Hulla jó Srác (Befejezett)

Az utolsó nap. Osztály kirándulás.

Caspar.
Végre csak eljött ez a nap is. Remélem a nyár alatt soha nem látom a sulit és nem is hallok róla.
- Cas mennünk kell. Az ofő vár mindkettőnket.! - sürgetett Kira.
- Megyek már.! Nyugi nem indulnak el nélkülünk.- nyugtatgattam.
- Nem hiszem el, hogy miattad még a buszt is lekéssük! Most már tuti nem lesz jó helyen!- mérgelődött.
- Tényleg ez a legnagyobb problémád?- néztem rá kérően
- Nem. A legnagyobb te vagy!
Erre felnevettem.
- nyugi. Van még időnk elszívni egy cigit.- mondtam.
- na gyere- fogta meg a kezem, és kivonszolt a szobából. Gyorsan felkaptam a táskáinkat és követtem a tesóm.
- Vigyél le a lépcsőn lécii- kérte. És a nagy szemeit rám meresztette.
Egy részről nagyon cuki a nagy szeme, más részről viszont rohadt ilyesztő! Mint egy gyilkos baba.
A hátára kaptam és lementem vele az ajtóig. Az udvaron pedig a hűvös nyári reggelen, egyszerűen fogtam a tesómat és a sövény közzé hajítottam.
Vísítva kapálódzott és szítkozódott, ami vicces volt. A kint álló fiatalság mind hangosan nevetett.
- áááá... Caspar hogy rohadnál meg ezért. Nagyon imádkozz, hogy semmi baja ne legyen a ruhámnak, mert én esk......- veszekedett folyamatosan és próbált kimászni, de nekem sikerült mint középre belöknöm, onnan pedig segítség nélkül egyhamar nem jön ki.
A könnyeket törölhettem úgy nevettem, és próbáltam segíteni, de nem hagyta
- nem hiszem el hogy be mérték lökni, az iskola áldjon meg! A francba veled bazdmeg! Fulladtál volna meg reggel attól a pohár víztől!. ..... - folyamatosan csak közölt míg én csak nevetni tudtam. Mire aztán nagy nehezen kimászott ( természetesen két srác segített neki) - tele karcolásokkal és vágás nyomokkal- eléggé kifáradva próbált komoly maradni, de amikor rám nézett ő is nevetni kezdett.
- Ajjj Caspar! - nézett rám lemondóan. - jobb lett volna ha anyáék aznap inkább alszanak!- mondta és nem vár fordulat ként az oldalamba boxolt ami szerintem jobban fájt nekem, mintha a bokorban landoltak volna a 2.ról.
- akkor szent a béke?- kérdeztem a levegőjét elfolytva.
- nem távolról sem.- nyugtatott meg. Majd ezután szépen felült a buszra.

