16.rész

435 21 0
                                    

Az ezt követő napok elég egyhangúan teltek. A professzor sem mutatkozott és rajta kívül sem akadt más látogatónk. Én kihasználtam utolsó szabad napjaimat az edzések megkezdése előtt, Sirius pedig fel szeretett volna készülni a tanításra, ezért ezzel kapcsolatos könyveket olvasott. Nagyon meghatott, hogy már az elején ennyi energiát beleöl, holott még el sem kezdtük a gyakorlásokat.

Az egyik nap a Sirius könyveit szállító baglyon kívül érkezett egy másik is, a Szent Mungóból. Elküldték a következő kenőcs adagomat és egy levélben jelezték, hogy elvileg ez az utolsó adag, szintén egy hétig kell kitartania. Ha ezek után sem múlnak el a sebeim, akkor vissza kell mennem, hogy újra kivizsgáljanak. Szerencsére úgy nézett ki, hogy erre nem fog sor kerülni, mivel tökéletesen egészségesnek éreztem magam, a sebeimet pedig csak azért láttam, mert tudtam merre keressem.

Piton professzornak hála a hátam is meggyógyult, a krémet csak egyszer kellett használnom azt a bizonyos estét követően. Végül aztán egy pénteki napon váratlan látogató jött hozzánk, ami igazi felüdülést hozott a házba.

-Annie!

Éppen a szobámban ücsörögtem amikor meghallottam Siriust. Kimentem a folyosóra és lenéztem a lépcsőkorlátok között.

-Tessék!

-Gyere le, vendégünk van!

Már nem is tértem vissza a szobámba, mentem is az ebédlő felé, ahol Sirius fogadott egy rég nem látott professzorommal együtt.

-Lupin professzor! Örülök hogy újra találkozunk.

-Kérlek szólíts csak Remusnak, persze csak ha nem bánod, hogy tegezned kell engem.

-Dehogyis, így még könnyebb dolgom lesz.

-Remus szeretne segíteni a tanításodban. Szerintem ez egy igen jó ötlet, jól járnánk vele.

-Én is így gondolom, köszönöm szépen.

-Ugyan, semmiség. Mióta nem tanítok nekem sincs túl sok dolgom és én kifejezetten támogatom az ötletet, hogy a Rend állandó tagja legyél.

Sirius hellyel kínált minket így letelepedtünk a hosszú asztal legvégén és egy forró tea mellet beszélgetni kezdtünk.

-Nos igazából nekem is lenne egy megjegyzésem a terveddel kapcsolatban.

-Hallgatom.

-Arra gondoltam, hogy mivel korban elég közel állsz Harryhez és Ronhoz talán segíthetnél majd nekik a jövőben. Amolyan közvetítő szerepre gondoltam. A felnőttektől néha nehéz segítséget vagy tanácsot elfogadni, hidd el nekem ezt tapasztalatból mondom. De ha esetleg sikerülne elnyerned a bizalmukat akkor lehetnél a beépített emberünk.

-Ez úgy hangzik mintha kijátszanám Harryéket.

-Én mondtam Remusnak, hogy nem kellene így trükköznünk, de mindenképpen meg szerette volna ezt említeni neked.

-Hidd el, nem akarok rosszat a fiúknak. Egyszerűen csak úgy érzem kell melléjük valaki, aki vezeti őket és ésszerű érvei vannak. Nem is igazán az a lényeg, hogy idegen gondolatokat ültess el a fejükben, hanem egyszerűen az hogy mellettük legyél, mint cinkostárs.

-Valóban szeretnék segíteni nekik, de magamtól szeretném elérni ezt, mindenféle színjáték nélkül. Ráadásul az is lehet, hogy nem kedvelnek majd. Ebben az esetben csak a háttérből tudom majd segíteni őket és nekem ezzel sincs semmi problémám.

-Megértem, de azért még gondold át nyugodtan. Egy ideig még úgysem találkozol velük személyesen.

-Természetesen.

Annie Eaton és Piton professzorWo Geschichten leben. Entdecke jetzt