Hulla jó Srác (Befejezett)

Éljenek a barátok

Amber.
Nem bírom! Az idegeimre megy.
- Figyu Rony, - kezdtem. - én most felmegyek és lefekszem. Eléggé elfáradtam.
- Jó persze, én még elugrom valahová- mondta
- Oké - adtam az arcára egy puszit.
- De azért később ...? - kérdezte
- Ja persze, majd talizunk. - mondtam és felszaladtam a szobába.
Bent nem találtam senkit, de az ajtó nyitva volt. Biztosan mindjárt megjelenik Kira.
Épp csak mondani kellett.
- ... nem érdekel, és nem is akarom. Nem jött össze és kész. - beszélt a telefonba, ám amikor észrevett, mintha sürgős lett volna a dolog.- Figyu majd később megbeszéljük. - azzal le is rakta a telefont.- Na merre csatangoltál?- kérdezte
- Ronyval kajáltunk, deeeee, te figyu, Mit írtál arra a papírra? Tudod a tanárnak? - kérdeztem.
- Áh. Csak azt hogy ha annyira szeretné, hogy az óráján legyek jöjjön fel és cipeljen le. Valami hasonlót - magyarázta.
- ahhaaa- nem igazán hittem neki, de oké.- Figyu, beszélnünk kell.- kezdtem
- Na mond- huppant le azonnal mellém az ágyra.
- Hát, nem is tudom honnan kezdjem..- kerestem a szavakat.
- ajaj, csak nem Casparrol van szó?- kérdezte
Nagyot sóhajtottam - De!
-Akkor ez hosszú lesz. Feküdjünk le. Én fázok.
Miután bebujtunk kényelmesen elkezdtem kiadni magamból, hogy mennyire nem tudom elfelejteni az érzéseimet Caspar iránt, és hogy nagyon oda vagyok érte, aztán, hogy neki ott van Niki és, h ez nekem mennyire fáj. Meg persze azt is elmondtam ami az előbb történt.
- Fuuu kiscsaj! Nagy baj az agy baj. Akkor most én jövök. Patrick megcsókolt!
- Ki az a Patrick?- kérdeztem, mire Kira szemét forgatva nézett rám.
- A mentalistából. Vagy nem Spongyabob- ból.- kezdte a szarkazmust. - Az irodalom tanárunk. Patrik Conor. Én pedig azt mondtam neki, hogy várjunk amíg nem leszek 18. Akkor már nem büntethető.
- Te összejöttél a tanárunkkal???- visítottam.- ÚrIsten!!! Annyira passzolnátok,- nevettem- de igazad van abban, hogy várjatok míg nem leszel 18. Atya ég!!!! Hány éves az a pasi???
- 24. - mondta 2 sóhajtás között.
- uhh. Te vagy most 17.- töprengtem
- Ja.
- akkor 7 év van köztetek????? Fuuuu.
- Tulajdon képen ő most lesz 24, én pedig nemsokára 18, szóval 6 év csak.
- Csak - nevettem kínosan.
- Ó Istenem. Annyira szeretem az öcsém. De akkora egy fasz, hogy arra szavak nincsenek.- mondta keserűen.
- szerinted mi legyen? - kérdeztem kételkedett.
- szerintem hagyd hogy ő maga jöjjön rá, hogy te kelessz neki. - tanácsolta
- és azt hogy kellene tennem?
- Hagyd hogy Rony meghódítson. És ha összejösztök és szétmentek, akkor még mindig ott az a barom öcsém- nevettünk. - Te jó ég!! Láttad ma rajta azt a nadrágot?- kérdezte nevetve.
- egyébként ja! Juj annyira jól állt neki- ájuldoztam
- mintha nagy lenne rá. Tudod milyen?? Mint aki sietett, de nem ért el a wc-ig. - mondta rezzenéstelen arccal, én pedig annyira nevettem, hogy levegőt sem bírtam venni.
Egy kis idő után Lexi lépett be a szobába.
- Tudjátok kivel találkoztam?- kérdezte
- Na?- néztem rá
- a halállal- felelte
- a Madárkával?- kérdezte Kira
- aha,- lökte le magát Kira mellé, és ő is vebujt a takaró alá.- Én nem tudom, most ne sértődik meg Kira, de Caspar tényleg egy Halálmadár.- mondta Lexi fapofával, én pedig csak fogtam a fejem és a hasam felváltva.
- Tudjátok mi jutott eszembe??- ült fel Kira.
- Persze! Belelátok a fejedben - vágta rá azonnal Lexi.
- Ajjj.- lökte meg Kira. - Szóval Caspar mindig olyan, mint a halál, ezért ő a Halál Madár. Amber pedig állandóan várja a papírt a kezébe, hogy mikor adják már, meg ...- mondta de Lexi közbeszólt
- milyen papírt?
- Hát a figyelmeztető papírt. Tudod amiből kapsz 3-at és mehetsz a koliból
- Ja jó, tudom már.
- én ezt ki kérem magamnak!!! - kértem ki magamnak felháborodva!
- Te csak hallgass
- Te csak ne szólj vele- szólt egyszerre a két lány. Hát ez nem igaz.. duzzogtam.
- Szóval, Amber mindig csak izgul, meg a bajt várja, szóval ő a Vész Madár - Jelentette ki.
- WoooooW- nézett fel Lexi, és mind a hárman meghaltunk a nevetéstől.
- Na hallgassunk erre valami zenét- fogta Kira a telefonját, és rácsatlakozott a hangfalra. Gyorsan bekapcsolta az IDFC-t
Akkor este nagyon sok zenét hallgatunk és énekeltünk. Ekkor éreztem régóta először, hogy újra együtt a banda.
Kira mondott egyszer egy idézetet egy kedvenc könyvéből, és én most pontosan érzem és megértem azokat a szavakat.
"A legjobb barát néha kegyetlenül őszinte, néha rávilágít a hibáinkra, sőt, néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell. De az is biztos, hogy a legjobb barát az, aki elsőként áll majd ott, hogy felkaparjon a földről, miután hibát hibára halmoztál, és nem fog szólni egy árva szót sem. Akkor már csak támogat."(LL).