Hulla jó Srác (Befejezett)

Fogom a kezed

Caspar.
-Nézzétek! Van Ott egy játszótér- mutattam messzebbre.
- oda akarsz menni ?- röhögött Patrick.
- miért ne? - vontam meg a vállam és a számhoz emeltem a cigit.
-Mi jár a fejedben?- kérdezte Amber.
Bárhogy is próbálkozik, a mai nap után nem lesz köztünk több, mint barátság. Ezt garantálom!
Megbontani ismét a vállam és a játszótér felé vettem az irányt.  Beültem az egyik hintába, és lehajtottam az üvegben maradt bort. Az üres üveget a földre dobtam, a cigit a számba raktam és elkezdtem hintázni. Biztos nevetségesen festettem.
Láttam hogy megmozdul a másik hinta is.
-Emlékszel amikor az oviban, amikor hintáztam odajött az a srác, hogy is hívták??- töprengett Kira
- Dante- mosolyodtam el.
-Igen, Ő. És ott idegesített és nem hagyott nyugton, hogy élveztem a hintázás örömét.- panaszolta
- Emlékszem. És arra is hogy megvettem, amiért ellökött a lépcsőnél.
-Téneg! Sosem értettem miért csináltad.
Megvontam a vállamat. - Bosszantotta, hogy ok nélkül bántott.
- Aztán valamikor utána én vértelen meg, amiért eltépted a rajzomat.- nevetett fel.
Én pedig felháborodva tilltakoztam
- Csak azért mert hagytam magamat!- védekeztem
Amber és Patrick kellemesen szórakozott a civakodásunkon.
-Igen persze-  hitetlenkedett.- most is lenyomnálak, nem vagy kihívás!
- na azt azért megnézném!
-versenyezzünk!- kiáltotta a tesóm - ki tud magasabbra menni. És gyorsabban!
-Mit nyer a nyertes? - kérdeztem sietősen
- Egy napig csicskáztathatja a másikat.
- benne vagyok! - kiáltottam.- és ha átpördülök? - érdeztem
- akkor imádkozom, hogy le ne hánny!!! - nevetett.
Annyira nevettem hogy a hasam belefájdult és nem bírtam lökni magamat, így Kira nyert és majdnem sikerült is átpördülnie.
- fúj, de felkeveredett a gyomrom!- fogta a hasát.
- Gyere ide, te bolond lány!- ölelte meg Patrick.
- De legalább nyertem! Úgyhogy holnap, egész nap a szolgám leszel!!! - nevetett fel gonoszul.
-ideje haza mennünk- súgta oda Amber.
Hagytam, hogy Kira befészkelje magát Patrick és az én szobámban. Tudom hogy ma sem fogok itt aludni. De az is biztos hogy nem megyek át Amberöz.
Ha azt akarja hogy barátok legyünk, akkor legyen ahhogy szeretné.
11 elmúlt, de nem vagyok fáradt. Egy-egy diák még át sunnyog egy másik szobába, de nincs más mozgás. A hintaágyon ülve azon kezdtem gondolkodni, hogy mit is kellene tennem. Teljes mértékben szeretném, ha Amber mellettem lenne, de ha egyszer olyan makacs! Tudom hogy, szeret engem. De akkor miért van azzal a tökfej Ronyval?
Mikor ránézek az órákra  eglepeften látom, hogy 1 óra elmúlt. Fura. Ennyire nyugodt még nem volt soha a légköröm. Egy újabb cigit akartam kivenni a dobozból, de az tjesen üres volt. Hányat szívhattam míg itt ücsörögtem. Fel néztem a szobám ajtajára, de a szomszéd szobából láttam, hogy Amber kijön az ajtón. Az utcai lámpa fény, bevágította a ház ezen oldalát, így lâthattam öt teljes egészében,és világosan. Ő azonban nem is sejthette, hogy én figyelem. A korlátnak dőlt és a távolba tekintett. Annyira törékenynek tűnik innen. Mintha csak egy drága porcelán lenne. Pár perccel később újra mozgolódás vette kezdetét. Anna Mons, Az egyik tesi tanár lépkedett Amber irányába. Igazán izgató a látványa. Láttam, hogy szóva egyedik Amberrel, kicsit furcsa volt. Éreztem hogy, itt valami baj készül.  Felálltam és már indultam volna, de a telefonom rezegni kezdett. Miért hív Kira?
- tessék?- szóltam bele
- Hallod, ha találkozol azzal a szőke hajú tesi tanárral, és kérdez valamit akkor mondjad hogy összevesztünk, és te elmentél, és azóta csak na nem tudom, csináltál valamit.
- Oké. Néhány perce balhéztunk.
- Szuper!- könnyebbül a hangja
- de min?- kérdezem
- Ajj nem mindegy, a tesók mindig mindenen veszekednek. Csak nem kérdezi meg, vagy ha igen akkor ez családi ügy.- hadarja.- De gyere most azonnal a szobába, és tegyél úgy mintha kicsit ideges lennél, de azért enyhült is... Tudod na!- idegeskedett.
- jó oké megyek!
Elindultam a ház felé és láttam ahhogy Amber odamutatott, rám. Biztosan magát nyugtatja, és Ms Monst akarja meggyőzni.
Mikor odaérek kérdőn foldulok feléjük.
- Szép estét a hölgyeknek! Minden rendben?
- Hát az attól függ ..- tette keresztbe a karját.- miért nem vagytok még ágyban, és mi ez a felfordulás?- dühöngött.
