Hulla jó Srác (Befejezett)

Ébredés

Caspar.
Erős fény világított meg. Emiatt fájt a szemem.
-Caspar ébredj fel.- szólt egy hang. - Kérlek!- szorította meg a kezemet. Oda fordítottam a fejemet ami eléggé fájt.
Kira volt az. A kezemet szorongatta, és a fejét ráhajtotta. Hallottam a hangján és éreztem hogy sír.
- Két percig sem bírod nélkülem?- kérdeztem mosolyogva,. A hangom annyira gyönge volt. Alig lehetett hallani. Már azt hittem meg sem hallotta, de aztán felkapta a fejét.
- Caspar!!!!- húzta mosolyra a száját. Rögtön vidám lett, és azonnal átölelt. Kicsit szorított rajtam, de csak óvatosan. - Istenem, azt hittem elvesztek!- sírt a nyakamban.
- Csöpi, várj már! - nevettem el magam erőtlenül - Mi történt? - kérdeztem
Lassan visszaült a helyére, és töviről - hegyire, mindent elmesélt ami nekem kiesett.
- Szóval már harmadik hete nem reagáltál semmire és apáék is csak nemrég mentek el. Minden nap bejön Melissa. Apa viszont 3. napja Californiában van. - mesélte.- És van még valami.- sütötte le a szemét. - az orvos azt mondta, van rá esély hogy hosszabb ideig bénult leszel.. amikor elütöttek sérült a gerincvelőd és aaa valamilyen izmok is... Ezért hogyha szeretnél felkelni akkor mindenképp beszélned kell az orvossal hogy fáj valamid vagy, hogy mit érzel. De várj rögtön megyek és ide hívom.- állt fel.
ez a hír eléggé lesokkolt elképzelni hogy soha többé nem tudok megmozdulni vagy hogy soha többé nem rúghatom a labdát... Bármi is lesz mindenképp járni fogok.
Az orvos bejött elrontott mindent mi lesz hogyha..... Értesítették a szüleimet és másik napra vizsgálatokat terveztek. Szerették volna tudni, és én is, hogy fogok-e még járni?
- most hogy az orvos elment hozhatok neked valamit? - kérdezte Kira
-Hát ami azt illeti eléggé megéheztem. De most inkább aludnék. Majd később hozhatsz nekem valamit. - mondtam, és újra becsuktam a szememet abban reménykedve hogy ezúttal hamar kinyitom majd.