Hulla jó Srác (Befejezett)

Az események

Caspar.

Az, hogy Amber 'Igent' mondott, a legboldogabbá tett a világon. Az egész Párizsi ittlétünket varázslatossá teszem. A terv az, hogy nappal talpalunk, éjjel pedig .... nem alszunk. Legyen ez egy elő nászút. Amm kikötötte, hogy csak akkor jön hözzám, ha befelyeztük a sulit. Mára sikerűlt egy kicsit puhitanom, és elértem annyit, hogy nem a diplomaosztó után akarja elkezdeni a kézületeket, hanem addigra befelyezni. Biztositottam róla, hogy gyönyörű menyasszonyn lezs, még akkor is, ha szabadidő ruhában akar oltár elé állni. Vagy egy zsákban. De kikötöttem, hogy legalább egy Dior zsák legyen, különben nem állok mellé.

Mikor haza utaztunk már javában ment a tanitás. Engem annyira nem tört meg, hogy egy hetet késtem. Ambert azonban az idegbaj kergette. Stréber.  

- El kell mondaanunk a szüleinknek. - Kezdtem. Amber kérdő pillantásából levettem, hogy nem tudja mire célzok. Vagy nem akarja tudni. De a keze után nyúltam és megforgattam az ujján a gyűrűt.

- Nem - mondta határozottan, de nem húzódott el - Nem akarom, hogy tudják. Hadd legyen vége az évnek. Vagy majd, ha 18 leszek. De kérlek addig ne ...

- Rendben - nyomtam puszit a homlokára - és az én szüleim?

- Nekik elmondhatjuk majd ha haza megyünk. Mindkettem. Addig ne reklámozzuk. aki felfigyel rá, az hadd forrjon a féltékenységében. - mosolygott rám és hagytam, hogy az ágyba csábitson.

- mmm- szakitottam meg a csókunkat

- Mi az? - kérdezte aggódva

- Kira már tudja

Félve néztem rá, őazonban csak mosolygott. - Neki már én is emondtam - mondta.

Otthon.

Három hét múlva mentünk haza. Péntek este értünk haza, ezért már nem akartunk háborút. Össze bújva audtunk még egy utolsüt. Ki élveztük, hogy van egy nyugodt esténk.

Másnap.

Másnap azonban össze hivtuk az Argent klánt.  Az egyetlen aki meglepődött az az anyám volt. Nem nézte túl jó szemmel, de elfogadta. Kira már tudott róla, tehát őt nem lepte meg a dolog. Apa pedig sejtette, és mindig tudtam, hogy nem vagyok normális. Fejest ugrok mindenbe. Ezt megszokhatta Kirától. Van két forró fejű gyereke.  

Pár héttel később, a tavaszi szünetben Amberrel elutaztunk a szüleihez. Vacsorázás közben terveztük bejelenteni a nag hirt.

-Apa, anya, bejelenteni valóm van! - kezdte, de az anyukája félbe szakitotta

-Istenem tudtam! Terhes vagy ugye? - kérdezte aggódva

- Mi? - visitott fel Amber. - Nem! Hogy jutott ilyesmi az eszedbe? - háborodott fel

-Amióta csak megjöttetek, furcsán viselkedtek, szerinted mégis mire gondolhattam volna?- védekezett

-Mondjuk bármi másra????- értetlenkedett, - Na mindegy. Szóval- kezdte ismét-  Nem vagyok terhes, - szögezte le - deeeeeeee... - húzta az időt

- Megkértem a kezét és Amber igent mondott. - böktem ki egyszerűen. Ekkor mindenki engem kezdett bámulni, Amber is. Ezért gyorsan folytattam - Amint lediplomázunk, össze házasodunk. 

Ezt a bejelentést követte egy 10 pecer kinos csend. Végűl Amber 10 éves öccse törte meg a csöndet.

-Lesznek csajok a bulin? - kérdezte.

Akaratlanul felnevettem és megnyugtattam, hogy biztosan lesznek.

-Akkor én elmegyek. És örülök nektem.- mondta, és tovább ette a fagyi kejhet.

-Apa? Nem mondassz semmit?- kérdezte Amber aggódva

-Igazából én is örülök neki. Főleg annak, hogy nem most tervezitek. még fiatalok vagytok, de nem szólok bele. Ha te igy látod jónak kislányom, tégy belátásod szerint. 

Ez megynugtatött mindkettőnket. Jól esett amit mondott.

- Én inkabb nem mondok semmit. - mondta Amber anyukája aztán felállt az asztaltól.

Az asztal alatt megfogtam Amber kezét. Szavak nélkülis értettük egymást. Le van zsirozva minden. Zsir!!!

Majd szép lassan mindenki tudtára adtuk a hirt. A salytó odáig volt érte! Apa rendezte, hogy ne csapjanak nagy felhalytást, de.. ilyen ez a popp szakma.