Hulla jó Srác (Befejezett)

A mi sztorink.

Kira.
Szóval- kezdtem.
Az igazi anyukám aki a biológiai- néztem Casparra- az Melissa Argent. - mondtam.
- Várj! - állított már most meg Lexi. - Az a Melissa Argent. A divat Királynője? Az a Melissa Argent???- ájuldozott
- Iii..ja!-feleltem. - Szóval amikor megszülettek apa és Melissa házasok voltak. Aztán egy év múlva megszületett Caspar. Az én drága kisöcsém- bújtam oda hozzá, és nyomtam egy hatalmas puszit arra a hülye fejére.- én kb 2,5 éves amikor elváltak a szüleink. És ugye erre én nem emlékszem. Akkor pedig megegyeztek úgy, hogy én apához kerülök, Cas pedig Melissánál marad.- mosolyogtam el.- Nem sokkal később apa megismerte anyát. A nevelő anyámat. Emilyt. Ő stylist. Volt. - mondtam szomorúan. - Amikor meghalt, apa akkor mondott el nekem mindent.
-És mi rörtént- kérdezte Amber.
- Hát.. úgy kiakadt, hogy motorra pattant- szólt Caspar- megjegyzem jogosítvány nélkül- nézett rám mérgesek.- és olyat borult, hogy senki nem érti, hogyan élte túl.
-Sok volt az nekem. Anya meghalt, és apa még aznap elmondta, hogy valójában nem is ő az anyám.- miért te mit is csináltál?- kértem számon
- Összeverekedtem aznap minden barátommal, és azokkal is akiket jobb lett volna elkerülni- ismeri be lehajtott fejjel.
- Ja szóval kussolsz.-meredtem rá mérgesen.
De a lényeg. Mindketten kórházban voltunk. És úgy intézték a szüleink,hogy egy kórterembe rakjanak. - meséltem.
- Ja. Míj nehéz volt,- szólt Caspar szarkasztikusan- mindkettőnknek Tomi a doktora.
-  A lényeg, hogy mi, amúgy ismertük egymást. Mert mindig egy oviba és suliba jártunk. Oviban egy csoportba voltunk, isiben pedig ötödikről felfelé egy osztályba voltunk.  Nyílván apáék gondoskodtak erről,.. - akadt meg a szavam.- Csak...
- de várj.! - stoppolt le Lexi. - akkor ha van köztetek egy év, ha jól értem, akkor hogy kerültetek egy osztályba ?- kérdezte
- Engem anya később adott be. - Tehát ő tudott róla. Nyílván- nevettem fel kellemetlenül.
- Szóval két éve kb, tudunk mi is mindent, és imád engem - ölelt meg a kis öntelt.
- Ja. Persze- toltam el magamtól.- de azért voltak pillanatok, hogy...- vetettem gyilkos pillantást Casre.
- Ebben egyetértek.- nevetett fel- azért még most is veszekszünk sokat- forgatta a szemét.
- Egyébként én mindig vágytam egy öcsikére.- néztem rá a lányokra.
Se szó, sem hang. Mindketten ültek velünk szemben, és sokkos állapotban néztek hol ránk, hol pedig egymásra. Főleg Amber. Teljesen lesápadt.
- Most szivattok?- kérdezte Amber.
- Nem- felelte egyszerűen Caspar.
- És a vezetéknév? az sem egyforma. És nem is hasonlítotok egymásra. Sőt eddig mintha gyűlöltétek volna egymást.- akadt ki Amber.
- Nekem apa megengedte, hogy megváltoztassam MorningStar-ra a vezetéknevem. De a személyimbe és mindenütt úgy íródik a teljes nevem, hogy Roxana-Kira Argent-MorningStar.
- Ennyi névvel egy sorozat gyilkos is lehetnél- röhögött ki Caspar. Ez a kis poén, oldotta a feszkót. - De Akkor mostmár végre hívhatlak újra Roxinak? - kérdezte
- de más nem tudja hogy mi a szitu- mondtam aggodalmasan
- Nem is kell- legyintett.
- Nos ez a mi sztorink.- zártam le.- Na mit szóltok?