Hulla jó Srác (Befejezett)

A pillanat.

Amber.
- Itt az idő- nyitott be Kira.
- Akkor menjünk. - apa mellém állt és hagyta, hogy át fogjam a karját.
-Huuu, nagyon izgulok! - nevettem el magam
- Amber!- fogta meg a vállam Kira - te vagy a leggyönyörűbb menyasszony akit valaha láttam. Nem kell izgulnod, Caspar hülye lenne ha nem venné el az egyetlen nőt aki képes elviselni a baromságait. Persze, ha nem bírod, majd nyugodtan csörögj rám - erre mindketten felnevetünk.
-Rendben hölgyeim!- tapsolt kettőt Etyien. -Mehetnek a koszorúslányok!- Amber, bámulatos vagy!
- Köszönöm. - nevettem zavartan. - jó így a ruhám?
- Jajj drágám ne izgulj a ruha miatt, ha valami, akkor ez a tökély  mintaképe!
Hittem neki. Aztán apa mellet szorosan én is megindultam. Elvezetett a nagy lépcsőig, ahol a tanúk, a kis virágos lány és a gyűrű hordozó (nem Frodó) srác mind a helyükön voltak.
- Kicsim, csak .. - kezdte apa komolyan, ezért hozzá fordúltam. - Büszke vagyok rád! Van munkád, barátaid, vőlegényed aki nemsokára a férjed lesz.
- Apa.. - kezdtem volna de felemelte az ujját.
- Kérlek hallgass meg.. Szeretünk téged, és Caspart is. Örülök, hogy őt választottad.  Megérdemel, és támogat. Nagyon szeret téged. Bár ezt néha furán mutatja ki - ekkor mindketten felnevettünk, és sikerült vissza nyelnem a könnyeimet. - És bár, már nem mi leszünk azok, akik a legfontosabbak az életedben, tudd, hogy mindig melletted leszünk és támogatunk titeket.
- Köszönöm apa!
Nagyon jól esett, hogy ezeket elmondta nekem. És jól esett az ölelése. Tudom, hogy mindig számíthatok majd rájuk.
- Rendben. Lemegyek a helyemre a székekhez. Csak ügyesen a lépcsőn! Ha elesnél akkor mindenképp Jordent célod meg! - tanácsolta, erre pedig jóízűen felnevettem.

A zene felcsendült. Előttem pedig szépen lassan mindenki megindult. Én is elindultam. Utolsó lépteimet teszem meg menyasszonyként.  Pár pillanat én feleség leszek. Nagyon izgulok! Úgy érzem hányni fogok! Lehet jobb lett volna, ha kihagyjuk ezt a lépcsős részt.
Annyira izgultam, hogy majdnem elestem, de ekkor megláttam Caspart. Ott állt!. Láttam, hogy ő is ugyanennyire izgul, akár én. Hogy ugyanarra gondol, ugyanúgy kétségbeesett és boldog! Éppúgy szeret engem, mint én őt.
A lépcsőn leérve apa mellém állt, és elkezdett kísérni a sorok között.
- Nygon ügyesen lejöttél. Brávó!
- Ne nevettess!- kuncogtam.- Mintha a himalájáról kellett volna lejönnöm!
Mikor elértünk a legelső sorhoz apa szembe fordított magával, megpuszílt, és a fülembe súgta, 'szeretlek prücsök'!
Majd Casparhoz fordúlt - Vigyázz a kislányomra! - ezt már kevésbé meghitten, inkább fenyegetően mondta.
- Igenis uram! -  válaszolt Cas.
Aztán odamentem hozzá.
- Gyönyörű vagy! - súgta
- Azt hittem pólóban fogsz itt állni!- feleltem , erre ő a szemét kezdte forgatni
- nem beszélhetsz többet a tesómmal! - ezt mindketten megmosolyogtuk.

Nagyon jól lement az írásbeli és a szóbeli is. Caspar nagyon megható fogadalmat írt. Tuti, hogy nem ő írta, de a salyát gondolatait tartalmazta.  Az étteremben hamar igyekezett mindenki megtalálni a salyát helyét.  Egyszerűen maga volt a csoda. Naplemente, családok, barátok, Te! Nem kell ennél több.
- Hogy is mondtad?- hajoltam oda Casparhoz.
Megpuszílta a homlokomat és megkérdezte : Mire gondolsz?
- Tudod, amikor össze jöttünk, otthon mondtad, hogy örülsz, hogy velem csalhatod meg az egyetlen személyt akit igazán szeretsz és bízol benne? Akkor kire gondoltál? És miért csalod meg?
Caspar elmosolyodott. - az a személy én voltam. Magamat szerettem a legjobban. És kibmásban bíztam volna meg?
- És a tesód?
- Ugyan már Am! Kira nem ember, hanem egy kiborg! Nézd most is a toppon van, mikor ő szervezte a lánybúcsúdat, és figyelt arra is, hogy a legény búcsúmon ne legyen strip... Akarom mondani...osztriga.
-Aha, persze!- löktem meg a vállát. De persze még sem kottyant neki. Sőt a kezem él fogva a táncparkettre húzott. Gyöngéd én átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam.
Ebből a csókból sajnos Kira szakított ki. A sarokban üvöltözött Philip bácsival. Persze diszkréten szidta őt amiért nem hajlandó egy ilyen szép alkalomkor felkérni a feleségét táncolni, de azért vicces volt.
-Ha kell vissza vezet hozzád. Ha baromságot csinálok segít- vette komolyra a szót.
- Ha gyenge voltam, erőt és önbizalmat adott. És örülök, hogy a múltkor azt mondta, hogy neki mi adunk erőt. Ez nagyon jól esett.
- Ezt mikor mondta?
- Amikor a kereszt szüleidnél belehányt Klara táskájába. - itt volt egy perc néma csend. Aztán eszerre tört ki belőlünk a nevetés.-  Lehet hogy csak azért mondta, mert fogtam a haját. - töprengtem
- Tudod mit szeretek benned?- kérdezte Caspar
- Hogy nagyon szép a mosolyom? - kérdeztem huncutan.
- És hogy őszinte vagy. Ezt sosem tudnám eléggé meghálálni neked. És azt meg pláne nem, hogy a feleségem vagy! - hírtelen felkapott és megpörgetett.
- Neee! Caspar, el fogsz ejteni! Tegyél le! - visítoztam.