Annie Eaton és Piton professzor

11.rész

Mivel a professzor ismét felvette a már évek óta ismert stílusát így én is úgy döntöttem, hogy visszatérek a távolságtartáshoz és a legkisebb jelét sem adom annak, ha valami rosszul esik tőle vagy megbánt. Ideje tiszteletben tartanom a döntését és nem közeledni hozzá, bármennyire is fáj ez. Elvégre még azt sem tisztáztam le magamban, hogy milyen kapcsolatot szeretnék kialakítani vele. Nem mintha lehetnénk barátok vagy ilyesmi.. Talán ha korban közelebb állnák egymáshoz és mondjuk évfolyamtársak lennénk vagy valami..Jobb lesz még a csírájában elfojtani ezeket a gondolatokat, már így is túlságosan belelovaltam magam egy nem létező dologba.

-Meg is hoztam a könyvet! Remélem tetszeni fog. De ne árulj el belőle semmit, tudod hogy én is el akarom majd olvasni!

Zelda kizökkentett a gondolataimból, ami talán nem is volt baj. A felhozott könyv jelentette az egyetlen kiutat a gondolataimból így nyomban el is kezdtem olvasni. Egy nem túl izgalmas történet volt egy boszorkányról, aki egy mugli fiúba lesz szerelmes, de a szülei elítélik a kapcsolatukat, ezért titokban kell találkozniuk az éj leple alatt.

Bár nem ez volt életem legizgalmasabb regénye, mégis fent tudta tartani az érdeklődésemet órákon át. Mire feleszméltem már Zelda ismét ott állt előttem, ebéddel a tálcáján.

-Na, tetszik?

-Az kell mondanom, hogy felülmúlta a várakozásomat! Kicsit nehezen indult be a történet, de most már kíváncsi vagyok a végére.

-Örülök neki! Úgy látom még ma be is fejezed, hozzak majd egy másikat is?

-Nem hiszem hogy szükségem lesz másikra is, de azért köszönöm.

-Ha mégis meggondolnád magad csak szólj. De még mielőtt folytatnád itt az ebéded. A kenőcs úgy látom szépen fogy.

-Igen. Bár akadt némi gondom az első felvitelnél, de azóta már minden rendben van.

-Ne is mondd. Piton professzor teljesen ki volt akadva a a látogatása után. Azt mondta, hogy jobban is oda figyelhetnénk rád és hogy el kellett volna magyaráznunk a krémek helyes használatát, amiben belátom igaza volt. Sajnálom, hogy elfelejtettem szólni neked erről, de annyi minden történt mostanság és ezerféle dolgon jár az eszem egyszerre.

-Semmi gond, túléltem.

-Tényleg annyira sajnálom. Sajnos az egész folyosó hallotta a dorgálásomat, ami elég megalázó volt. A professzor nagyon félelmetes tud lenni amikor dühös.

-Nekem úgy tűnt, hogy inkább engem hibáztat. Nem olvastam el a használati útmutatást, ezért a saját fejem után mentem és sokkal több kenőcsöt használtam, mint kellett volna.

-Nem a te hibád, nekem elhiheted. Még Mr.Prewett is odajött és bocsánatot kért tőle. Elismerte, hogy ő is ugyanúgy hibázott.

-Ez nagyon rendes volt tőle. A lényeg az, hogy most már minden rendben van és a jövőben nem követem el ugyanezt a hibát.

-Jobban is teszed. Azt hiszem a professzor a fejünket is leszedné ha bármi bántódásod esne amíg itt tartózkodsz. Na akkor jó étvágyat és sikíts, ha bármire szükséged van.

-Köszönöm Zelda.

Nem is sejtettem, hogy a professzor ennyire a szívén viseli a jólétemet. Nekem úgy tűnt, hogy engem hibáztat amiatt a kenőcsös incidens miatt. Szánalmasnak is éreztem magam. Mint egy gyerek, aki még olvasni sem tud. Minden esetre örülök neki, hogy ezt is megtudtam Zeldától, néha kifejezetten jól jön a fecsegése.

A könyvet pár órán belül be is fejeztem és miután Zelda a kérésemen kívül felhozott még egyet azt is elkezdtem. Már rég besötétedett mire a szemem teljesen felmondta a szolgálatot így lassan nyugovóra tértem. Szerencsére annyira elfáradtam hogy eszembe sem jutott a holnapi napon vagy a professzoron gondolkodni, ezért pillanatok alatt elaludtam és nem foglalkoztam semmivel.