Annie Eaton és Piton professzor

34.rész

Ahogy felvettem a ruhát rájöttem, Sirius-nak igaza volt. Tökéletesen passzolt hozzám és magabiztosnak éreztem magam benne. Utolsó simításként Ginny szétbontotta a hajamat és átfésülte, majd hagytuk teljesen megszáradni.

-Egy kis sminket esetleg? Nekem anya nem engedi, de gondoltam rád és elhoztam pár dolgot.

-Nem igazán szoktam sminkelni. Mire gondoltál?

-Szerintem még egy kis fekete elfér rajtad, kihúzom a szemedet szemceruzával, aztán kifestem a szempilláidat is.

-Rendben.

A rövid procedúra után ismét odaálltam a tükör elé és teljesen elégedett voltam magammal. A fehér bőrömhöz jól passzolt a fekete ruha, a smink pedig csak kiemelte a szememet, nem éreztem túl soknak.

-Remekül áll rajtad. Hol vetted?

-Igazából Sirius-tól kaptam.

-Jó ízlése van. Bárcsak az én ruhámat is ő vette volna, akkor talán nem lennék ilyen kislányos.

-Ugyan már, jól áll rajtad a ruha és még fiatal vagy. Neked nem állna jól a fekete.

-A fekete az nem, de talán egy sötétzöld igen. Legközelebb biztosan olyat kérek.

-Ezt feljegyzem magamnak.

-Akkor készen vagyunk?

-Azt hiszem igen. De még mindig túl korán van, mit csináljunk addig?

-Menjünk át a fiúkhoz?

-Nem is tudom, én inkább szétnéznék odalent. De ha te átmennél inkább akkor csak nyugodtan. Később találkozunk.

-Rendben, akkor később.

Pár percig még nézegettem magam a tükörben. Tetszett ahogy a csipkés részeken keresztül látni lehetett a bőrömet, de mégsem lett tőle kihívó a ruha. A szoknya bőven a térdem alatt végződött, a cipőm alig látszott ki alóla, de cserébe felül kissé nyitottabb volt. A dekoltázsomat azért takarta rendesen, ha nem így lett volna nem is veszem fel.

Végül sikerült elszakadnom a tükörképemtől és elindultam a konyha felé. Mrs. Weasley még mindig ott sürgött-forgott, de már ő is ünnepi ruhába volt öltözve és csak a pálcájával irányította a dolgokat. Nem úgy nézett ki, mint akinek segítségre van szüksége, ezért halkan odébb osontam és benéztem a nappaliba.

Valóban ott állt egy asztal hét főre megterítve, tehát tényleg nem ehetünk a rendtagokkal együtt. Ha úgy nézzük, akkor ez még az előnyömre is válhat.

Sirius és Mr. Weasley éppen az alkoholokat rendezgették egy kis asztalon amikor oda érkeztem.

-Nahát! Mondtam én, hogy el lesznek varázsolva!

-Ugyan már! Tény hogy jól áll, de ne túlozzunk.

Sirius mosolyogva odajött hozzám és felemelte a jobb kezemet.

-Már csak egy valami hiányzik és tökéletes lesz a szett.

-Micsoda?

A zsebéből elővett egy ezüstösen csillogó karkötőt, amit aztán összekapcsolt a csuklómon. A fényben csak úgy szikrázott a gyönyörű ékszer.

-Sirius ez már túl sok, mondtam hogy ne költs rám ennyit!

-Ne ezt mondd. Tetszik vagy sem?

-Persze hogy tetszik! Köszönöm szépen!

-Nagyon szívesen és csak hogy tudd, ezt nem vettem. Édesanyámé volt.

-Akkor így még sokkal értékesebb!