Annie Eaton és Piton professzor

28.rész

Az egyedül töltött hetem sokkal jobban telt, mint azt korábban gondoltam volna. A napirendem általában ugyanúgy alakul. Tíz óráig aludtam, készítettem magamnak reggelit és kávét, amit a nappaliban fogyasztottam el közvetlenül az ablak mellett, majd elmosogattam magam után és leültem a kandalló elé tanulni egy-két órát. A felöltözéssel nem igazán bajlódtam, a legegyszerűbb ruhadarabokat kapkodtam magamra minden reggel.

Amikor elkezdtem megéhezni kimentem a konyhába és az egyik ott porosodó régi szakácskönyvből próbálkoztam különböző receptekkel. A sütőtökös felfújt kész katasztrófa volt, de a többi étel egész jól sikerült. Sipor nélkül volt esélyem a konyhában lenni öt percnél tovább, már ezt is sikernek könyveltem el magamban.

Ebéd után néha tettem egy rövid sétát, de a legközelebb lévő parknál messzebb soha nem mentem. Ott ücsörögtem maximum egy fél órát és figyeltem a járókelőket. Némelyikük öltözetéről ordított, hogy nem a mugli világba tartoznak, ezeken jót mosolyogtam magamban.

A séta után folytattam a tanulást délután ötig, minden nap másik tantárgy volt a porondon, de a RAVASZ tantárgyakra koncentráltam a legjobban. Aztán jött a vacsora, ami általában az ebéd maradéka volt. Este általában Csikócsőrnél ütöttem el az időt, vagy valamilyen könnyedebb olvasmánnyal a kezemben letelepedtem a nappali szőnyegére, ami kifejezetten puha és meleg volt.

A kinti időjárás egyre hidegebb lett, a sétáim a hét vége felé már alig pár percesek voltak és a padon való ücsörgést is kihagytam. Sirius küldött egy levelet, amiben az érkezésük pontos időpontja volt, meg pár kedves sor. Bár tényleg jól elvoltam egyedül kicsit azért hiányoztak. Nem annyira, mint hittem hogy fognak de inkább igyekeztem nem ezen gondolkodni.

Az éjszakák voltak a legrosszabbak, nagyon nehezen birkóztam meg a tudattal, hogy teljesen egyedül vagyok a házban. Azt már megszoktam, hogy Perselus nem szuszogott mellettem, ezt bőven volt már időm megszokni, de néha azért oldalra pillantottam a helyére..hátha. Minden kis neszre felkaptam a fejemet, reménykedtem abban, hogy nyílik az ajtó és ő lép be rajta, befekszik mellém és szótlanul magához ölel. Sajnos ez azonban soha nem történt meg.

Remus és Sirius délben érkeztek meg, épp ahogyan írták a levélben.

-Kínosan pontosak voltatok, kiszámoltatok rendesen.

-Nem akartunk meglepetést okozni!

Sirius jókedve azonnal rám ragadt és eszembe jutott, hogy az elmúlt egy hétben egyáltalán nem nevettem. Sőt, nem is beszéltem senkivel. Persze Csikócsőrön kívül, de ő szerencsére soha nem válaszolt.

-Mik ezek az illatok? Annie te főztél?

-Bármennyire is fura ez a válaszom igen.

-Volt időd bőven.

-Volt bizony. Ráadásul ezt a fogást már próbáltam egyszer a héten, így tudtam rajta alakítani, hogy tökéletes legyen.

-Mit készítettél? - Lupin a levegőbe szimatolt. - Steak-et?

-Honnan tudtad?

-Elvégre farkas vagyok, kicsit jobb a szaglásom, mint nektek.

-Jogos. Korábban keltem, hogy el tudjam készíteni nektek, remélem éhesek vagytok.

-Mint a farkas.

Sirius hangosan nevetett a saját viccén, mi ketten csak halványan megmosolyogtuk.

-Látom jó kedvetek van, jól telt az utazás?

-A lehető legjobban, tökéletesebb vakáción még soha nem voltam. Viszont egy percet kérnék az ebéd előtt, meg kell látogatnom hű társamat.