Annie Eaton és Piton professzor

31.rész

A többiek örvendeztek, ez azonban az én hangulatomon nem tudott javítani. Remus kimentett a helyzetből és kihívott engem az ebédlőből, ahol végre nem kellett rejtegetnem az érzéseimet és a kamu mosolyomat is levehettem.

-Minden rendben lesz, ne hagyd el magad.

-Nem tudok most visszamenni oda.

-Nem is kell, pihenj le egy kicsit, a többit megoldom én.

-Köszönöm.

-De ez nem mehet így tovább. Azt hittem már túltetted magad rajta. Mihez fogsz kezdeni a kastélyban?

-Még nem jöttem rá.

-Annie én nem akarlak sürgetni, tényleg nem. De a tanárod lesz. Ott lesztek egy teremben a társaiddal együtt és nem szeretném ha rosszul sülnének el a dolgok.

-Kösz, ezzel most sokat segítettél. Szerinted én nem tudom?

Félig sírva, félig kiabálva beszéltem hozzá. Nem tudom honnan jött ez a düh, pedig rá igazán nem haragudhattam, csak az igazat mondta. Mi lesz velem az iskolában? Már az is fáj ha rágondolok. Remus szeméből csalódottságot olvastam ki és én is elszégyelltem magam a kiakadásom miatt. Amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam a szobámba és kisírtam a szememet.

Sirius adott nekem egy órát, majd feljött utánam és leült az ágyam szélére. Felé fordultam és a könnyektől feldagadt szememmel igyekeztem fókuszba hozni őt.

-Kész roncs vagyok és most még Remus-t is megbántottam.

-Nem vette magára, ne aggódj.

-Akkor sem tudom megbocsátani magamnak. Ő csak az igazat mondta. Nem bírom felfogni ezt a helyzetet. Nem értem.

-Készen állsz elmondani, hogy mi is történt pontosan?

-Minden tökéletes volt. Minden este eljött hozzám és beszélgettünk, együtt aludtunk. Reggelente korán kelt és dolgozni ment. Olyanok voltunk, mint egy igazi pár. Szeretem őt és azt hittem, hogy ő is így érez irántam.

-Tényleg nem ért hozzád?

-Nem. Nem akarta.

-Ő nem akarta?

-Attól félt, hogy később megbánnám. De kiderült, hogy csak magát védte.

-Hogy érted ezt?

-Most hogy ismét a professzorom lett kínos lenne neki, hogy az egyik diákjával volt együtt.

-Ne haragudj, de nem tudom elképzelni Perselus-t, mint szeretőt.

-Nagyon figyelmes volt velem. Hozott nekem fájdalomcsillapító kenőcsöt és bekente vele a hátamat.

-Pont, mint én?

-Olyasmi. De ő sokkal érzékibben csinálta, szeretem azt gondolni, hogy ő is élvezte egy kicsit. Később pedig viszonozta a csókokat és szorosan ölelt. Tényleg elhittem neki..

Itt egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy említsem-e meg neki a ruha alatti simogatásokat, de végül elvetettem az ötletet.

-Hogyan lett vége?

-Dumbledore professzor felajánlotta, hogy folytassam az iskolát, így gyakorlatilag választanom kellett.

-Te pedig az iskola mellett döntöttél.

-Nem, én Perselus-szal akartam maradni. Ő volt az, aki szakított velem, pedig én kész voltam dobni a Roxfort-ot miatta. Azt mondta hogy túl fiatal vagyok hozzá és soha nem is érzett irántam semmit. Eleinte nem hittem neki, de azóta valóban nem mutat felém érzéseket.