20.rész

445 25 5
                                    

Már két hét telt el a professzor visszautasítása óta, a hangulatom azonban cseppet sem változott. Bár Sirius és Remus titkon egy párt alkotnak és emiatt igazán boldog vagyok, a saját szerelmi életem egyáltalán nem volt kielégítő. Sőt egyenesen nem is létezett. Valóban azt hittem, hogy szeretem a professzort és ha kapnék egy esélyt akkor talán.. De úgy tűnik a professzor csak nyűgként tekint rám, én pedig feleslegesen öltem bele az energiát hogy vele tölthessek egy kis időt.

Azóta minden percben gyakorlok, hol Remus-szal, hol Sirius-szal, hol pedig egyedül. A patrónus-bűbáj azóta sem sikerült, de rengeteg másik átkot és bűbájt tanultam már Remus-tól. Sirius pedig folytatta az edzésemet- egyre többet bírok fizikailag- illetve már harcolunk is minden második nap. Legutóbb már öt helyváltoztatásom is volt, találat nélkül, sőt egy rontásom sikeresen el is találta őt. Vicces volt ahogyan a hatalmasra nőtt füleivel próbált sétálni.

Minden este hármasban vacsorázunk, utána pedig kettesben hagyom őket és elvonulok a szobámba olvasni. Legalábbis nekik ezt mondom, igazából legtöbbször álomba sírom magam vagy azon töprengek mit kellett volna a múltban másképp csinálnom vagy mondanom.

Remus végül elfogadta az SVK tanári állást és már el is kezdte a tanítást. Elég jól megy neki, bár így rám kevesebb ideje jut. Minden este átjön hozzánk, sőt néha itt is alszik bár ezt szerintem nem akarják hogy tudjam. Néha úgy próbálnak rejtőzni előlem, mintha nem lenne teljesen világos hogy mi van kettejük között.

Az egyik hétfő este kivételesen lent maradtam velük a nappaliban vacsora után és felbontottunk egy üveg bort.

-Elvégre már én is nagykorú vagyok, legálisan ihatok! Amúgy is, ez még csak a második pohár!

-Az meglehet, de csak óvatosan! Nem vagy hozzá szokva az alkoholhoz, könnyen megárthat!

-Sirius ne legyél az apám! Se az anyám! Amúgy meg itt vagytok ti ketten és majd vigyáztok rám, nem?

-Hát persze Annie. - Remus jelenléte mindig lenyugtatott minket és szükség esetén a beszélgetéseket is ő terelte más irányba.

-Mellesleg azóta nem hallottalak zongorázni, tudod, az előadásod óta.

-Azóta valóban nem ültem le. Csak miattatok gyakoroltam annyit.

-Tényleg nagyon szép dal volt, nem játszanád el megint? Kéérlek az én kedvemért! - Sirius próbált kiskutya szemekkel nézni, de nálam ez már hatástalan volt.

-Túl sokszor játszottad már el ezt a nézést nálam. Legutóbb tegnap, amikor nekem kellett feltakarítanom Csikócsőr után!

-Tudod hogy elvágtam a kezemet!

-Elvágtad a kezedet? Hogyan?

Remus hihetetlen gyorsasággal odaugrott Sirius elé és alaposan megvizsgálta a kezeit.

-Egy kis krumplit akartam hámozni a vacsorához, de nem figyeltem oda eléggé.

-Miért nem hagytad, hogy Sipor készítse a vacsorát, mint mindig?

Sirius elpirult én pedig elkezdtem nevetni.

-Azért, mert meg akart lepni téged egy vacsorával. De már a legelső próbálkozás után megsebesült.

-Ez nem vicces! Ráadásul ha jól emlékszem te beverted a fejedet és elájultál amikor legelőször akartál reggelit készíteni a konyhában!

-Sirius te vacsorát akartál főzni nekem?

-Igen, de nem jött össze ezért inkább nem is említettem. Majd megpróbálkozom vele később.

-Nekem már az is elég, hogy megpróbálkoztál vele. Tudom, hogy neked nem fűlik a fogad az ilyesmihez.

Annie Eaton és Piton professzorHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin