Annie Eaton és Piton professzor

23.rész

Fölém hajolt és egy rövid szemezés után megcsókolta az ajkaimat. Bal kezével a fejem mellett támaszkodott, jobb kezével pedig végigsimította az egész felsőtestem, majd áttért a combjaim belső felére, amiket kínzó lassúsággal kezdett el simogatni. Igyekeztem minél közelebb húzni magamhoz, de ellenkezett és tartotta a köztünk lévő távolságot.

Pont abban a pillanatban húzta félre a bugyimat, amikor úgy éreztem hogy még többre vágyom és nem bírom tovább. Ismét belém csúsztatta az egyik ujját, majd szinte rögtön azután egy másikat is. Nem kellett sokat tennie a dologért, mivel a korábbi izgatások miatt teljesen nedves voltam még mindig.

Bár élveztem a dolgot nagyon, közben azért csalódott is voltam és vártam a folytatást, azonban az egyre inkább gyorsuló mozdulataiból azt vettem ki, hogy ő nem szeretne többet.

-Ha így folytatod...akkor el fogok élvezni..

-Igen tudom, pont ez lenne a cél, nem?

-De én azt hittem, hogy beadtad a derekadat.

-Rosszul ítéltél meg ezek szerint. De ne ezzel foglalkozz.

Próbáltam mérgesen ránézni, amire válaszul csak egy halvány mosolyt kaptam és egy kis szemöldök rángást. Végül figyelmen kívül hagytam ezt és csak az ujjaira koncentráltam. Egyre közelebb kerültem a csúcshoz és ez most sokkal intenzívebb volt, mint amikor magamnak csinálom. Nem is kellett már hozzá sok amikor is átlendülve a csúcson végre a fellegekben éreztem magam és hangos nyögésekkel igyekeztem a tudtára adni, hogy most már lassíthat a tempón.

Egy perc pihegés után végre kinyitottam a szemem és elengedtem az addig markolt ágyneműt. Perselus még mindig fölöttem volt bár ujjait azóta már máshova helyezte.

-Csak ígérd meg, hogy nem végig az arcomat nézted.

-Nem végig azt néztem.

Kaptam még egy puszit a homlokomra, majd mellém feküdt és simogatni kezdte a hozzá közelebb lévő karomat.

-Kicsi kínosan érzem magam. Ne érts félre, csak azt hittem hogy te is szeretnél velem lenni.

-Szeretnék is, de azt hiszem kezdésnek ennyi is megteszi. Szerintem élvezted.

-Persze, de mi van veled? Ha gondolod akkor én is tudom..

Nem tudtam befejezni a mondatot. Annyira zavarban voltam, hogy azt sem tudtam hogyan fejezzem ki magam. Bár korábban hozzáértem ahhoz a bizonyos testrészéhez, látni még nem láttam, arról pedig fogalmam sem volt pontosan mi okozna neki olyan nagy örömet, mint nekem a korábbi tevékenykedése.

-Nincs rá szükség. Nem kell elhamarkodni semmit. Azt hiszem amúgy is késő van már, aludjunk!

Szótlanul elfogadtam a válaszát és közelebb bújtam hozzá. Azért még megsimítottam meztelen mellkasát és adtam rá egy csókot, cserébe pedig gyengéden közelebb húzott magához és megpuszilta a hajamat.

Ezután az este után szinte kialakult egy napi rutin. Perselus minden nap késő este érkezik meg hozzám, de legtöbbször éjfél után kicsivel. Beszélgetünk, elmeséljük egymásnak a napunkat, majd lezuhanyzik és összebújva alszunk el. Ennél több, vagy intimebb dolog nem történt azóta az este óta, amit bár sajnáltam, de nem mertem szóba hozni. Úgy voltam vele, hogy ő még nem áll készen.

Eltelt egy hét és ezalatt kiderült, hogy már ismét tanít a Roxfort-ban, bár az alsóbb osztályok bájitaltan óráit ideiglenesen átvette egy korábban nyugdíjazott tanár, Lumpsluck professzor. Így lényegesen kevesebbet tanít, ráadásul a felsőbb éves diákok már valamennyire képben vannak a tantárggyal, ezért velük kevesebb a gond.