Ebben a pillanatban Patrick kilépett az ajtón. Teljesen fel volt öltözve, mintha készülne valahová.
- Mindez a kiabálás?- kérdezte Pat.
- Én csak szeretném megtudni, miért nincs mindenki a salyát szobájában!- folytatta a hisztit.
- Rendben, mindenki nyugodjon le!- csillapította a nőt.- Először is csendesebb én mert mások alszanak. Tovább, - intett mintha egy könyvet lapozna- a gyerekek között kialakult egy kis feszültség, dehát ez normális, hiszen a testvérek mindig civakodnak. - magyarázta. - Caspar kicsit feldühödött ezért elengedtem, hadd szellőztesse ki a fejét. Miss MorningStar pedig a szobában van és azóta is zokog.
Ekkor mintha csak gyakoroltunk volna, Kira kilépett az ajtón, és a szeme piros volt. Pontosan olyannak tűnt, mint aki már 1 órája sír megállás nézlkü.
Odajött hozzám és megölelt.
- Sajnálom jó! - zokogta. Annyira élethűen játszott, hogy nekem is könnyek szöktek a szemembe.
- én sajnálom. Nem kellett volna azt mondanom.
- Nos úgy látom szent a béke, szóval, mostmár mindenki menjen a szobájába.- mondta Patrick.
- Rendben, de Amber, te miért jöttél ki a szobából?- állt most a lánynak Anna.
- Én, hát.. csak..- hebegte.
- Miattam van kint tanárnő- álltam Amber pártjára. És megfogták a kezét.- aggódott értem, ezért üzent hogy jöjjek vissza és beszéljük meg - hazudtam. - De egyébként én csak arra lennék kíváncsi,hogy maga, Miss Mons, maga mit keres itt ilyen késő este?- szegeztem neki a kérdést. És nyolc szem figyelte őt kérdően. Ettől ő is zavarba jött.
- Hát én csak hallottam valami veszekedés zaját, és kijöttem.- magyarázta zavartan.- Biztosan ti voltatok- húzta ki magán.
- igen, biztosan- bólogatott Kira.
- Akkor most már önnek sincs itt semmi keresnivalója. - mondtam és betuszkoltam a tesóm és a barátnőjét a szobájukba, aztán sarkon fordultam és becsaptam a szobám ajtaját.
Talán 8-10 perccel később sorban slisszolt be, Kira, Amber és Patrick.
- Az a ribanc tuti hogy téged akart megkeresni!- fordult indulatosan Partickhez Kira.
- Ne most oké!- szóltam rájuk, aztán Amberhöz fordultam - jól vagy?
Hideg tekintettel nézett rám- Persze.- mondta szűkösen.
- Oké, ezt nem csinálhatjuk. Mindenki szépen haza megy aludni- mondta Patrick, de inkább Kirának , mint nekünk. - Ne is nézz így! Mars a szobába, óvatosnak kell lennünk. Te mondtad.
- igazad van!- sóhajtott fel a tesóm - ez egy kicsit felelőtlenség volt a mai nap a részemről. Elég óvatlan voltam, sajnálom.- szomorkodott el, Már mondtam volna valami vígasutalót, de a tanár úr megelőzött.
- Nagyon ügyes voltál ma édes! Neked is kell néha egy kis lazítás, és nagyon büszke vagyok az alakításodra! Mintha mindig ezt csináltad volna.
- Hát igen! Profi vagyok!- dícséret magát - Te sem veszed soha észre!..
- ne kötekedj!- húzta magához Patrick
- Ez undorító! - állapítottam meg, és halotam hogy egy aprócska kis kuncogás tört fel Amberből. Végre egy jel. Tuti hogy engem várt ma. Jó lenne ezt az ő szájából hallani. De ez úgysem jelentene semmit. Csak a barátja vagyok!
- Na jó!- feloattantam - legyen az, hogy 10 percig búcsúzkodjatok, mert 7-8-9 órán keresztül nem fogtok találkozni, - mondtam a tesóméknak- addig én átmegyek a töltőmért.
- Én is megyek. Szia Kira!- ölelték meg egymást. - lehet én már aludni fogok! - magyarázta Amber. Aztán átmentünk hozzá.
Hosszú ideig csendben ültünk egymás mellet. Kezdett kínos lenni a dolog, ezért gondoltam, felállok és visszamegyek a saját szobámba, viszont amikor felálltam Amber nagyon halkan, alig hallhatóan azt mondta, hogy 'Azt hittem jönni fogsz.. vártalak!'
- most itt vagyok- ez egy kicsit meglepte. Biztos azt hitte nem hallom meg.
- és mész is.
- Amber mit akarsz tőlem? Egyszer azt mondod, nem neked van barátod, hogy nem akarsz és hogy legyünk csak barátok, aztán meg úgy kaparsz mint egy nyughatatlan kiskutya!- förmedtem rá, de nem túl hangosan. - Azt mondtad, hogy legyünk csak barátok. Oké. Ha csak ennyit akarsz, rendben én itt leszek és fogom majd a kezed ha kell, de ne várj tőlem csodát! - ezzel otthagytam őt. Miután bevágtam az ajtót, arra gondoltam, hogy a szobámba megyek, ehelyett egy másik irányba fordultam. Elővettem a telóm és írni kezdtem!
Én: Alszol?
Hanna: Dehogy! Csak fekszem. Egyedül unatkozom a szobába.
Én: Nem sokáig!

Tudom mit csinálok! Tudom mit akarok! Le fogok feküdni Hannával!