Hulla jó Srác (Befejezett)

A szerelem elbolondít

Caspar.

Onnan tudtam hogy szerelmes vagyok, hogy nem birtam egy percet sem tudok Amber nélkül kibirni, és amikor arra gondoltam, hogy a nyáron nem lesz mellettem, abba konkrétan beleőrűltem. És a gondolat, hogy elveszithetem, abba belepusztulok.

Látom rajta, hogy valami nagyo nyomasztja már egy idelye. Csak remélni tudom, hogy nem miattam van ennyire lehangolva. Ma egy elég kemény nap elé nézünk. Ahhogy ma Kira megjelent, az tuti kiverte Patrickben a biztositékot. Ezt a ravaszságot tuti, hogy anyától örökölte.  De apa ki fogja nyirni a hajáért. Szerintem vagány, de ez a hosszú póthaj, biztosan nagyon húzza a fejét... 

Elkalandoztam. Szóval úgy érzem tennem kellene valamit Ammért, hogy felviditsam. Mi az ami miatt ennyire boldognak akar tűnni?

- Héj, Bubu! - fordúltam Ammhez.

-Hm? 

- Mi a baj? Miért vagy ilyen rosszkedvű?- Kérdeztem

- Rosszkedvű?- názett rám értetlen

- Igen. Látom rajtad, hogy van valami. Amikor nem figyelsz, vagy elgondolkodsz , mindig szomorkodsz.- erre halványan elmosolyodott

-Ennyire ismersz?- kérdezte mosolyogva - Ennyirre odafigyelsz rám?- kisimitott egy tincset az arcomból - ennyire szeretsz? - suttogta és adott egy csókot.

- aludj ma velem. - kértem. 

- nem lehet. Én segédkezem Kirának a hadműveletében. - mondta

- A miben? Hadművelet? Mit terveztek szegény Patrickkel?- kezdek aggódni

- szerintem nem tervez mást a nyilvános kinzáson kivűl- kuncogta, és én is jól szórakoztam ezen.

- Caspar és Amber! - Halottam - Netán zavarunk? - kérdezte Pat, elég idegesen

- Nem - felfelte Amm - Vagyis, hogy elnézést.

- Ez az óra egyre cikibb- súgta oda Kira- miért kell nekünk itt lenni?

- szenvedj csak szevedj. Megérdemled! - piszkáltam. de erre belém csipett. Kissé felszisszentem.

Az előadások végén, lementünk a torna terembe. A rengeteg elsős izgatottan várta az előadásokat. Ma Kira is fellép, de nem énekkel. Egy verset fog szavalni. 

- Miért nem énekel?- kiváncsiskodott Amm.

- Nem akar. Dolgozik valamin. Addig nem nagyon énekel senki előtt. Agyszer ketten voltunk otthon 3 hétig. Dolgozott egy zenén és annyira belemerűlt a munkába, hogy észre sem vett engem, amikor összefutottunk a házban. Ott dúdolgatta a zenét, les amikor azt mondzam, hogy ez klasszul hangzik, teljesen lefagyott. Úgy állt a medencénél, mintha szellemet látna. aztán sikitva elrohant. Iszonyat sokáig kerűlt és nem szólt hozzám. - nevettem

- de miért? - kérdezte Amber kerek szemekkel

- nem szereti ha hallják, vagy látják a minkáit mig kész nincs.  ez egy dilemmája. mig nem tökéletes addig 7 lakat alatt van.

- Nagyon furcsa lány.

- És nagyon befolyásos, nagyon akaratos, nagyon ki tudja az embert késziteni- soroltam,-  de mind ezek ellenére csupasziv. Nagyon aggódom éret - sóhajtottam, és átkaroltam Ambert.  Gyorsan hozzám bújt és szorosan megölelt.

- Miért? - kérdezte.

- Túlságosan hajlamos szeretni. És ha megszeret valakit, azt őszintén teszi. Egyálltalán nem olyan erős, mint látszik. Ahhoz nagyon ragaszkodó. 

-Hé, - simitotta meg a vállam. - Nem is gondolnád mennyire erős.  Nem kell aggódnod miatta. Vigyáz magára.

- Ha tudnád, hogy mennyire szeretlek. - mondtam neki őszintén. 

- Hát mutasd meg! - szólitott fel határozottan. aztán fogta a kezem, és elkezdett húzni maga után. 

- Hová viszel? - nevettem

- Hát a szobádba- vonta meg a vállát, ezen meglepődtem, de letörölhetetlen vigyor kerűlt az arcomra. 

Megcsókotam és hagytam, hogy elcsábitson.