Sirius rosszul gondolta, mivel nem a bosszúmat tervezgettem magamban, hanem valami teljesen mást. Elterveztem, hogy holnap amikor ő és Remus itt lesznek előadom kettejüknek a dalt. Őszintén remélem, hogy meglesz a hatása és rádöbbennek arra, hogy mennyire fontosak egymásnak. Nem várok semmilyen nagy filmes összeborulást, de valamilyen hatása csak lesz kettejük kapcsolatára.
Az engem ért átkok szépen lassan kezdtek elmúlni, így amikor Sirius végre magamra hagyott lehetőségem adódott még egyszer elgyakorolni a dalt, mintha főpróbán lennék. Elterveztem, hogy a kandalló mellé ültetem le őket, még a székeket is kicsit közelebb toltam egymáshoz és félig egymás felé fordítottam őket. Dal pipa, helyszín pipa. Már csak a két főszereplő kell és kész sikersztori. Remélhetőleg..
Másnap hajnalban kipattant a szemem és olyan izgatott lettem, hogy vissza sem tudtam aludni. Tudtam, hogy Remus valószínűleg nem kora reggel fog beállítani, ezért a fennálló órákban le kell foglalnom magam valamivel.
Először lezuhanyoztam, majd kiválasztottam a lehető legelegánsabb ruhámat, ami egy egyszerű fehér blúz és egy térdig érő fekete szoknya volt. Viszont fura lett volna egész nap ebben mászkálni, ezért úgy döntöttem hogy ezt majd csak azután veszem fel, hogy Remus megérkezett. Kicsit megigazítottam a szemöldökömet és próbáltam minél egyenesebbre megszárítani a hajamat, ami elég jól sikerült. Talán azt utáltam a legjobban, hogy olyan semmilyen volt a hajam. Se nem egyenes, se nem göndör. Itt-ott hullámos, máshol pedig teljesen egyenes.
Felvettem egy teljesen hétköznapi ruhát és amikor visszaültem az ágyra még mindig csak nyolc óra volt. Egy fél órát még ellébecoltam a szobámban, aztán lementem reggelizni. Egy pillantást vetettem a nappaliban lévő zongorára, majd az egymás felé fordított ülőhelyekre és magamban nyugtáztam, hogy minden változatlan.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
-Jó reggelt! Jól, köszönöm. Sikeresen elmúltak az átkok is.
-Kár, pedig azok a gumilábak igazán jól álltak neked.
-Azok hiányoznak a legkevésbé. Megint úgy éreztem magam, mint akit folyton baleset ér, amikor lehoztál az emeletről.
-Ugyan, emiatt egy percig se fájjon a fejed. Mi mással tölteném itt az időmet, ha nem azzal, hogy neked segítek? Te hozol fényt az életembe.
-Én? Ebben biztos vagy?
-Persze! Vagyis te vagy az egyik. Így már jobb?
-Sokkal. A másik fény várhatóan mikor érkezik?
-Nem tudom, én nem beszéltem vele múlt hét vasárnap óta.
-Levelet sem küldtél neki?
-Nem. Személyesen akarok beszélni vele, azt hiszem így lesz a legjobb.
-Tervezel valamilyen nagy bejelentést tenni?
-Nem tudom még mit fogok neki mondani. Majd ahogy a helyzet hozza. Ha feszült lesz köztünk a hangulat akkor nem hozakodhatok elő az érzéseimmel.
-Talán kellene valami, ami megalapozza a hangulatot.
-Talán.
Kuncogtam magamban és csendben elfogyasztottam a reggelimet. Sirius közben percenként az ajtó felé sandított. Reménykedtem benne, hogy nem kell sokat várni Remus megérkezésére.
A délelőtt kínzó lassúsággal telt és már az ebéden is túl voltunk, amikor végre kinyílt a bejárati ajtó és Remus lépett be rajta. Megviseltnek látszott de mosolygott.
-Hát végre itt vagy! Már nagyon vártunk!
-Ezt hogy érted? Tudnom kellene valamiről?
-Neem, csak tudod olyan ritkán látogat meg minket valaki. Kellenek az ingerek. Gyere be, Sirius a nappaliban van.
ESTÁS LEYENDO
Annie Eaton és Piton professzor
FanficA sötét Nagyúr visszatért, bár még nagyon gyenge. Hű követői nem bíznak meg a kém szerepét játszó bájitaltan tanárban, ezért eldöntik, hogy foglyul ejtik őt és nem engedik el, amíg Voldemort vissza nem nyeri teljes erejét. Az eredeti könyvtől bőven...
