Hulla jó Srác (Befejezett)

Elfojtott dolgok

Amber.

Hatalmas kő esett le a lelkemről, amikor minden bajomat kiadtam magamból. Tudom, hogy Kira a pasim tesója, de megbizom benne. Már többször is bizonyitotta a megbizhatóságát. Ne ez a z első alkalom, hogy sirok Caspar miatt. És nem is az utolsó. Az, hogy csendben hallgatta az ömlengésem, a kesergésemet, és hogy időnként meg is könnyezte, irtó jól essett. 

- Akkor? Mit akarsz?- Kéerdezte miközben bele kortyolt a teájába.

- Nem tudom - néztem a salyát csészémre.

- Figyelj, nem akarlak befojásolni, - szögezte le - És szeretnék totál semlegei is meredni,  de ha nőként nézek a dologra, .. - Vett egy mély levetőt. - Tuti megérdemelne egy alapos tökön rúgást.-nevetett szomorúan - De még ha nem is fizikailag, át vitt éertelemben biztosan.

A beszélgetésünk után visszamentema szobámba. Ami pont olyan volt, mint eddig. Üres. Már órák teltek el, hogy eljöttem, és még mindig nincs itthon.

- Hát jó. - mondtam magamnak. Elő vettem egy füzetemet - igen hoztam magammal egy kis tanulni valót, mert mégis csak kell azt is. De persze eszem ágában sem volt ki is nyitni, csak legyen és kész.. - és irni kezdtem bele.  Hogy mit akarok mondani Casparnak. Hogy mit érzek, és mit szeretnék érezni.. Csak összeszedtem a gondolataimat. 

Aztán elérkezett a pillanat. Nagyon ideges lettem.A szivem ezerrel vert amit mindenhol érzékeltem a testemben. Kimentem az előszobába ahol egy pincér épp távozott és Caspar mosolyogva biccentett. Ezután felém fordúlt, és odajött hozzám, Megölelt és megcsókolt. Miután elengedett  elnézett melettem. Én is odafordűltam ahová az ő tekintete vonult.  Ekkor vettem ésre, hogy nem vagyunk egyedül. Ruby.

Annyira tele voltam csalódottsággal, méreggel, haraggal, hogy semmire nem voltam képes. Teljesen megsemmisűlve éreztem magam. Már nem elég, hogy azegész napját vele tölti, még fel is hozta. Vajon most csak túlreagálom??? Úgy Éreztem, hogy nem birom. Ezt már egyálltalán nem , NEM birom tovább. A könnyeim ebben a pillanatban utat törtem maguknak, belőlem pedig, mintha kitört volna a sirás.  Nem fokozatosan sirtam egyre hangosabban, hanem hirtelen jött, és nem tudtam visszafogni magam.

Caspar is és Ruby is aggódva néztek rám.  Cas azonnal átölelt, és tudtam, nem tudja mit kellene most tennie.

- Am, édesem mi a baj? - Kérdezte aggódva . - Amm, Ki bántott? - megsimitotta a hajamat,  de annyira bántott az, hogy Ő az aki bánt, hogy ellöktem magamtól. Kérdő pillantással nézett. Én azonban nem álltam a tekintetét, hanem Rubyra meredtem. Annyira gyűlöltem őt. De lehet nem is Ruby a bajom, hanem az, hogy Caspar vele sokkal jobban érzi magát, mint velem.

Ruby vette a lapot, és elköszönt tőlünl, majdsietve távozott. Végre ketten voltunk a szobában. Itt az idő kitálalni.

- Amber? - nyúlt a kezemért, de időben elkaptam - Tettem valamkit, amiért haragszol? - Kérdezte, mire nevetnem kellett

- Hogy tetél-e?, - kérdeztem vissza hisztérikusan. - Amiót acsak ismered azt a lánty, csak vele fogalalkzol - kiabáltam.

-Mi? te meg miről beszélsz? - Éertetlenkedett

- Nem kell a hülyét adnod, pontosan tudodo miről beszélek, - vádltam

- Nem, nem tudom, Foggalmam sincs, mi bajod, .- Kezdet ő is felemelni a hangját.

-Kkor elmondom,. álltam meg előtte. - A a bajom, hogy amióta járunk, neked fontosabb ruby, mint én ! - Istenem de megkönnyebbűltem.

- Ez nevetséges és eggyáltalán nem igaz - nevezett fel 

- De igaz - álltam ki az igazamért. 

