Hulla jó Srác (Befejezett)

Együtt

Amber.

Caspar előtt ébredtem. Gondoltam még eegy idelyig nem ébred fel, ezért összeszedtem a cuccom és átmentem a konyha meletti próba terembe jógázni. Nem zaartattam magam azzaé, hogy nagyon felöltözzek. Hideg annyira nem volt, és a kampusz szinte üres.

Percenként vetettempillantást a kezemre. A negyedik ujjamon ott ékeskedett a jegygyűrűm. Olyan elképeztő. 17 évesen menyasszony vagyok. Ezért mit fogok kapni a szüleimtől. Lehet egy idelyig nem mondom el. Csak a béke kedvéért. 

A reggeli kis jóga segitett hogy harmonizáljam magamban a dolgokat. Bár most világboldogság kellene, hog ylegyen bennem, máóégis attól félek, hog ymikor jön a baj. Joga után vissza mentem a szobába. Caspar nem mutatta jelét annak, hogy már fent lenne. Sőt, annak sem hogy élne. Körbejártam az ágyat. Minden szemszögből memorizáltam ezt a pillanatot. Olyan meghitt volt és békés. Bemásztam mellé és simogatni kezdtem a karját. Minden tetoválását körűl rajzoltam az ujjommal. Ekkor figyeltem fel egy új, friss tintára a vállán.Akaratlanul elmosolyodtam. Felvarratta a nevel. Ott ékeskedett a felirat a véllén, amit rózsa levelek fontak körbe.

- A mult héten készült- mondta. 

- Azt hittem alszol.

- egy idelye csak pihenek. - fordult felém. - Mit akarsz ma csinálni? - kéedezte- Ez váratlanul ért. Nem is tudtam  mit feleljek. Megráztam a fejem

- Ma akarsz elvenni? - nevettem fel

- Én ráérek - felelte komolyan. Egy idelyig azt hittem viccel, de nem viccelt. Ezért gyorsan ezt mondtam neki : Nem megyek ma hozzád.

- Ha nem hát nem. Viszont ha nincs mára programod, elmehetnénk Párizsba. - Nézett rám póker arccal. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolja, vagy csak viccel. Nos komolyan gondolta. 

- Hát jó. - egyeztem bele. - Éss mit csinálunk ott?

- Anyám tegnap ott volt egy konzultálción. És azt mondta esett a hó. Páruzsban ritka az ilyen. Szóval...

- két és fél hét maradt csak.- utaltam arra, hogy vár minket a suli.

- Kimaxoljuk az időt. Ugysem kell visszajönnunk Februárig.

- Merthogy??. - vontam fel a szemöldököm.

- Mindenből megvan a jegyünk. Neked jérd dicséret a tanulmányi eredményedért is. Emlékszel?- igaza van el is felejtettem. - lazithatsz. - adott puszit.

-Mondassz valamit. - töprengtem. - Miért is ne- vontam meg a vállam-

Másnap már egy Páriszi hotelben hajtottam le a fejem, Casparral az oldalamon miközben az Eifel torony  fénye megvilágitotta a szobát. 

Végre együtt vagyok azzal aki a legközelebb áll hozzám. És ott vagyunk ahol lennünk kell. Egymás melett. Ennek igy kell lennie. Örökké!