Bízom Benned |Levi Ackerman x Oc| [Befejezett]

26. Fejezet

Ahogyan körbepillantottam a környéken,feltűnt,hogy a városközpontban vagyok,pont azelőtt a teázó előtt,ahová Levial rengetegszer eljárunk. Szinte már törzsvendégeknek számítottunk ebben az épületben,hiszen már kb.2 éve minden héten eljövünk ide legalább egyszer. Itt készítik a város legfinomabb fekete teáját. Még Levi fedezte fel ezt a teázót,amikor egy esős napon betévedt ide,hogy egy kicsit átmelegedjen. A felszolgálók is hihetetlenül kedvesek mindenkivel,ráadásul külön tetszett mindkettőnknek az épület stílusa és hangulata. Kívülről letisztult,belül pedig egy közepes méretű helység található,amit a lámpák fénye csak gyéren világít meg,ami különlegessé teszi az egésznek a hangulatát,közben pedig lágy,kellemes zene szól.

Ahogyan bepillantottam az ablakon,láttam,hogy még ezekben a késő esti órákban is vannak néhányan,akik egy tea mellett próbálják meg jól érezni magukat. Levit azonban nem láttam bent,ezért ezúttal nem mentem be.

Miután kibámészkodtam magam,elindultam az egyik irányba és elmélkedésbe kezdtem,ami miatt annyira elbambultam,hogy sikeresen nekimentem egy felém sétáló embernek. Miután nekiütköztem izmos mellkasának,tudatosult bennem,hogy egy férfival van dolgom. Magas volt,tekintélyt parancsoló kiállással,és egy fekete ballonkabátot viselt. Ijedten felpillantottam arcára,azonban a száján és a borostáján kívül mást nem láttam belőle,hiszen a fején éktelenkedett egy kalap,ami eltakarta arca nagy részét.

-Oh,bocsánat,nem figyeltem.-vakartam meg zavartan tarkómat,miközben bocsánatkérően felemeltem kezeimet.

-Nem történt semmi.-mondta mosolyra húzva ajkait,amitől kirázott a hideg,ezért inkább úgy döntöttem,hogy tovább indulok. Egy darabig még éreztem a tekintetét a hátamon,de végül sarkon fordult,és elsétált az ellenkező irányba.

"Ki volt ez a pasas? Annyira ismerős volt a hangja. Biztos,hogy már hallottam valahol...De mégis hol?...Mindegy,biztos csak összetévesztem valakivel."

Nem tulajdonítottam túl nagy figyelmet a rejtélyes férfinak,hiszen néhány perccel később a gondolataim már ismét Levi körül forogtak.

Elsétáltam szinte az összes helyre,ahol akár csak egyszer bármikor is megfordultunk,de sehol sem találtam rá. Kezdtem egyre inkább azt érezni,hogy feleslegesen fáradozok a keresésével,ráadásul rohadtul fáztam már. Nem is tudom,hogy mennyi ideje rakhatott ki Hanji a kocsijából,csupán arra eszméltem fel,hogy egy félig elkerített,néhány helyen fedett parkszerű területhez értem,ami körbe volt ültetve hatalmas fákkal. Úgy döntöttem,hogy megnézem közelebbről is,mivel valamiért nagyon érdekesnek és hívogatónak találtam,magam sem tudom,hogy miért. Ahogyan bentebb merészkedtem,megpillantottam,hogy a füves terület közepén van egy szökőkút,ami a mostani hideg idő miatt nem működött,a szökőkút körül pedig kör alakban padok voltak lehelyezve,amiken természetesen senki sem ült. Elég sötét volt,mégsem éreztem magam veszélyben,hiszen az ilyen helyek mindig is megnyugtattak engem. Inkább éreztem érdekesnek és szépnek,mintsem ijesztőnek. Ahogyan továbbsétáltam a macskaköves úton,a távolból megpillantottam egy sötét alakot,aki az egyik padon foglalt helyet,mondjuk úgy,hogy elég érdekes pozícióban. Néhány másodpercig elgondolkodtam,hogy vissza kellene fordulnom,de végül mégis elindultam az irányába. Minél közelebb sétáltam,annál nyilvánvalóbbá vált,hogy valószínűleg egy alvó hajléktalannal van dolgom,akinek kapucni van húzva a fejére és jelenleg az igazak álmát alussza. Azonban amikor megálltam előtte kb.2 méteres távolságban,hirtelen rám emelte tekintetét,így találkozhattam acélkék szempárjával,amiben megcsillant a közvilágítás gyér fénye. Ezer közül is felismertem volna ezt a tekintetet.