Hulla jó Srác (Befejezett)

Zavart állapot.

Amber.
- Tudom.. vagyis nem tudom mit gondoltam.- tartottam vissza a könnyeimet. Épp Lexiéknek ecseteltem, hogy mi történt azután h Caspar lekapott.
- Figyu, máskor szólj. Mi hazakísérünk . Együtt kell maradnunk - mondta Lexi együttérzőn.
Nos Kira már csöppet sem volt annyira együttérző.
- Meg is érdemelte volna! Hol van ász eszed te lány?- ordította pontosan úgy és azokkal a szavakkal, mint tegnap este Caspar. Ettől mosolyognibl támadt kedvem, de inkább visszatartom. - Bele sem merek gondolni mit tettek volna veled. Amber ugye ezt felfogod?
- Persze. Csak annyira kiakadtam. Honnan kellett volna tudnom?- emeltem fel a hangomat én is.
- Ha ennyire naiv vagy máskor maradj itthon. Sőt én zárom rád az ajtót! Mit mondanánk a szüleidnek?- kérdezte jogosan. Ekkor azonban nem bírtam tovább. Patakzott a könnyem.
- Sajnálom csajok. Ne haragudjatok.- szipogtam. És hallottam, hogy nyílik az ajtó. Autómaikusan ldafordítottam a fejem. Na szuper. Már csak te hiányzol. Caspar és Kira közt valami hihetetlen telepatikus beszélgetés zajlott le. és a srác már el is tűnt. Kira pedig felvett egy farmert egy pólót, meg egy cipőt és kiviharzott... Én pedig leültem befejezni a megmaradt házimat.