Voltál már úgy hogy olyat szerettél meg, akivel nem tudsz élni, de nélküle sem?
Nem? Akkor ezt figyled!
Amber Agreste vagyok. Mindig is az egyszerű dolgog érdekeltek. Úgy gondoltam gyorsan elvégzem a sulit, aztán dolgozom, férjhez megyek, lesz két g...
Caspar. -Caspar!- jött be frissen az orvosom. - Cső!.- köszöntöttem. - Készen állsz felkelni? Tudod most derül ki, hogy mi lesz veled. - igen. Teljesen kész vagyok.- nevettem. Cris odasétált, és kivette a katétert a kezemből. -Mit történt az ujjaddal?- kérdezte furcsálkozva - óh! - kaptam észbe, - tegnap a nővérem kifestette. - mondtam poénosan, de ez halál komoly volt. A fekete körmömre ránéztem és eszembe jutott az amikor először próbálta kifeeteni a körmöm. Nem tudom felfogni, hogy hogyan tudtam nélküle élni. Mikor Kira megérkezett eljött az idő arra, hogy lábra álljak. - minden oké?- kérdezte Cris. - Igen, persze- feleltem, és óvatosan lecsúsztak az ágyról. Voltak fájdalmaim, de elviseltem őket. Mikor a földhöz ért a lábam nem éreztem semmit azon kívül, hogy hideg, és fáj a lábam. A vizsgálatok után vártunk, sokat és reggel meg is jöttek az eredmények - Tehát- kezdte Cris- a jó hír az az, hogy nincs komoly , maradandó sérülésed. Nyugodtan fogsz tudni járni. És minden más is rendben van.- mesélte mosolyogva. - És mi a rossz hír- nézett fel rá Kira. -Az az, hogy a fájdalmakat nem tudjuk eltűntetni viszont ha ilyen jól gyógyolsz, akkor hamar elfelejthetjük őket.- vetette meg a vállam.- nagy mázlista vagy!- mosolygott rám.- Ajánlom a fizioterápiát. Azzal gyorsabb a gyógyulás. És hamar vissza is mehetsz a suliba.- mondta és magunkra hagyott minket. -Óh.. a suli..- forgattam a szemem.- tényleg hanydika van ma, és eddig tart még a szünet?- kérdeztem aggodalmasan. Kira erre felnevetett. - Nyugi, még csak két hét telt el. És van egy jó hírem. Meghosszabbították a téli szünetet. Szóval csak február elsejétől kezdődik a suli. Tehát van időd felépülni.- bújt oda hozzám. - Nem tudom mi lenne velem, ha elveszítenélek.- súgta a fülembe. - soha nem veszítessz el - ígértem meg neki. - Caspar nem akarom, hogy Amber közelébe menj. Elég kárt okozott már. - Csöpiii... Ne hibáztasd Ambert. Lehet akkor is megtörtént volna ha nem lett volna ott. Ezt nem tudhatod.- hosszú győzködés után, rávették Kirát, hogy beszéljen valamikor Amberrel. De abban egyet értek, hogy nem akarok vele találkozni. Jobb ha csak ismerősök leszünk. - Holnap bejönnek páran hozzád. Szeretnéd hogy itt legyél?- kérdezte Kira. - Nem, menj haza. Vagy a koliba. Nagyon szarul nézel ki.- mondtam őszintén. Mire vállon ütött - áu. Jó na..- öleltem át. Így beszélgettünk még hosszú időn át, aztán elaludtunk. Reggel pedig egymás mellett ébredtünk. Bár már teljesen más - érthetetlen -pozícióban.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
