Hulla jó Srác (Befejezett)

Egy rövidke pillanatra

Caspar.
Nikivel voltam. Egy asztalnál smároltunk, amikor láttam, hogy Donoven beviszi magával valakit a mosdóba. Egészen megmosolyogtató a dolgot.
Az alkohol dolgozott bennem. Élveztem, hogy Niki bármelyik percben nekem adná magát. De nem kell nekem ez a ribi. Csak szórakozom.
- Figyu Niki! - szóltam mély hangon.- várj még itt jó, ne menj el- kötöttem a lelkére.
Nem tudom mi ösztönzött erre, de valami azt súgta, hogy rá kell  néznem Donovenre.
Amint kinyitottam a mosdó ajtáját, láttam, felkapcsoltam a villányt és a szemem elé tárult, hogy a lány aki nekem háttal állt, bárki is legyen, azon van, hogy lerázza Donovenre, aki erőszakosan szorítja a lányt. Tudom h nem kellene beleavatkozni, de nem hagyhatom ezt. Gyorsan oda rohantam, hatalmas lendülettel hátra löktem Donovenre, aki elvesztette az egyensúlyát és földre rogyott, ezután ránéztem a lányra.
- Amber?- kérdeztem furán. Tudtam, hogy ő az. De teljesen más. Egyszerűen gyönyörű. Végignéztem rajta, és kiszáradt a szám. Valami átrázta a testemet. Aztán észrevettem, hogy a szemei könnyesek. Ekkor mélyről feltörő harag öntött el. Elborult az agyam, és Donoven után kaptam. Szólni nem volt ideje, már be is húztam neki egyet. Aztán még egyet.
- Rohadj meg te állat, - üvöltöttem. És gyorsan kezdtem el püfölni,. Az arca már véres volt, és  próbált leállítani, de egyszeriben már nem volt magánál. Annyira undorodtam tőle, hogy nem álltam le még ekkor sem. Már a csempe is véres volt.
- Caspar!- halottam Amber aggódó sikolyát.
- Caspar! Elég!. Hagyd- kiáltott fel.- CASPAR!!! MEGÖLÖD!!! Hagyd KÉRLEK-  könyörgött sírva. Ekkor abbahagytam.
Olyan hevesen vert a szívem. A méreg ami bennem volt egyre csak forrt. Hírtelen egy könnycsepp szaladt le az arcomon. Véres kezemmel gyorsan letöröltem. Elkölteni magamról Donovent és felálltam. Halottam, ahogy Amber sír mögöttem.
Még mindig zihállva, megfordultam, ér a szemébe néztem.
- jól vagy?- kérdeztem.