Hulla jó Srác (Befejezett)

Bekavartam

Caspar.
Elmondhatom, hogy a biosz nem a kedvenceim közé tartozik. Sőt egyenesen utálom. Most azonban hamar elment ez a rettenetes 1:30 óra. Így hogy Niki lebetegedett mondjuk unalmas volt, de legalább nincs annyira rámtapadva.
Épp néztem a mai óráimat, amikor Alex a vállamra csapott
- Ma este bebaszunk haver- büszkélkedett.
- Miért?
- Mert a csajok léptek "shoppingolni" - mondta idegesítő női hangon- este meg pizsibulit tartanak, ezért a mai nap csak a miénk.
- Ez klasszul hangzik. És mi a program?- kérdeztem izgatottan
- Elmegyünk biliárdozni, vagy ha szereted a gokartot ...
- Legyen mind a kettő. Utolsó kettőre nem kell mennem. - Villantottam egy mosolyt - angol és pszichológia. Mind a kettőből imád a tanárnő.
- Egy farok vág haver. Mázlid, hogy ugyan az a tanárnő belőle. Na de, akkor??- nézett rám.
- Akkor?? Kérdeztem vissza
- össze szedem a bandát,- mondta és gyorsan el is tűnt mellőlem, én pedig felszaladtam átöltözni.
Miközben szaladtam fölfelé a lépcsőn, belemélyedtem a gondolataimba, ezért nem vettem észre a kanyarban velem szembe jövőt. Nem is figyeltem, hogy ki volt az.
- Jaj bocs, nem láttalak- szabadkoztam és segítettem összeszedni a cuccait. Azonban felismertem a cipőjét. Nagyon is jól ismerem ezt a cipőt. Ott voltam amikor megvette. Felnéztem Amberrel, aki idegesen szedegette össze a szétszóródott házidogáját. S eközben halkan szítkozódott.
Ahogy elnéztem akaratlanul elmosolyodtam. Aztán ő is rám nézett.
Mintha megállt volna az idő. Mi történik?
A haja kissé kócos és a ruhája is csapzott. Talán elaludt? Összevont bioszunk volt és nem láttam őket a teremben. Ám ebben a percben a világ összes kincsét odaadnám csak azért, hogy..... Hogy ne érezzem ennyire kényelmetlenül a szitut. Lehet sokáig néztem a szemébe vagy nem is tudom, de nekem már kezdett kínos lenni ez a csönd.
Amber észrevette hogy kínosan érzem magam és gyorsan elkapta a fejét.
Mindketten felemelkedtünk és mikor Amber megköszönte a segítséget felnézett rám.
Kénytelen voltam elmosolyodott, mert a fufruja, ami eléggé megnőtt, furán visszafordulva a szemébe lógott, ami elég vicces volt.
Valamiért oda nyúltam a hajához és félre simítottam azt a tincset a szeméből. Ez a mozdulatom őt éppúgy meglepte, mint engem. De nem tudtam magamnak megálljt parancsolni. Egyszeriben csak rá vágytam. Az ajkára. Érezni akartam.
A szám kiszáradt és a testemet feszültség rázta át. Azonnal meg kell őt csókolnom!
Abban a pillanatban megszünt a világ. Sokáig váltunk egymással szemben. Csak néztük egymást, de egyikük sem lépett. Aztán megszólalt a csengő, s ez zökkenetett ki minket is abból amit csináltunk, bármi is legyen az.
- Akkor, még összefutunk.- Mondtam és már szaladtam is a szobámba.
Mona fene volt ez??? A POKOLBA!!!