az információcseppeket innen-onnan, amíg végül teljesen össze nem állt a kép, és rá nem jöttem, hogy Levi és Erwin azért tűnnek el olykor szó, és magyarázatok nélkül, mert egy gyilkos után nyomoznak, aki a hallottak alapján nem éppen kispályás bűnöző lehet, hiszen ezalatt az idő alatt még szinte semmit sem sikerült kideríteni róla. Annyit tudni, hogy a rendőrség kb. fél évvel ezelőtt figyelt fel rá, amikor történt egy bejelentés, miszerint valaki elrabolt egy fiatal lányt, aki nem mellesleg árva volt. A holttestét az elrablása után 10 nappal találták meg, és a boncolás során kiderült, hogy a halálát vízbefulladás okozta, valamint a gyilkos hagyott maga után -feltételezhetően direkt- olyan nyomokat, amik alapján az üggyel foglalkozó kollégák pofon egyszerűen rábukkanhattak a lány holttestére. Ezen kívül még 3 ilyen esetről érkezett bejelentés az utóbbi hónapokban, amik közül kivétel nélkül mindegyiknek ugyanez lett a végkimenetele.