Annie Eaton és Piton professzor

3.rész

Nem tudom pontosan milyen arcot vághattam, de valószínűleg a legkisebb mértékben sem sikerül lepleznem a csalódottságomat és a döbbentségemet. Voldemort visszatérése őszintén szólva nem lepett meg, hiszen több jel is arra utalt a közel múltban, hogy sötét erők munkálkodnak a varázsvilágban. Leginkább azon botránkoztam meg, hogy egy ilyen elismert tanár, mint Perselus Piton, aki Dumbledore professzor teljes bizalmát élvezi igazából halálfaló. Vagy az volt. Döbbenet.

-Nem hiszem hogy meg kellene beszélnem ezt a dolgot magával Miss Eaton.

A professzor hangszíne változatlan maradt, ugyanolyan nyugodtan és halkan beszélt, mint általában.

-Tehát igaz. Dumbledore professzor tud róla?

-Ne kelljen megismételnem az előbbi mondatomat!

-Össze vagyunk zárva egy cellában és azt hiszem, hogy legalább ahhoz jogom van, hogy megtudjam a cellatársam valóban halálfaló-e vagy sem.

-Érdekes, hogy magát jobban izgatja ez a dolog, mint a tény, hogy a Nagyúr visszatért.

-A Nagyúr? Azt hiszem ezzel válaszolt is a kérdésemre. De hogyan tehette ezt? Képes volt mindenkit megtéveszteni, miközben játszotta az engedelmes tanárt a Roxfortban?

-Nem tudom figyelt-e arra, amit Lucius mondott. Nem bíznak bennem. Ennyi erővel valóban lehetek az az engedelmes tanár is akinek maga képzel, nemde?

-Csak képzeltem.

-Remélem sejti, hogy ez most nem igazán fog meghatni.

A beszélgetésnek itt vége szakadt. Ezek után én még percekig az elhangzottakon gondolkodtam és arra a következtetésre jutottam, hogy van egy könnyebb módja annak, hogy rájöjjek a professzor valóban halálfaló-e vagy sem. Egyszerűen csak meg kell néznem, hogy ott van-e a karján a sötét jegy. Sötét jegy..a jobb kezén kellene lennie azt hiszem. Vagy a bal?

Kezdtem ismét fázni, mivel még mindig a földön ültem. Jobb híján odébb másztam és letelepedtem a matrac szélén. A professzor a köröket rótta a cellán belül és igyekezett valami kiutat találni. A kezében volt a korábban a cella közepén elhelyezett lámpás, az egyetlen fényforrásunk, így néha teljes sötétség borult rám, amikor testével eltakarta előlem a fényt.

Kezdtem egyre jobban elálmosodni, azonban egy csöppnyi álmosság sem maradt bennem, amikor eszembe jutott, hogy igazából csak ezt az egy keskeny matracot kaptuk, ami igazából nem is számít annak, maximum szivacsnak. A lényeg, hogy másfél ember talán kényelmesen elfért volna rajta, de jelen esetben kettőnek kellene. Eszembe sem jutott a földön aludni és azzal is tisztában voltam, hogy a professzor sem fogja átadni nekem a helyét.

Végül csendben odakuporodtam a matrac felső sarkához és igyekeztem a lehető legkisebb helyet elfoglalni. Nem kellett hozzá sok és a korábbi álmosság ismét rám telepedett majd percekkel később már mély álomba is merültem.

Órákkal később arra keltem, hogy remeg az egész testem. Ijedten néztem körbe. Mint kiderült a professzor időközben szintén nyugovóra tért és lefeküdt a saját részére. A pokróc, amit Mr. Malfoy-tól kaptam valamennyire megvédett engem a hidegtől, így viszonylag kellemes hőmérsékletben tudtam aludni, azonban a professzort nem védte meg a saját köpenye, bármennyire is próbálkozott betakarózni vele.

Mivel a háta hozzá ért az én kezemhez az én testem is átvette a hideg okozta remegést. Bár még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy pontosan melyik oldalhoz hűséges igazából, megsajnáltam őt és segíteni akartam neki, ismét. Kiszabadultam a pokróc alól, amit korábban alaposan magamra tekertem és a felével betakartam a professzor remegő testét.

-Maga meg mit művel? - olyan hangsúllyal kérdezte, mintha minimum valami 10/9-es őrültséget követnék el éppen.

-Gondoltam talán szeretne egy kicsit betakarózni. Különben sem tudok aludni, ha ennyire vacognak a fogai.

-Nem elég nagy ez a takaró két ember számára. - felült és lehúzta magáról a takarót. Követtem a példáját és én is felültem. - Ne is foglalkozzon velem, magán még kabát sincs.

-Nem szeretném, ha megfagyna. Tényleg nagyon hideg van.

-Azt hittem jobban szeretné, ha eltűnnék innen.

-Talán. De nem ilyen áron. Szerintem ha halálra fagyna akkor sem vinnék ki magát innen, nekem meg itt kellene maradnom, bezárva egy hullával.

-Elég élénk a fantáziája Miss Eaton. Azonban valószínűleg így történne.

-A kisebb rossz nevében inkább hajlandó vagyok megosztozni a takarón egy feltételezett halálfalóval.

-Látom még mindig nem lépett túl ezen a témán.

-Hogyan is tehetném? Szerintem ez igenis lényeges kérdés. Sőt, talán a legfontosabb.

-Én a maga helyében inkább Greyback miatt aggódnék. Rémes és kegyetlen figura.

-Bízom a sorsomban és a könyörületességben. - próbáltam a lehető leghihetőbben mondani, azonban szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a kétségbeesettség átütött a hangomon.

-Milyen naiv maga. Ha egyszer elviszi innen többé nem hiszem, hogy visszakerül. Most még én sem tudom megvédeni magát.

-Eddig sem tette. Mindenesetre megkapja a matrac és a takaró felét. Hálásnak kellene lennie.

Dühösen hanyatt feküdtem, a példámat követte a professzor is. A takaró valóban kicsinek bizonyult, csak a fél testemet takarta. Remek. Talán a professzor is rájött erre, ezért az oldalára fordult, pont az én irányomba. A többlettel most már rendesen be tudtam takarni magam.

-Hát akkor jó éjszakát.

Válasz most sem érkezett.