Annie Eaton és Piton professzor

36.rész

-Tehát, minek köszönhetem a látogatását?

-Szerettem volna biztosra menni és még egyszer nyomatékosítani magában, hogy milyen az elvárt viselkedés a Roxfort falain belül.

-Azt hiszem világosan fejezte ki magát korábban is.

-Jelen helyzetben nem rólam van szó. Maga és Lupin közel állnak egymáshoz, túl közel.

-Közel az igaz, de túl közel...soha.

-Nem engem kell majd meggyőznie miután a diáktársai rájönnek a maguk között lévő szoros kapcsolat mivoltára.

-Nem tartozom elszámolással senki felé, főleg nem más diákok felé. De ha már ennyire belemegyünk a témába akkor önnek bizalmasan elárulom, hogy ma este elmaradt Sirius bejelentése, miszerint ő és Remus egy párt alkotnak már egy ideje.

Nem jutott szóhoz, de láttam rajta hogy mennyire megdöbbenti ez a hír, bár talán nem hitt nekem száz százalékban.

-Szóval nem kell aggódnia, nem vagyunk kapcsolatban.

-Ne értsen félre, én nem aggódtam emiatt.

-Hát persze. Erről szeretett volna velem beszélni?

-Igen. Most hogy ezt tisztáztuk nem is zavarom tovább.

Már fordult volna az ajtó felé, de én még nem akartam elengedni, ezért folytattam a beszélgetést.

-Miért volt olyan mérges Remus-ra amiért nálam járt?

-Holnapután már a professzora lesz, hadd ne kelljen elismételnem magam. Ha bármilyen kapcsolat állna fent kettejük között azt jelentenem kellene az igazgató úrnak.

-Igen, de még van két napom!

-Az előbb azt mondta hogy maguk ketten...

-Nem vagyunk együtt, soha nem is voltunk! De még van két napom.

Feladtam a korábbi elveimet és próbáltam nem elijeszteni őt magamtól, miközben közelebb lépdeltem hozzá.

-Mit akar ezzel mondani?

Összeszedtem minden bátorságomat és amikor már alig egy lépésre voltam tőle megálltam és mélyen a szemébe néztem. Neki nagyon jól megy az érzelemmentesség, én egyértelműen megbuktam ezen a teszten.

-Azt akarom mondani, hogy itt maradhat.

-Magával?

Halványan bólintottam és közben nem kerülte el az sem a figyelmemet, hogy a hangszíne egy árnyalattal lágyabb lett. Láttam a kétkedést a szemében, ezért kezeim közé fogtam a bal kezét és magamhoz húztam. Eddig a pillanatig azt hittem, hogy az én bőröm forró, de az övé még inkább az volt.

Jobb kezével felemelte az államat, így kényszerítve engem arra, hogy a szemébe nézzek. Még mindig nem láttam rajta érzelmeket, ami jelentősen megnehezítette a dolgokat. Egyre közelebb került hozzám az arca és ismét megcsapott a már jól ismert kölni és fűszerillat. Amikor már az orrunk is összeért nem bírtam tovább nyitva tartani a szememet és az ajkaimat is enyhén szétnyitottam.

-Maga soha nem adja fel a próbálkozást?

A gúnyos megjegyzésével szétcincálta a fejemben lévő romantikus gondolatokat és amikor megláttam szintén gúnyos arckifejezését legszívesebben felpofoztam volna.

-Csak játszik velem.

-Természetesen. Világosan megmondtam, hogy nem jelent számomra semmit.