Miután mindenki felszállt, a tanárok névsor olvasást tartottak. Kira épp előttem ült, és szerintem elsőként a legjobb helyet kaptuk.
Leghátúl a harmadik- negyedik évfolyam ült. Ők két sort elfoglalták. Aztán én, mellettem senki sem volt. Előttem Kira, aztán pár másodikos, végül mindenkiás az osztályból és a tanárok. Alexre vártam, vagy Richyre, de egyik sem jött. Rich már a másik buszban ült Alex pedig később jön utánunk. Próbáltam indulásig szórakozni, de sokan aludtak. Nem lep meg így reggel 4 órakor. Nem tudom hová visznek minket, de remélem lesz wifi! Kira előttem zenét hallgatott és bizonyára aludt.
Leült mellé egy másodikos srác. Nem ismertem, ezért jobb ha rajta tartom a szemem. Patrick a másik buszban volt. Ezért a lelkemet kötötte hogy figyeljek a nővéremre. Nem mondom, hogy tettszik az, hogy egy nála jóval idősebb pasival kavar, de... Nem szólok bele.
Utolsóként szállt fel a buszra Amber. Elfordítottam a fejemet. Azóta hogy együtt filmeztünk csak köszönő viszonyban vagyunk. Körül néztem a buszban és láttam, hogy nincs egy ülőhely sem csak mellettem.
Hmmm ez érdekes lesz.
Mikor ezt Amber is észre vette láttam, hogy feszült lett. Kinéztem az ablakon és hagytam hogy meg egye a fene. Őt is és engem is.
Szó nélkül leült mellém. Elhelyezkedett és a fülesét bogozta kifelé.
- és hol van Mr tökéletes?- kezdtem csevegni
- Nem értem miről beszélsz...- vetette oda.
- A karót nyelt pasidról.- feleltem erre pedig felháborodva vállon ütött.
- Hagyd békén őt. Semmit nem ártott neked, és amúgy meg semmi közöd hozzá.- járatta idegesen.
- oké, te jó ég!- emeltem fel a kezemet mentegetőzve - csak kérdeztem. Nem mintha érdekelne, csak gondoltam, ha már egymás mellé kerültünk vagy 6 órára, ne üljünk kínosan egymás mellett azon kattogva, mikor borítsuk ki a másikat. Vagy valami ilyesmi..- védtem meg magam.
Láttam, hogy egyetértő én bólint és elfogadta a helyzetet - Rendben. Beszélgethetünk, de csak értelmes időben. Én most alig vagyok magamnál. Ez nem emberi idő! - nevetett.
- Igen Roxi sem szereti ha este sokáig fent van reggel pedig kelni kell, de ez általában így van.. - fordultam a nővérem felé.
- én úgy tudom nem szereti ha így hívják.
- mások előtt nem szereti. Hogy ne legyen balhé belőle.- magyaráztam.
- Ugyan mégis miféle balhé lenne?- kérdezte
- Csak gondolj vele- suttogtam. - Így is sok mindenki tudja már, hogy tesók vagyunk. Nem mintha ezt titkolnánk, csak nem híreszteljük. De..- hajoltam közelebb, és ő is így tett- képzeld el, jönnek a kérdések, hogy hol vannak a szüleink, kik ők, miért nincsenek ott sosem a programokon, aztán kiderül, hogy kik is a szüleink, jön a sajtó, a fotósok, és minden velünk lesz tele, a suli, a haverok, a magánélet... - magyaráztam.
- Hát, ebből a szemszögből nézve, igazgatók van.
- A neten nincsenek rólunk képek, csak amíg kicsik voltunk, aztán jött hogy anyuék elváltak, mi lesz a gyerekekkel, később az volt, hogy hol vagyunk mi ketten, végül már elfelejtették. De valamelyes elhiszem hogy Kira más névvel szeretne élni a suliban.- gondolkodtam el.- Mégis csak jobban eltűnik. Mondjuk ahhogy ismerem, így is a figyelem középpontjába került. - erre mindketten felnevettünk. - hiába a nővérem, nem akarom hogy a firkászok vagy a fotósok karmai közé szoruljon. - Természetesen a privát instánkon vannak családi képek, de egy publikus oldalunkon sincs közös fotó, vagy bármilyen más bejegyzés. A likeokra pedig senki sem fordít túl nagy fegyelmet, csak csoportként. Nem személyenként. - felyeztem be. Aztán láttam hogy ezeken mélyen elgondolkodik.
- Nem lehet könnyű így élni. - gondolkodott.
- ez egy Élet stílus. Ha az emberek tudnák hogy ki az édesanyám, mindenki tudna minden elcseszett napomról. És a Kiráéról is. Aznap pedig eléggé vékony jégen táncoltunk.
- Amikor megtudtátok az igazat?- kérdezte , mire bólogattam. Ezután pedig nem beszéltünk. Amber átnyújtotta az immáron kiszabadult fülese egyik felét, és csendben utaztunk.
Egy döccenésre ébredtem. Először csak azt hittem képzelődöm, de nem. Amber a mellkasomnak dőlve pihent, miközben félkézzel átkarolta a derekamat. Továbbá az sem kerülte el a figyelmemet, hogy én is átkaroltam őt. Na szép! Neki van pasija. Nekem már nincs csajom. És itt enyeleg velem. Teljességgel fel vagyok háborodva, hogy próbál elcsábítani.
El mosolyodtam azon, hogy mennyire aranyos ebből a szögből. Mi miért is nem jöttünk még össze. Jó igaz, hogy egy kicsit mások vagyunk. Nekem van ízlésem. És életem is, neki viszont egyikből sem jutott sok... De akkor is. Fuu, de adnám! Azért az én figyelmem sem kerülte el, hogy Amber egyre csinosabb amióta Lexivel edz, és jobban néz ki amióta Kira kezelésbe vette.
Miután kibámészkodtam magam a telefonomat elő véve, megnéztem mennyi az idő. Azta! Fél 10. A buszban már elég nagy a hangzavar. És a környezet is abszolút megváltozott. Már nem az a városi nyüzsgés vett körül. Hanem egy eléggé civilizált "kisvárosi" hely.
Mivel eléggé elzsibbadtam, szerettem volna egy kicsit kinyújtani a lábamat, de miközben próbálkoztam Amber felébredt.
Kissé mintha ilyedt lenne. Furán néz rám.
- Öhm. Bocs- mondja és gyorsan elhúzódik.
- Semmi vész. Nem akartalak felébreszteni- szabatkozom.
- Jaj.. - ásít - nem.. már fent voltam. - hazudja
- Értem - hagyom rá. Hírtelen a sötétítő függöny után nyúl és kinéz az ablakon. Természetesen nem zavartatja magát, és kihúzza a sötét anyagot.
- Persze!- nevetek fel- pont én is erre gondoltam!
Nem törődve velem csak ennyit kérdezett- Hol vagyunk?
- Nem tudom. Ha kíváncsi vagy kérdezz meg valakit aki tudja - vetem oda. Mi vagyok én? Egy kibaszott GPS?
Amber nem válaszol. Hát jó. Zárkózzon el nyugodtan. Körül nézek a buszon és látom hogy sokan egymás mellett kialakítottak egy kisebb kört. Valahogy a srácok hoz kell kerülnöm. Nem akarok az út végéig - bárhol is lesz az - csendben utazni.
- Figyu! Ki engedsz? - kérdezem
- Aha , persze menj csak nyugidtan- felelte.
Én pedig gyorsan megtaláltam a salyát kis bandámat. És addig ott maradtam, míg oda nem értünk a szállásra.