Annie Eaton és Piton professzor

24.rész

Tizenegy nap. Ennyi telt el azóta, hogy azon a bizonyos összezörrenés utáni reggelen Perselus kisétált a szobámból. Azóta nem jött el hozzám este, bármennyire is vártam. Az első nap még azt hittem, hogy csak sok volt a dolga és nem tudott jönni, aztán azt hogy elfoglaltsága van pár napig és elfelejtette megemlíteni, később azonban bekúszott az agyamba az a gondolat, hogy talán haragszik rám.

Kerestem a jeleket a korábbi viselkedésében és az utolsó csók valóban szokatlanul hevesre sikerült és amikor nézte az arcomat, mintha memorizálni próbálta volna. Napokon át kétségek közt gyötrődtem, de nem mertem beszélni erről még Sirius-nak sem, mert nem tudtam hogyan hozzam fel. Ő eleve arról sem tudott, hogy Perselus minden este nálam aludt, így esélytelennek láttam a dolgot. A napok egyre hosszabbnak tűntek és a hangulatomon sem tudott már javítani semmi.

Igyekeztem minél kevesebbet gondolni rá, de nagyon aggódtam és attól tartottam hogy talán történt vele valami. Beletemetkeztem a tanulásba, ismét elővettem a roxforti könyveimet, de ezek sem tudták sokáig elterelni a figyelmemet. Végül mégis Sirius volt az, aki megnyugvást hozott.

-Annie gyűlést tartunk az ebédlőben, ezért a szobádban kellene maradnod.

-Mármint most azonnal?

-Igen, egy órán belül elvileg megérkeznek.

-De Halloween van.

-Nekem is szokatlan az időpont, de csak most derült ki. Történt valami. Dumbledore mindenkit idehívott.

-Tehát mindenki itt lesz?

-Elvileg igen. Ha bármi fontos, akkor majd felmegyek hozzád és szólok, rendben?

-Persze, remek.

Fellépcsőztem a szobámba ahol elkezdtem reménykedni, napok óta most először úgy igazán. Mert ha mindenki itt lesz, akkor ő is. Még ha valóban haragszik is rám és nem akar feljönni, akkor is tudni fogom végre, hogy jól van. De amúgy sem fog menekülni előlem, mindenképpen meg fogom állítani, ha kell akkor a folyosón. Tudom kell, hogy mi változott.

Sirius-nak igaza volt, lassan elkezdtek szállingózni az emberek. Tudtam, hogy Perselus mindig utolsóként jelenik meg Dumbledore társaságában, de a biztonság kedvéért minden érkező rendtagot megfigyeltem a lépcsőfordulónál lévő korlátok mögül. Nem ismertem fel senki, főleg nem hátulról. Amikor Remus érkezett egy kicsit még inkább összehúztam magam, bár tudtam hogy felesleges, nem árulna be senkinek.

Már majdnem hat óra volt, amikor a beszélgetés elkezdett egyre hangosabbá válni, így a nyitott ajtón keresztül végre én is hallottam mi folyik odabent.

-..és akkor kiderült, hogy végig ide-oda utazgatott. Az egyik célja azonban már napokon keresztül változatlan, folyton ugyanoda megy vissza. Szerintem megvannak.

-Nem lehetünk biztosak benne, korábban is ezt játszotta el és semmit nem találtak ott.

Ezt a hangot felismertem, Sirius volt az. Tehát már korábban is tudomása volt erről a rejtélyes dologról.

-De ez most más.

-Miért lenne az?

-Mert ez a ház Roxmorts-ban van.

-Csak nem a Szellemszállás?

Ezt a hangot is könnyedén felismertem, Remus volt az. Elég ijedtnek hangzott.

-De igen az!

-Hogy engedhetitek őket ilyen közel a Roxfort-hoz?

Ismét Sirius volt az. Valószínűleg a székből is felállt és úgy kiabált a számomra idegen emberrel.