Annie Eaton és Piton professzor

2.rész

A következő emlékem az a hideg, ami egyre jobban bekúszott a bőröm alá és fagyasztotta meg a lábujjaimat. Ennek ellenére kínzó lassúsággal sikerült csak magamhoz térnem. Az első dolog, amit a külvilágból észleltem az a rács volt, ami minden oldalról körül vett..minket.

A hátam mögött valaki elég hangosan vette a levegőt, ami elsőre megijesztett, azonban kiderült, hogy nincs mitől tartanom, mivel Piton professzorral osztozom ezen a csinos kis cellán. Ezek szerint a kábító átok mindkettőnket eltalált. De miért akartak foglyokat ejteni? Pláne miért pont engem? Semmi említésre méltó dolog nincs bennem. A szüleim nem gazdagok, nem ismertek, értelmetlen lenne őket megzsarolni. A professzor már más tészta, ő azért egy fontos személy.

Hamar összeesküvés elméleteket kezdtem gyártani minden lehetséges emberrel akivel valaha találkoztam. Meg is fájdult tőle a fejem. Igazából csak ekkor realizáltam, hogy a nagy sietségben nem vettem fel a kabátomat, amikor Phoebe kiráncigált a Három Seprűből, így érthető volt, hogy majd megfagyok ebben a sötét és valószínűleg föld alatti cellában.

A rácsokhoz sétáltam, megvizsgáltam az ajtót, ami persze zárva volt. A rácsokon nem láttam keresztül, három oldalról csak a sötétség vett minket körbe, a negyedik oldalon fal volt. Ott foglalt helyet az a vékony matrac, amin jelenleg a professzor feküdt.

Lassan megközelítettem, reméltem hogy lassan felébred ő is és talán néhány kérdésemre választ tud adni. Féltem felkelteni, ezért elkezdtem sétálgatni a félhomályos cellában körbe-körbe. Megnyugtatott a tény, hogy az ajtó mellett volt egy wc és egy mosdókagyló is, amiből szerencsére folyt a víz. Hirtelen hatalmas szomjúság lett rajtam úrrá, ezért jó pár kortyot ittam a tenyeremből.

Mozgolódást hallottam a cella végéből, valószínűleg a szürcsögésem felébresztette a professzort. Lassan megfordultam és a világ legmérgesebb tekintetével találtam szembe magam.

-Maga meg mit művelt? - a professzor hihetetlenül félelmetes szemekkel nézett rám, de igyekeztem megtartani a hidegvéremet.

-Én csak segíteni akartam. Láttam, hogy ketten vannak Maga ellen és gondoltam..

-Gondolta segít nekem. Amint látja sikerült. - ez a gúnyos hangnem kezdett kihozni a sodromból.

-Az én hibám, hogy ide kerültünk?

-Mégis mit gondol? Talán az enyém?

-Nem tudom pontosan mi történt. Sikeresen elkábítottam az egyik halálfalót.

-Miután ez megtörtént elmondaná, hogy miért fagyott le? Tiszta célponttá vált a másik halálfaló számára.

-Azt hiszem ledöbbentem a sikeremen és figyelmetlenné váltam. - megadóan lehajtottam a fejem.

-Ledöbbent a sikerén..a hugrabugos őszinteséget soha nem tudtam értékelni. Felfogta, hogy maga miatt kerültünk ilyen helyzetbe? - a professzor széttárta kezeit és körbe mutatott a cellán.

-Engem elkábítottak, de maga miért jött oda mellém? Talán ha hagyta volna..

-Ezt ne is folytassa. Nyilván kötelességem megvédeni az iskola diákjait. Maga is beláthatja, hogy nem volt más választásom, mint kvázi feláldozni magam.

-Úgy érti, hogy az átok magát találta el és nem engem?

-Nem..úgy értem hogy mindkettőnket eltalált.

-Tehát igazából nincs szó semmilyen feláldozásról. Hiszen az átok ígyis-úgyis eltalált volna.

-Nem hiszem, hogy abban a helyzetben van, amikor okoskodnia kellene. Ha nem lépett volna közbe akkor több esélyem lett volna. Talán maradhatunk ennyiben.