Másnap reggel igyekeztem pozitívan indítani a napot. Gyorsan lezuhanyoztam, elláttam a sebeimet, felöltöztem és már siettem is le a konyhába. Úgy döntöttem ugyanis, hogy összeütök valamit reggelire hálám jeléül Siriusnak. Meg szeretném neki köszönni, hogy befogadott.
A konyha egész tágas volt, de nem túl tiszta. Minden esetre a célnak megfelelt. Egész otthonosan mozogtam a konyhában, minden ésszerű helyen volt így nem kellett sokáig keresgélnem. Szerencsére ez még az a szint, amit én is meg tudok ugrani, egy omlett és egy kis sonka nem foghat ki rajtam.
A sonka már készen is volt, az omlettet is odatettem sülni és éppen az első uborkát kezdtem volna el szeletelni, amikor egy visító hangra lettem figyelmes valahonnan az ajtó felől.
-Mit csinál itt? Elveszi a munkámat? Egy házimanó már azt sem teheti ami a dolga? Hát semmi sem szent azoknak a mocskos félvéreknek, mint maga? Sipornak ez a dolga, szolgálni, szolgálni, szolgálni!
Sipor valóban nagyon mérgesnek látszott, a feje szinte teljesen vörösre változott és kis ökleit folyamatosan rázta, miközben megállás nélkül szitkozódott. Megindult felém én pedig hátra hőköltem, azonban nem vettem észre a lábam alá kerülő fellépőt, amit valószínűleg Sipor használt, mivel anélkül nem érte el az asztalt. Megbotlottam a kis fa tákolmányban és amilyen szerencsém volt ráestem háttal az egyik kisasztal szélére.
A nyakam iszonyatosan elkezdett fájni és szinte alig bírtam megtámaszkodni a kezemen az esés után. Már a helyszínre érkező Sirius kiabálását is éppen csak hogy hallottam és a szemem előtt táncoló kis alakzatok sem jelentettek semmi jót.
-Mi történt, hogy estél el?
-Ne hibáztasd őt, én voltam ügyetlen és megbotlottam abban a kis székben.
-A fene egye meg Sipor, mondtam már hogy ne hagyd a dolgaidat láb alatt!
-Sipor dolgozik, elvette a munkát! Koszos, mocskos félvér..Sipor dolgozik!
-Ejj, ha lenne eszem most azonban elküldenélek!
-Hagyd őt, tényleg én vagyok a hibás. Csak meg akartalak lepni, de nálam mostanság minden balul sül el.
-Ne butáskodj! Gyere, felviszlek. Nem ártana egy hideg borogatás a hátadra, már el is kezdett belilulni.
Mire felértünk az emeletre már tényleg nagyon fájt a hátam. Olyan szerencsétlenül landoltam, hogy az egyik izmomat sikerült közvetlenül az asztal éles szélébe vernem így mindkét vállam iszonyatosan sajgott.
-Hoztam borogatást, remélem ez segít. Talán szólnom kellene Perselusnak, hogy hozzon rá valamilyen kenőcsöt.
-Inkább ne! Szerintem meg tudjuk oldani nélküle is. Most csak lepihenek egy kicsit.
A hasamra feküdtem és hagytam Siriusnak hogy cserélgesse a borogatást félóránként. Nem kellett sok és elnyomott az álom. Mintha mostanában soha nem tudnám kialudni magam. Sőt, minél többet alszok, annál fáradtabb leszek.
-Annie! Kelj fel egy kicsit, enned kell!
-Nem vagyok éhes!
-Hoztam egy kis levest, ez a minimum!
-Jó. Add ide!
Nagy nehezen magamba lapátoltam azt a pár kanál levest majd visszaaludtam estig. Arra keltem, hogy nagyon kell pisilnem ezért szépen óvatosan felálltam és kibattyogtam a mosdóig, majd vissza. Leültem az ágy szélére ahol óvatosan elkezdtem nyomogatni a vállaimat. Sirius kopogott be halkan pár percen belül.
ESTÁS LEYENDO
Annie Eaton és Piton professzor
FanficA sötét Nagyúr visszatért, bár még nagyon gyenge. Hű követői nem bíznak meg a kém szerepét játszó bájitaltan tanárban, ezért eldöntik, hogy foglyul ejtik őt és nem engedik el, amíg Voldemort vissza nem nyeri teljes erejét. Az eredeti könyvtől bőven...
