Hulla jó Srác (Befejezett)

Kimondatlan szavak

Caspar.

Részegen, véresen, alkoholtól bűzlödve, kifáradva értem vissza a hotelbe. A recepción a srác aggódva fűrkészett, de inkább rám hagyta. Jobban is tette. Amint beértem a szbában elöntött a bűntudat. Ambernek igaza volt. Tényleg csak salyát magammal volltam elfoglalva. Még akkor is Rubyról beszéltem amikor ketten volltunk. De ennyire kiborúlni tőle? Nem túlzás ez egy kicsit? 

Mig azon töprengtem, mit kellene tennem beálltam a zuhany alá. Pokolian fájt a fejem, de a langyos viz enyhitett a fájdalmaimon.Jó volt lemsni magamról a ragacsos vért, ami már rászáradt a bőrömre és a ruhámba is foltot hagyott.  Majd rögvest a zuhany után, úgy ahogy voltam bele zuhantam az ágyba. Három szál után hasra fordúltam és a fejem a párnába fúrtam. Azonnal elnyomott az álom.

Azt nem tudom, hogy másnap volt-e, de a nővérem csábos hangjára ébredtem.

- Hát ez mi a szutyok? Te jó ég, Caspar mit csináltál magaddal? - válaszként belenyögtem a párnába. - Pont mindtha a  Másnaposok   egyik forgatásába csöppentem volna. - Nem tudm mit csinált, de valami kuppant a földön. - Jajjj nee. -Már megint mi baja ? - Megint verekedtél? 

Hallottam hogy az ágyhoz jön, és éreztem hogy mellém ült.  - Caspar, az , hogy magadban teszel kárt az semmire nem megoldás. - Minden erőmet összeszedve az egyik párnát a fejemre húztam. Ezzel akartam tudatni, hogy nem érdekel a mondandója, de sajnos csak nem hagyta abba.  - Caspar! - simogatta meg a fejem. - Öcsiiii... - Jajj ne. erre felmordultam. - Komolyan kell beszélnünk - unszolt,  Viszont miután látta, hogy nem megy velem sokra, felsóhajtott. - Renben. Akkor csak egy fontos dolgot mondok- jelentette ki. Előbújtam a  párna alól, és a szemem természetesen nem nyitotam ki, de Kir afelé fordúétam. - Hmm-- dünnyögtem, jeéezve, hogy figyelek. Kira óriásit sóhajtott, aztán megborzolta a hajam - Komolyaabban kellene vened az edzést, mert fáj nézni a tepsi segged. - mondta komolyan. Na erre a kijelentésére egyálltalán nem számitottam. Mindenre, de erre nem. Ráncolt szemöldökkel meredtem rá, de aztán elmosolyodtam. 

- hány óra ? - ásitottam, de úgy bele fájfult a fejem, hogy a felénél abbahagytam.

- Fél nény -  mondta és betakart rendesen. 

- Miért vagy még ébren akkor? És miért nem hagysz aludni? - sirtam bele a párnába

- Csak most jöttem haza a kórházból- erre azonnal elkomorodtam. 

- értem. 

- Gondoltam megnézem mi van veled. És nem akartam egyeedűl lenni. - hazudta

- Vagy engem nem akartál egyedűl tudni.

- Lehet. Figyelj, megyek átöltözök és visszajövök. Addogra legalább erőltess fel magadra egy gatyát. - mondta kimérten.

Eleget tettem a kérésének. lenyúltam az ágy mellé, és magamra szenvedtem a szűrke melegitőmet.

- Szerinted vége?- Kérdeztem Kirátül, mikor vissza jött. Kérdőn fordúlt felém ezért folytattam. Olyan sok elfolytott düh volt ami kitört belőlle egyszerre. Annyi Komonndatlan szó. Elnyomott érzés. - soroltam

Azt hiszem a kérdésemre énis tudtam a választ - Elszúrtam. - viszont az hogy semmit sem szólt, az maga volt a pokol.

- Nem - mondta. Kérdőn Kirához fordúltam. egymás mellett feküdtünk. És immáron egymással szemben. - Igaz, hohgy egy irdatlan és kolosszáris hatökör vagy,- nevetett -  de attól még Amm szeret. Csak most hatalmas fájdalmat okoztál neki.

- Szerinted vegyek neki valamit? - kérdeztem reményledve abban. hogy Kira memondja mit tegyek.

- Neee, - háritotta. - Most semiképp.  Csak várj türelmesen. És engem hagyjatok ki - húzta mahgára a takarót án meg felnevettem

- Meddig várjak?

- Hát- bújt elő - Azt mondtam neki, hogy csinálljon ki rendesen emiat a húzásod miatt - mondta őszintén.

 - Klassz. Te vagy a világ legjobb tesója. - böktem meg

-elég. nevetett- Aludjunk. hosszú nap lesz. Délután indulunk haza - emlékeztetett.

Felismerően a fejemhez kaptam. Már el is felejtetem.

-És szerintetd... - kezdtem de közbe vágott

- Nem! Ha mellég űl akkor is hagyd. hadd pihenjen. Neki most az a legfontosabb, hogy helyre álljon a lelki állapota. 

Bólintva tudomásul vettem. Ha mellém űl majd, nem szabad háborgatnom. Viszont ha nem űl mellém, akkor azt is telljesen el kell fogadnom. Hajjjaj. Hosszú nap lesz, az biztos.

Amber egy szó sem szólt hozzám egész nap, és a gépen természetesen nem űlt mellém. Az bánt a legjobban, hogy én bántottam őt a tudtom nélkűl, és nem hagyja hogy megbánjam. Kezd bennem tudatosodni, hogy valóban haragszik rám. Viszont nem s magamat sajnálom a legjbban hanm a nővérem. Zsonglőrködnie kell a legjobb barátnője és az öccse között. 

A hazaérésünk alkalmából a szüleim el akartak minket vinni másnap vacsorázni. Nem volt túl jó ötlet, de senki nem akarta őket elszomoritani.

- Gyerekek valami baj van?- kérdezte anya.

- ugyan.. - legyintett kira- 

- Csak fáradtak vagyunk. - magyarátra Amber.

- Értem, hát akkor menjetek pihenjetek le. 

Igy is tettünk. Mindenki ment a salyát szobájába. A salyát ágyába. Egyedűl...

Lefeküdtem de nem voltam fáradt. Pörögtek a gondolataim Amber körül.  Olyan dolgok voltak bennemamit nem mondtam el neki. Pedig akartam. És bár volt egy elhatározásom, most még jobban akarom. Viszont most csk egy dolgot tehetek. Várok.