Hulla jó Srác (Befejezett)

Félévi látogatás

Caspar.
Akkora ötöst kaptunk az előadásunkra, hogy még a tanár sem hitte el.
Ne is tudtam, hogy Amber ilyen jól rajzol. Lett logónk és csináltunk belőle brost is.
A szülői után anyuék azt tervezték, hogy néznek a szobáinkba.
-Hát szerintem jó az így- mondtam Roxinak.
-jjajj ne hívj már így. Nem szeretem- nyavajogta.- Ami pedig a szobákat illeti.- nézett szét undorodva.- pfuu- fújta ki a levegőt.- Enyhén szólva is undorító.
- mi? Tök tisztaság van!- kértem ki magamnak.
- Ja .mint egy lepra telepen.- mosolygott rám.
- felhívom Amber, hátha segít. Szebbé tudom tenni, ezt- mutatott a szobára- De nem vagyok Jézus.
Unottan forgattam a szemem. - Kira szerette a rendet. Az más kérdés, hogy ő maga nem tudott rendet tenni a cuccai között, de az én szobámat helyre rakta.
- Felőlem- mondtam unottan. - Én elmegyek kajálni. Roy jössz?- kérdeztem a harmadik szobatásamat.
- Csak ne olyan hevesen! - lépett be az ajtón Amber. Szuper. Most jön az hogy én is takarítsak.- Ez a ti szobátok, és nektek kel rendbe tenni.
- uu köszi hogy segítesz.- ölelte meg a tesóm azt a dögöt. Ambernek sok jó tulajdonsága van, de nem sikerült jóban lennünk. Sosem hallgat rám. Makacs én önfejű bolond. Nem úgy, mint Kira. Bár kezd rá is emlékeztetni.- Nem az egész szobából van szó. Csak Caspar részéről. És nem kel sokat segíteni, csak hogy a polc felső részeiről leparkolni és letörölgetni. Mert én nem érem el, de Caspar an Nem bízok- nézett rám kimérten.
- akkor te- nézett rám Amber- hozz vizet egy vödörben.- adta ki kedvesen az utasítást. Egyébként ha nem lenne sokszor undok még barátok is lehetnének.
Két óra múlva.
A ketrecnél ültem, Adriannel Robival és a szomszéd Crissel. Gyorsan előkaptam a gyújtómat begyújtottam a kunyerált cigimet. Olyan feloldó érzés amikor a a füst megüti a tüdőmet. Lassan kifújtam a füstöt, és az égre néztem. Észrevettem, hogy valami hullik lefelé. December 11. van ma. Csak nem egy hópehely? Olyan nagy volt hogy nem lehetett összetéveszteni. A srácokkal épp arról beszéltünk, hogy itt volt az ideje már a hónak. Olyan hirtelen kezdett el esni, hogy kénytelen voltam eldobni a még félig elszívott cigimet.
Gyorsan felszaladtunk a lépcső, de a másodikon meg is álltam, mert észrevettem anyukámat.
- Édesem- ölelt és puszilt meg- most jöttem le a szobádból. Annyira büszke vagyok, hogy olyan szép tiszta minden a te részeden. Bár elég koszos volt az asztal- húzta el a száját Szerintem Kira tőlle örökölte a "báját"
- Jó majd igyekszem - ígértem meg. - Apa?
- Jajj szívem ő az igazgatóval beszél.
Bementünk a tesóm szobájába, ahol szokás szerint tiszta volt minden. Kivéve Kira éjjeli szekrényét. Azt ha kinyitod egyből kiborul az összes füzete.
- Roxana drágám- ugrott anya Kira nyakába.
- Melissa- puszilta vissza. Kicsit kellemetlenül. És rám nézett.
- Mrs Argent! - szólt Lexi. - A nevem Lexi Fox és imádom magát. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy Ön a divat megtestesítője itt áll előttem, és szeretnék köszönetet mondani, minden lány és nő nevében, amiért olyan tehetséges.
Jézusom. Ezt a seggnyalást. Erre el kell szívnom egy cigit.
- Nos úgy látom rám itt nincs szükség.- csaptam össze a kezem.- ha nem bábjátok most el kell mennem , de mindjárt jövök.
És gyorsan kislisszoltam a koliból a szakadó hóba. Mélyen magamba szívtam a friss levegőt aztán beszaladtam a szembe lévő boltba. Vettem egy doboz Marbollot , kibontottam és kint lefelé a lépcsőn gondoltam be is gyújtom, ám észrevettem, hogy a koli melletti ebédlő lépcsőjén kuporog. Közelebb mentem és láttam, hogy Amber az. Szürke kabátja kezdett átázni a hó miatt. Oda sétáltam hozzá. És leültem mellé.
Begyújtottam a cigimet és szívni kezdtem.
- Mit csinálsz itt?- kérdeztem
- Semmi közöd hozzá.- hangján lehetett hallani, hogy sírt.
- Jogos. Nem is azért kérdeztem mert közöm van hozzá, csak kíváncsi vagyok.- vetettem oda. Hosszasan sóhajtott és lenyelte a könnyeit.
- Csak azt hittem, végre láthatom a szüleimet, de nem jöttek el.- mondta- és mivel én itt töltöm a téli szünetet, arra gondoltam hogy most talán lesz idejük meglátogatni is. De, nyilván nincs.- nevette el magát keserűen.
Sajnáltam őt emiatt. De inkább nem mondtam semmit. Csak ültem mellette. Sokáig. A harmadik cigim után, már rendesen sötét volt. A hó, vagy havas eső, már a második csikkemnél elállt. Már nem fáztam.
- Nem megyünk be?- kérdeztem.- elég sötét van már.
- de- mondta. A hangja üres volt. Valamit tennem kell. Nem hagyhatom hogy így menjen be. Még a végén én leszek a hibás érte.
Éppen felálltunk és megindult előttem.
A FRANCBA!! valamit tennem kellett.
Gyorsan elkaptam a kezét. Visszaránrottam, és megcsókoltam.