Hulla jó Srác (Befejezett)

Ez most mi?

Amber.
Éppen sikerült beesnem a terembe még a tanár előtt. Patrick tanár úr nem díjazza a késést. Kira pedig már rendesen kihúzta nála a gyufát. Az a lány őrült. Úgy tűnt hogy a tanár úr már így is pipa valamiért, és még csak most kezdődik a névsor olvasás. A teremben a létszám eléggé megcsappant, így , hogy nem volt első két óránk.
- Hol vannak a többiek- kérdezte idegesen.
Mi azonban nagyokat hallgattunk, és mindenki úgy tett, mintha halálosan fontos , elhalaszthatattlan dolga volna.- Kérdeztem valamit!- szisszent fel szigorúan.
- Hát ma ez az első óránk, és.. biztos késnek.- mondta halkan Viktor Bilas.
-Hmm. Hát jó. - Volnogatta a szemöldökét idegesen.- akkor kezdjük azokkal akik kollégiumot igényeltek, és tudom hogy itt vannak. Amber!- szólított fel. Én pedig azonnal elkezdtem foházkodni.
- jelen!- válaszoltam zavartan, .. miféle válasz volt ez?? Ki mond ilyet?
- Hol van Liza, Antonia és Miss MorningStar?- kérdezte idegesen és jól kihangsúlyozta a Miss MorningStar-t
-Öööhmm.. - Néztem kerek szemekkel.- nos erre nem tudok mit mondani
- akkor menjen és szedje össze őket.- utasított. Én pedig azonnal slicceltem kifelé a teremből. Fasza volt, mert a sor közepén foglaltam helyet, és minden kis baromságba bele akadt a dzsekim.
Mikor felszaladtam a koliba azonnal berohantam Kirához, hogy kapja össze magát, ő azonban annyit mondott, hogy nem jön.
- Én ezt nem mondom meg a tanárnak!- tiltakoztam.
- jó akkor várj!- kérte. És elővette a naplóját. Kitépett egy lapot, majd firkálni kezdett rá.
- Akkor kérlek add ezt át neki, és léce ne olvasd el.- nyújtotta át a papírfecnit. Nagyok kíváncsi lettem volna rá, de lehet jobb hogy nem tudom mit írt rá.
Antoniáék szobája pedig zárva volt. Az előadó ajtaja előtt állva sokáig csak azért imádkoztam, hogy ne harapja le Patrick a fejemet. Ahhhj... Ez nem mehet így tovább. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Szótlanul odasétáltam a tanár úrhoz, és meséltem hogy a két lányt nem találtam a szobában. Aztán mikor Kiráról kérdezett, a kezébe nyomtam a papirkát, és gyorsan a helyemre sunnyogtam.
A tanár dühösen összegyűrte a lapot, és rám nézett. Ajjaj!
-Rendben!- csapata össze a kezét. - Ma elmehetnek. A következő órára kérek mindenkitől egy 200 oldalas esszét a kedvenc irodalmi személyükről.
Egyszerre mordult fel mindenki aki a teremben volt. 200 oldal.. nem már. Mit írhatott Kira arra a papírra? Basszus!!
Felszaladtam ismét a szobába, de az zárva volt. Hová mehetett? Elővettem a kulcsomat és már nyitni akartam, de meghallottam bentről Kira hangját. Fura, mert nem szokta bezárni. Aztán a kulcs kattanására lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az ajtónkkal szemben lévő oszlop mögé, és hallottam, amint bevágódik az ajtó, majd dühös léptekkel elhalad mellettem Patrick.. A döbbenettől moccani nem tudtam. Ezek most.. mi??? Várj, most mi van? Együtt vannak?? Vagy.. ez most mi? Totálisan össze zavarodtam!
Éppen csak feluccsódtam, és kiléptem az oszlop mögül, amikor bele szaladtam valami keménynek. Rony volt az.
- WoW! Szervusz szépségem!- mosolyogva üdvözölt - Gondolom éhes vagy. - nevetve rákulcsolta az ujjait az enyémekre és maga után vont. Én pedig szó nélkül követtem.