Hulla jó Srác (Befejezett)

Vallomás

Három hét múlva
Amber.
- Hát nem hiszem el. Valaki csörgess én már meg. - kértem meg a lányokat ja és Caspart. Manapság sokat vendégeskedik nálunk. Olyan jóban lettek Korával, hogy majd kiszaladnak az ablakon.
A telefonom rezegni kezdett. A hang irányába lovalltam. Kinyitottam a szekrényt és kezdtem átkutatni a ruháit zsebeit. Végül meglett. A szekrény alatt találtam meg.(???) Bizonyára becsúszott. Kérdés, hogy hogyan??
Mihejnst meglett szaladtunk órára.
Harmadik-egyben utolsó- órán ültem a leghátsó padban. Nem igazán foglalkoztatott hogy mi történt 18.. valahányban ezért zenét hallgattam és firkáltam valamit. Annyira beleméjedtem a rajzolásba, hogy fel sem tűnt hogy már vége. Arra lettem figyelmes hogy valaki lökdös.
- Mi? Tessék?- néztem föl. Caspar állt előttem.
Ekkor vettem észre, hogy már alig vannak a teremben. Gyorsan eltakartam a rajzom.
- Akkor este átmegyek és megbeszéljük a részleteket.- mondta és otthagyott.
Na jó. Mi van?
Suli után elmentem zuhanyozni.
Olyan jó felfrissítő volt végre a melegvíz. Ellazított. Egész nap csak úgy elvoltam. Kellett már hogy egy dologra figyeljek. Valami furcsa dolgot éreztem. Talán csak menzesz utáni hangulatváltozás. A legjobban a csöndre vágytam. Amit természetesen nem kaptam meg.
Zuhanyzás után Lexi elindított egy filmet. Azt néztük ketten.
Így visszagondolva fura lenne újra otthon lenni. A csajok nélkül.
Az óra már bőven ütötte a hetet. Fél három óta nem hallottunk Kiráról. Vicces hogy a legkisebb a legvadócabb. Igaz hogy a hármasunk közül ő a legidősebb. De na. Nem szólok bele.
Lexivel jól el voltunk. Csináltunk kaját, filmeztünk. Éppen a boltba akartunk volna kimenni, amikor Kira kivágta az ajtót maga előtt, elég bosszúsnak tűnt. A nyomában Caspar loholt.
- Nem akarom elhinni! - hőbörgött Caspar. Aztán maga után becsapva az ajtót.
-Ezek tök egyformák- súgta nekem oda Lexi.
- Ijesztően.- válaszoltam.
-Hű! De nagy cucc.- duzzogott Kira.
- Azért lehettél volna kedvesebb is. Hányszor kell még erre kérjek? Tudom és igyekszem felfogni, hogy ez neked nehéz, de érts meg engem és anyát is.!- kérte Caspar.
- Hűűű- hüledeztem. Tudom hogy jóban vannak. De ennyire? Lehet el kellene mondanom Kirának, hogy az érzéseim nem közönyösen Caspar iránt? Ezt a gondolatot gyorsan el is vetem.
- Jó! - adta be a derekát Kira. - De nehéz.
- Tudom.- szólt kedvesen, ismétlem , KEDVESEN Caspar. És MEGÖLELTE A LÁNYT!!! Na ettől nekem felment a pumpa.
- Zavarunk?- akadtam ki! Ezzel megzavarták a meghitt hangulatot.
- Jajj bocsi- nevette el magát Kira
- Családi ügy - lökte oda Caspar.
Erre a kijelentésére, Lexinek és nekem is kiakadt a szemünk.
- most komolyan? - Fordult unottan Casparhoz a harcias lány.
- Figyu!- kezdte- Mond el nekik. Nem lehet így élni! - vette drámaira a formát Caspar, ami iszonyat jól állt neki és ettől még helyesebb volt.
- na jó. Csajok ,- fordult hozzánk.- mondanom, mondanunk kell valamit.-kezdte.- szerintem üljetek le.
Caspar így is tett. Lehuppant Kira szépen bevetett ágyára és maga mellé húzta a lányt.
Kezdek egyre idegesebb lenni. Már el is jegyezték egymást vagy mi a F....???
Leültünk velük szembe a Lexi ágyára.
-Igen? - kérdeztük Lexivel egyszerre, nagyon kíváncsian.
- Na jó.- csapta össze a kezét izgatottan Kira.- Caspar az öcsém- mondta ki egyszerűen.
Értetlenül néztem Lexire.
- Ja. Tesók vagyunk. Csak a nővérem nem akarja elfogadni ezt a tényt. szégyel engem. - Tetetett sérettséget Caspar.
- oké kezdem az elejéről- vette komolyra a szót Kira.....