A Tv-ben épp egy főző műsor megy, amitől megjön a kedved a főzéshez. Viszont egy baj van, hogy nem vagy valami jó szakács és ezt már nagyon sokan mondták neked. Sőt a szüleid a lelkedre kötötték, hogy ha a konyhában nincs senki akkor messziről kerüljed azt el, mert a végén még felgyújtod. Mivel ők nincsenek itthon az gondoltad amiről nem tudnak az nem is fáj nekik. Sietve öltöztél át és már indultál is a boltba. Mikor oda értél rögtön a zöldségek felé vetted az irányt. Amikor oda értél láttad, hogy már csak egy kígyóuborka van. Sietve mész oda, de mikor kezedet a zöldségre teszed hirtelen megérzel a kezeden egy kezet. Már üvöltenéd le a fejét ezért tekintetedet az illetőre vezeted, de mikor meglátod a szemeit hirtelen minden dühöd szerte foszlik. -Ühmm..... Bocsánat. -mondod elpirulva. -Semmi baj. Te voltál a gyorsabb. Hadd tegyem jóvá, megveszem az uborkát és főzök neked valami finomat. - mosolyog rád aranyosan. -Hááát.... Nem is tudom. -két választásod van, hagyod, hogy ez a helyes srác főzőn neked vagy megkockáztatod a konyhátok porig rombolását - Rendben. Amúgy sem tudok nagyon főzni. -mondod kicsit szégyenkezve. -MIII!? -lepődik meg -Na majd én orvoslom a helyzetet. -mondja egy kaján mosoly kíséretében - Seokjin. -mutatkozik be. -T/N. -fogtok kezet. -Nos... T/N mit akartál ezzel a kígyóuborkával kezdeni? -néz rád huncutul. Mire fejed olyan vörös lett, hogy simán eltudnál rejtőzni a paradicsomok között. Jin reakciódon csak jót nevetett. Miután kinevette magát kézen ragadott és együtt folytattátok tovább a vásárlást.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🔸Yoongi🔸
A szüleid már kiskorodban eldöntötték, hogy kell legalább egy hangszeren játszanod. Természetes nem te választottad ki, hogy milyen hangszeren játsszál. A szüleid a zongora mellett döntötték. Mai napig nem bántad meg a választásukat. A zene az életed nagy részét teszi ki. Bárhova mész mindig nálad van a fülhallgatód. Most is épp a buszon hallgatód kedvenc zenéid és várod, hogy a buszod megérkezzen a plázához. Mikor a buszod megállt sietve szálltál le a buszról és rohantál a zene bolt felé. Igen a zene bolt felé, mivel nem rég költöztél a városba ahova nem tudtad magaddal hozni szüleid antik zongoráját. Ezért úgy gondoltad, hogy a kis lakásodban elég lesz egy digitális zongora. Lépteidet gyorsabbra vetted, mikor hirtelen neki rohantál valakinek. -Bocsánat. -kérsz bocsánatot az idegentől. -Héééjj.. -hallottad meg az idegen fiú hangját, de nem foglalkoztál vele ezért tovább mentél. Amint beléptél a boltba és meghallottad a kellemes zenét rögtön úgy érezted magad mintha haza értél volna. A zongorák felé vetted az irányt és szemügyre vetted őket. Mikor is egy ismerős hangot hallasz : -Nem voltál valami kedves az előbb. -mondta a fiú akinek ezek szerint az előbb rohantál neki. Próbáltal úgy tenni mintha meg sem történt volna a "baleset". -Elnézést, de nem tudom miről beszélsz. -minden hova néztél kivéve az idegen szemébe. Nagyon szégyellted magad tettedért. -Ugyan engem nem versz át. Pontosan tudod, hogy miről beszélek. -néz rád szúrós szemmel. -Most, hogy mondod rémlik valami. -teszel úgy mintha tényleg gondolkoznál -És csak ezért követtél? - kérdezed tőle. -Követni? Téged? Ugyan dehogy. -nevet ki téged. -Oké, akkor ha nincs semmi más én mentem. -mutatsz az egyik random irányba. -Min Yoongi. -mondja hirtelen. Mire visszafordulsz. -Tessék? -nézel rá kérdően. -A nevem. Min Yoongi. -ismétli meg magát. -T/N. -Akkor T/N majd még ütközünk. -és ezzel a mondattal távozott is.
