Annie Eaton és Piton professzor

14.rész

-Ha gondolod reggeli után bemutatlak Csikócsőrnek.

-Á, a hippogriff amit valahol ebben a házban rejtegetsz. Miért is ne?

-Előre szeretnélek felkészíteni rá, hogy a bezártság miatt még csökönyösebb és nyűgösebb mint általában, ezért nagyon óvatosan kell majd közeledned hozzá.

-Nagyon igyekezni fogok.

Megittam a reggeli kávémat majd egy adag friss hússal felszerelkezve elindultunk a harmadik emeletre.

-Édesanyám régi szobájában szállásoltam el őt, ami az összes közül talán a legnagyobb hálószoba. Mielőtt bemegyünk oda adom neked a húst. Először illedelmesen meghajolsz előtte, megvárod, hogy ő is viszonozza majd szépen lassan elindulhatsz felé. Ha minden jól alakul akkor ő maga fog közelebb sétálni hozzád és elveszi a kezedből a reggelijét. De ne aggódj, én is ott leszek.

Mikor oda értünk Sirius kinyitotta az ajtót és előre ment. A kezembe nyomott hús csúszott ki a kezemből ezért inkább minkét kezemmel megfogtam. Csikócsőr a szoba közepén állt, éppen élvezte Sirius simogató kezeit. Amikor észrevett engem megdermedt és ijesztően nézett rám.

Szépen lassan meghajoltam és vártam. Szerencsére hamar viszonozta a meghajlást és elindult felém. Felemelkedtem és felé nyújtottam az ajándékba hozott húst, amit villámgyorsan kikapott a kezeimből és rögtön neki is látott.

-Menj simogasd meg!

Sirius biztatóan szólt hozzám, amitől még jobban felbátorodtam és miután odaértem Csikócsőr mellé végigsimítottam a szárnyán.

-Úgy látom tetszik neki. Ez elég könnyen ment.

-Pedig annyira izgultam. Amikor beléptem a szobába még nagyon ellenségesen pillantott rám.

-Ilyen a természetük, nem bizalmaskodnak csak úgy idegenekkel.

-Sokszor jössz fel hozzá?

-Szinte minden időmet itt töltöm. Általában átbeszélem vele a napi teendőket vagy egyszerűen csak itt pihenek.

-Akkor van gond ha már válaszolni is fog.

-Remélem ez soha nem fog megtörténni. De most hogy már itt vagy egyre kevesebb is rá az esély.

Legalább egy óráig fent voltunk Csikócsőrnél. Játszottunk vele és közben beszélgettünk. Egyre jobban sikerült megismernem Siriust és azt kell mondanom, hogy még jobban megkedveltem. Hányattatott sorsa ellenére szeretett viccelődni és inkább a pozitív dolgokat emelte ki a múltjából.

-Nem hiányoznak a barátaid?

-Ó nem, nem igazán alakítottam ki soha senkivel szoros kapcsolatot. De jó ez így.

-Ne viccelj. Akkor kivel töltötted az idődet a kastélyban? Talán egy fiúval?

-Kéérlek te se viccelj. A tanórákon kívül egyedül szoktam lenni. Már annyira megszoktam az egyedüllétet hogy igazából ez a normális.

-Szerintem inkább szomorúan hangzik.

-Másnak lehet az lenne, de én még most is azon csodálkozom hogy vagyok képes ilyen jól elbeszélgetni veled. Talán az életkorhoz van köze.

-Most leöregeztél engem?

-Dehogyis, sosem tennék ilyet. Csak hát a korombeliekkel nem jövök ki, viszont veled igen. Ez azért csak jelent valamit.

-Igen, ez azt jelenti hogy másokkal még soha nem voltál összezárva huzamosabb ideig.

Azonnal bevillant a cella és a professzor. Nem mondanám hogy kellemesen eltársalogtunk ott, de számíthattunk egymásra. Vagy talán tényleg csak azért érzem magam közel hozzá mert egy sorson osztoztunk. De most itt van Sirius, akivel szintén össze vagyok zárva és még jól el is tudunk beszélgetni. Mi az a plusz ami miatt még mindig nem bírom elengedni a professzort és vágyom jobban az ő figyelmére, mint bárki máséra?