Másnap reggel kellett egy kis idő, mire összeszedtem a gondolataimat. A tegnap estét sajnos nem csak álmodtam, valóban megtörtént. Perselus ismét kisétált a szobámból és nagyon úgy tűnt, nem is akar visszajönni ide többé. Egy óráig csak forgolódtam az ágyamban, aztán végül kiestem az ágyból és elmentem a fürdőszobába. Borzalmasan éreztem magam és a tükör szerint pont úgy is néztem ki. Kimentem a szekrényhez és kerestem egy másik ruhát a mai napra.
Öltözködés közben elkalandozott a figyelmem és az asztalon fekvő papírra pillantottam. Ja igen, a listám. Azt hiszem végül felesleges volt az egész. Már pont indultam volna az ajtóm felé, amikor észrevettem hogy valami nem stimmel. Közelebb léptem az asztalomhoz és kiderült, hogy a papírról eltűnt Perselus neve és az alá rajzolt szív. Biztosan ő tüntette el tegnap este mikor még aludtam. Ez még jobban elszomorított így a könnyeimmel küszködve indultam a földszintre.
Odalent nem találtam senkit, aminek kifejezetten örültem. Készítettem magamnak egy kávét és leültem a kandalló elé és csak bámultam a tüzet. Sipor időnként megjelent hogy fát tegyen rá, de nem mondott semmit, csak magában morgolódott. Hiába gondolkodtam a helyzetemen, reménytelen volt. Most, hogy Perselus már nem akar velem lenni felesleges távol maradnom az iskolától. Valójában ő kényszerített bele ebbe a helyzetbe. Nincs értelme itt maradnom, nincs kire várnom így akár folytathatom is az iskolát és az életemet, bár már semmi sem lesz olyan, mint ezelőtt.
Az elmúlt heteket nem lehet kitörölni, mit teszek majd ha a professzor szembe jön velem a folyosón? A tanórákat hogy fogom túlélni? Annyi kérdésre nem tudom a választ.. Az biztos, hogy el kell kezdenem tanulni. Bár Mcgalagony professzor megígérte hogy segít, azért nem árt ha bepótolom az elmaradt olvasmányokat. Időm az pedig van rá bőven. Lehoztam az emeletről az átváltoztatástan tankönyvemet és olvasgatni kezdtem.
Délután volt már, amikor Sirius és Remus jókedvűen beléptek a nappaliba, de amint megláttak engem elhalkultak és csendben odaültek hozzám.
-Jól vagy Annie?
-Nem igazán. De majd jobb lesz.
-Már neki is álltál tanulni?
-Nagy a lemaradásom, muszáj bepótolnom legalább a felét még mielőtt visszamennék.
-Ezek szerint készen állsz visszatérni?
-Nem igazán van más választásom, az ok amiért maradtam volna megszűnt.
-Mi történt? - Sirius közelebb csúszott a kérdés közben és mindketten aggódva néztek rám.
-Tegnap este Perselus feljött hozzám és hát...azt mondta hogy ez ennyi volt.
-Az a szemét! Csak kerüljön a kezeim közé!
-Nyugodj meg Sirius, nem ismersz minden részletet!
-Így igaz. Még én sem értem pontosan, hogy mi történt. - megadóan legyintettem egyet.
-Teljesen mindegy hogy mik voltak a körülmények. Megbecstelenített, aztán eldobott téged. Ki fogom nyírni!
-Ne aggódj, nem történt meg köztünk a dolog.
Ezzel alaposan megleptem mindkettejüket, hatalmas szemekkel néztek rám és szerintem kételkedtek is bennem egy kicsit.
-De tényleg nem. Nem tagadom, hogy együtt aludtunk és csókolóztunk is, de ennél több nem történt.
-Khm. Ez most szerintem mindkettőnket meglepett. Persze ez jó hír... csak olyan hihetetlen valamiért. - Lupin akadozva beszélt és közben nem mert a szemembe nézni.
YOU ARE READING
Annie Eaton és Piton professzor
FanfictionA sötét Nagyúr visszatért, bár még nagyon gyenge. Hű követői nem bíznak meg a kém szerepét játszó bájitaltan tanárban, ezért eldöntik, hogy foglyul ejtik őt és nem engedik el, amíg Voldemort vissza nem nyeri teljes erejét. Az eredeti könyvtől bőven...