- Te most komolyan félrkeny vagy Amber? Ezt nem gondolod komolyan, Ruby meleg! - üvöltötte

- Igen tudom és igy még joban zavar a dolog - kiabáltam magamból kikelve.- Egyszerűen neked fogalmad sincs arról, hogy mit érzek! Először is én még csak Ma tudtam meg, h Rubynak barátnője van, Érted? MA, És nem tőled, hanem mástól. Nem gondolo, hogy jogom lett volna már hettekkel ezelőtt tudnom erről? Éa nem mástól, hanem TŐLED megtudni? Tőled, aki állandóan vele lógsz, miközben ' ÁLLITÓLAG ' barátnőd van? Bele gondoltál egyálltalán, mit érezhet Ruby barátnője, hogy ti minden nap minden percét együtt töltitek, vagy hogy nekem ez hogy esik? Belegondoltál valaha, hogy engem hivj el akárhová a drága Rubi helyzett?? - annyir afájt minden, hogy képtelen voltam magam leállitani. A könnyeim megállás nélkűl zúdúlt végig az arcomon, a nyakamon, amit Caspar pulcsija, ami rajtam volt, magábaszivott. - Gondoltál te egyszer is arra, hogya hülye edzéseidre engem vigyél?? - ekkor közveszólt

- Dehát, te ne is szoktál edzeni. - Erre még jobban kezdett fájni az oldalam. - Azt hittem téged ez nem érdekel - védte mgúagát, -  Nem gondoltam volna, hogy akarsz velem jönni, mert amikor én elmegyek, te mindg Kirával jógázol, vagy a fene sem tudja mit műveltek - kiálltotta idegesen és idegesen az asztalra csapott. 

- Ész szerinted miért? - kérdeztem elgyötörten - Sosem hivsz magaddal, nekem pedig nincs semmi dolgom. Minden percemet Kirával töltöm, mert a párom egy másik lánnyal enyeleg. - ekkor már a szivemhez kaptam, mert annyira fájr, hogy csakk arra vártam mikor esek össze.

Pár pillanatig csendben maradtunk, és annyir afeszűlt volt a levegő, hogy úgy éreztem szédülök.  Leültem a szék karjára, és  a könnyemet letörölve án törtem meg  a csendet.

- Szerinted hogy éreztem ma magam amikor felébredtem és nem voltál melettem.? - néztem a szemébe. Csak gondolj bele, hogy mit éreztem akkor amikor megtudtam, hogy Rubyval vagy - kiáltottam. - Sőt-  nevettem fel - Van fogaalmad arról, hogy éreztem salyát magam amikor megleptél azzal a sokk dologal? -  Caspar a szemembe nézett, de nem szólt - Egy kurvának éreztem magam. - mondtam őszintén.  Caspar szemében megsemmisülést láttam e kijelentésem hallatán - És ha belegondolsz az is vagyok. Mert mit is csinálok pontosan? - álltam meg vele szemben - Reggel felkele, nem csinálok semmit, aztán átmegyek a szobádba, és az ágyadon várlak, hogy kedved szerint azt tégy velemm amit akarsz. - már nem tudtam sirni. nem éreztem semmit, csak elmondtam azt amit gondolok. - És ez igy megy nap nap után - köröztem az ujjammal. Unttan hátat forditottam neki, és bemetem a háló részbe. hamar osszepakoltam a kis cuccom és az összecsukott bőröndömmel ismét kimentem az előszobába. Caspar a fotelben ült előre hajolva, arccal a padlónak, két keze pedig a térdén pihent. Mikor felnézett rám, láttam, hogy az arca nedves. Caspar sirt? Helyes. Én is sirtam. Sokat. Eleget ahhoz, hogy most itt hagyjam.  Mikor észrvette a melettem lévő bőröntöt, azonnal felpattant , de nem szóltsemmit. csak hevesen luktetett a amellkasa.

- Kiránál alszom. . - ennyi. Ez minden amit mondani tudtam.

Átmentem a kis folyosó másik részébe. Szerencse, hogy a hotel ezen részén csak ez a két szoba van.  Még oda sem értem az ajtóhoz, az mégis kinyilt.  Kira odasietett hozzám és szorosan átölelt. Azonnal záporozi kezdtem a könnyeim. Gyorsan bevot a lakosztályba és hangosan tört fel belöllem minden fájdalom. A levegőt kapkodtam, az oldalam szúrt, a szivem úgy érzem darabokra szakadt. 

- Amm, nyugi, kérlek próbálj megnyugodi. - simogatta meg a hátam Kira. - Nem tudtam megnyugodni. (éretelem szerűen) Viszont sokkal rosszabbúl éreztem magam. Hányingerem volt, melegem volt, len kaptam levegőt, rossz volt a közérzetem, fájt a szivem, a gyomrom összeszorúlt, és egyre jobban szúrt az oldalam. Kira kétségbeesve kapkodta a fejét. - hozok egy kis vizet és nyugtatót. - álltfel melőlem, és már csak a magassarkú kopogását hallottam monoton sietős tempóban. Egyre rosszabbúl lettem. Már egyáltalán nem kaptam levegőt, és kezdett minden elsötétűlni. 

- Amber!? .- kiálltotta Kira és halottam, hogy valami iszonyatos erővel csapódik a földre, aztás széttörik. - Istenem,, Caspar! Caspar!! - Az utolsó amit halottam az Kira kétségbeeső kiálltása.